Egy icipit megváltozott a napom menete, elkezdődött az orientációs hét. Eddig gőzőm nem volt, hogy üssem el az időt, ettől kezdve wc-re nem volt időm elmenni, nem hogy a blogot írni. Alig 1-2 órát voltam tevékenyen itthon, a többi ébredezés, vagy lefekvés volt.
A hétköznapokon 9-kor kezdődött a német oktatás, és ez 1-ig tartott. Utána egyéb dolgokat intéztünk, 6 után értünk haza, 8kor már buli volt valahol.
E nap felszálltunk 3 társammal a buszra, oda mentünk a találkozási pontra, a fősuli előtt található csészéhez, de nem volt ott senki a megbeszélt időben 9-kor. 5 perc múlva jött egy másik busz, ekkor találkoztam a többi Erasmusossal. Megjöttek a kísérők is. Elindultunk a német oktatás helyszínére, ahol volt egy köszöntő is: jófejnek tűntek. Elkezdődött a német, kaptunk húsvéti csomagot, ami nem is volt gond, abból én úgyis kicsit kimaradtam. Aztán németül bemutatkoztunk. Kiderült, nem én tudok a legrosszabbul németül. A francia csajnak különösen gondjai voltak a nyelvvel. Mindenféle ismerkedős feladat volt, aztán tanultunk szavakat. Kicsit azért fura volt, hogy itt olyan nincs, hogy ez, hogy van magyarul, max. olyan, hogy ez hogy van angolul, amely kérdés legalább naponta egyszer el is hangzik tőlem.
Emberek összetétele: 3 cseh, 1 szlovák, ( tökéletesen el tudnak egymással beszélgetni ), 3 norvég, 2 lengyel, 1 lett, 1 a már említett francia, 1 kazahsztáni, 1 orosz, és én egyedüli magyarként. De mint már ekkor is kiderült, ez nem az összes Erasmusos volt, sokan voltak, akik már 2. félévüket töltik itt, de ők csak márc. 31én érkeztek meg többségében, bár páran korábban. Közöttük van 4 spanyol, 1 lengyel, 1 orosz, 2 lett, meg még páran…
Az összes Erasmusosról elmondható, hogy 4en vagyunk srácok, két szobatársam, meg a szlovák, továbbá 14ünk közül egyedül a francia dohányzik. Otthon kicsit már az arány.
Menzán megkajáltunk 2 Euro-ért, sült krumplit, csirkével, délután kitöltöttünk midenféle lapot, és fél4től, nekünk turizmusosoknak tartott tán a tanszékvezető egy előadást. Hát sokat nem értettem belőle. Sajnos már ekkor feltűnő volt a busz azon hibája, hogy ugyan hétköznap a 2 járat, a 4-es és az 1-es is negyedóránként jár, de sajna 5 percen belül megy el mindkettő. Ennek köszönhetően, a buszra várni kellett vagy 20 percet, addig pár megállót átgyalogoltunk. Fél 6 fele értünk haza. Este átmentünk a főiskolások kedvelt helyére, a „Blue”-ba, de ez, mivel még a suli nem kezdődött el, elég üres volt. Egy fél-liter sör 2 € volt, ami azért elég drágának számít magyar árakon, nem úgy a norvégnak. A sör amúgy wernigerodei gyártmány volt, Hasseröder. Koccintásnál elégé megdöbbentem, mikor a szlovák aztmondta, hogy "kedves megegézségesedésetekre", ráadásul meglehetősen jó kiejtéssel. Az utolsó busszal jöttük haza, mely 23.20kor indult. 6 órát sikeresen aludtam a reggel fél8as kelésemig.
