A Harz-hegység legmagasabb pontja, a Brocken, és az oda zakatoló kisvasút füstje
Spanyol vizsga, evés után aztán ideje volt elkezdeni keresni a szállást anyukámék számára, kik tervezett érkezése február 6-a volt, mikor is két éjszakát szándékoztak Wernigerodében tölteni, hogy utána 8án hazavihessenek engem, valamint akkor már ha itt vannak, akkor természetesen még Márkot is, minthogy számára még úgy nézett ki marad néhány dm3 hely. Valóban nem több, minthogy nekem az 1 év során elég sok csomagom halmozódott össze, többek között a bicajom.
Szóval úgy gondoltam elindulok a suli utcáján a városból kifele, és elkezdem kérdezgetni a honlap nélküli szálláshelyeket, ugyanis az azzal rendelkező helyeken a legolcsóbb 2 fő számára két éjszakára 100 Euro, ezt meg kicsit soknak tartottuk. Azonban itt se jártam sikerrel, a szokásos 100 Euros ajánlatokon kívül találkoztam még 120 Eurossal is. Végül benéztem a mások által ajánlott Jugendgästhausban, mely közvetlenül a suli mögött volt. Rögtön, már a bejáratnál megállapítottam, hogy az árak jóval alacsonyabbak, 70 Euroból meglenne a „buli”. Egy szimpatikus csávó volt a tulaj, aki mondta, hogy az apró probléma azzal a hétvégével az, hogy akkor senki nem lenne anyukámon meg a barátján kívül ott, így megfontolja még a dolgot. Azonban mondtam, hogy lehet még két másik csajnak, ugye Dominak meg Erikának is oda mennének a szülei. Végül kiderült, hogy Erika meg Domi inkább más szállást keres, valami komfortosabbat, ezt jeleztem a csávónak ,aki közölte nem baj, reggeli nem lesz, mert ember nem lesz akkor a szálláson, de anyukámék meg tudnak ott szállni. A dolog tetszett. 1 héttel később még voltam bent egyeztetni vele, akkor azt mondta, hogy majd az érkezésük napján, azaz február 6án pénteken majd délelőtt 11 fele szaladjak be a kulcsért. Az egész 64 Euró lesz ágyneművel együtt.
Kedden német órák voltak, meg a hajós, majd aztán szerdán német órák is, mikor is Márk a másodikra betévedt, mert elmaradt az angolja. Ennek köszönhetően sokkal jobb hangulatban telt el az óra.
Szerdán este a Ready Made Cake gitárosa tartott szóló koncertet, melyre Márkkal elnéztünk, nem volt rossz, meg legalább találkoztam Stefannal, ki szintén ott volt, valamint egy csaj is vele, ki volt Finkenbornos. Meg aztán még ott volt az orosz csaj, Natalia is, ki tudott egy privát buliról, nem messze innen, hova átvonultunk. Kiderült, nem kis partyról volt szó, két szintes házban vagy 100 ember, melynek nem kis része ismerős, csak a szervezők nem annyira voltak azok, ennek köszönhetően nem tudtunk a dologról. Nem baj, itt lettünk. Amúgy a buli közben kiderült, kinek a házában vagyunk, egyik Anneline volt, kivel ugye még előzőfélévben például spanyolon voltam. A másik csajjal poén volt találkozni, kinek a házában volt a buli. „ Hello ! Szóval te szervezed a bulit…”- vagy valami hasonló mondatod mondhattam neki, tök jó fej volt amúgy, valami Mari volt asszem a neve. De voltak itt tényleg sokan, jó kis buli volt…
Kill You-val a szobát illetően továbbra is adódtak problémák, például, mikor csütörtökön azelőtt elment otthonról, hogy én felkeltem volna, azonban a laptopját otthon hagyta, nekem meg suliba kellett volna mennem délután 1-kor. Minthogy a kulcsot is otthon hagyta, így úgy döntöttem bezárom az ajtót, úgyse sokára jövök vissza. Azonban féltem, hogy szegény hazajön időközben, és saját lakásából kizárva találja magát, így odanéztem a buszmegállóba, abban az időpontban, amikor épp az előző órának vége lett, hogyha véletlen mégis korábban menne nálam haza, akkor ott odatudjam adni neki a kulcsot. De nem volt ott. Szóval reménykedtem, hogy nem előz meg. Study skillsünk volt, az utolsó, ahol sütemények mellett beszélgettünk, szokásokról, az iskolásról, meg mindenről. Ezutánra terveztünk egy kis helyi buszozást, azonban én inkább szerettem volna hazasietni, hogy biztosan megelőzzem a srácot. Sikerült, nem is járt otthon, így nem lett kizárva.
A Finkenborn melletti utca, háttérben a felhőbe érő hegyekkel és hófedte sípályával
Közben otthoni időm nagy részét igyekeztem hasznosan tölteni, és a Kressz könyvet olvasgatni, mert a tanfolyamot februárban kezdem. Mikor David, a szintén a lakásban lakó német srác kérdezte, hogy mit csinálok, mondtam neki, hogy az autóvezetés elméletét ( Theorie-ját ) olvasom, aki így jól elpoénkodott azzal, hogy terrorizmust tanulok. Amúgy ez jellemző volt a srácra, néha nagyon jól eltudott nevetgélni, de mondott is jó poénokat, egyetlen hibája az volt, hogy nagyon kritikus volt, elég sok téren, bár néha ebből is csak poént csinált, például ha valaki valamit nagyon hülyén használt németül, mitől aztán az valami komikus dolgot jelentett.
David az egyik múltheti buli közben.
Kilátás Kill You-tól a korábbi házam ablakára (legfelül, az eresztől balra az első). Volt német szomszédom szokás szerint tv-zik, Márk és a lengyel csaj, Ula szobájában pedig még hajnal 2 fele is ég a villany.
A lakásban lakótársam volt még a szobatársamon, Kill You-n kivül, aki ugye engem befogadott, ennek következtében az amúgy is rendetlen szobája még rendetlenebb volt, majd ennek jellemzésére visszatérek még. Szóval ott lakott még Omar, a marokkói srác, akin látszik, hogy másik kontinensről jött, viselkedése kicsit néha „másfajta”, de amúgy egy nagyon rendes srácról van szó. Például szombat este megszervezte az un. Marokkói partyt nálunk, volt ott egy csomó helyi sütemény, amit otthonról hozott, készített marokkói teát is, nagyon különleges volt, és ő maga meg felöltözött vmi fehér ruhában (hasonlóan, mint az orvosok), mely náluk többnyire normális öltözet, itt Európában ezt nemigen lehet elmondani. Ez a buli amúgy nagyon jól jött, mert elég lusta voltam kimozdulni otthonról, pedig már pénteken is terveztük Márkkal, de inkább szombatra halasztottuk, de még akkor is hideg volt ahhoz, hogy kitegyem a kicsi orrocskám a hidegre, meg különben is rengeteg dolgom volt, akartam olvasni a kressz könyvet, szerettem volna normálisra fejleszteni az életrajzom, mely a gyakorlatszerzéshez kell, illetve volt jövő hét csütörtökön egy prezentáció, német órára, egy záró, amire járt egy jegy, bár téttelen, de azért megcsinálni vmilyenre csak megkellett volna.
Szóval erre a bulira a helyieken ( Finkenbornosokon ) kívül leginkább az ismerős csapat, az International Tourismus-t tanulok jöttek el, hol Toni, és Lisa ( a két kosaras ), David a lakótársam, és még további csajok tanulnak. Szóval közülük jöttek el páran, meg még szintén ebből a csoportból Jürgen, ki mellesleg 1X szintén volt kosarazni, de többször se. Szóval teázgattunk, maraokkói sütit eszegettünk, és németül beszélgetütnk. Aztán egyszer csak elkezdtünk kártyázni, egész jó volt, de valahogy szembe Erikánál ki alakult egy mini party, arra csak átkellett szaladni, ott volt Erika, Márk, David, tán Laurence meg/vagy Domi, meg én, aztán többek közt megállapítottuk, hogy a magyar netes szótárak elég szarok, mert egy csomó olyan szót kiírnak, ami németül nem létezik, vagy legalábbis a németek nem ismerik.
Vasárnap úgy volt hogy megyünk Hamburgba, mert ez volt az utsó hétvége, hogy tudtunk volna, kövin már tanulniuk kellett a magyaroknak a vizsgákra. Azonban ma is csak Márk jött volna, így meg csak ketten lettünk volna, ami 18,5 Euro lett volna fejenként oda-vissza. Úgyhogy Halberstadtra esett a döntésünk, majd végül én oda sem mentem, inkább aludtam, valamint délután a tegnap Márktól kapott, a volt munkahelyem által elküldött papírokkal elbicajoztam az étterembe, és aláírva odaadtam nekik. Épp Katrin volt ott, a főnök helyettes. Neki aztán jeleztem az elmúlt napokban kiagyalt döntésemet, hogy jövőhét péntektől, azaz a prezentációm utáni naptól, az azutáni csütörtökig, szüleim érkezése előtti napig kereshetnek nyugodtan, ha véletlen kéne munkaerő. Ő felírta az adatokat, de amúgy sok esélyt nem láttam, hogy keresni fognak. Azonban ért még egy olyan kellemes dolog, hogy ő csak úgy megnézte a papírját, és odaadta a legutolsó alkalomról maradt borravalót, amit ugye még nem kaptam meg.
Hétfőn aztán kikaptam a spanyol dogát, és ezzel megkaptam az első hivatalos jegyemet a félévben. 3,3-ast kaptam, azaz 2-őt rontottam az előző félévin. Bár ugye ez nem volt meglepő, az is csoda, hogy meglett. Ahogy számolgattam a pontokat, nem lett volna meg lesés nélkül, max a baráti pontozással. Délután aztán bementem még Schreiber utolsó órájára, a Tourismus Orte-ra melyet ugye én még előző félévben csináltam meg. Megkapták a magyarok a jegyüket az őszi prezentációjukra, melyről ugye már beszámoltam a blogban ( ki nem emlékszik, tessék visszaolvasni ). 1,7-est kaptak. Óra után rákérdeztem nála, hogyan müködik a Master, minthogy ő volt a vezetője az itteni Master szaknak, mely engem érdekelt, és mondta, hogy a záróvizsgajegyemnek kell legalább kettő egészesnek, magyarul legalább 4-esnek lennie. Este elmentem kosárra, és megtudtam a szomorú hírt, hogy jövőhéten nem lesz kosár, azaz számomra már csak a héten csütörtökön lesz kosár, azaz az utolsó alkalom volt ma hétfőn ebben a teremben a Randezveous mellett, hol az előző félévben végig voltam. ( Csütörtökönként a suli melletti tornateremben a Frankhochschule-ban játszottunk, mely sokkal nagyobb volt, mondhatni szabvány méretű pálya )
Hétfőn esténként itt vezetett haza utam kosárról, a vasúti sínek feletti kerékpárúton.
Kedden jöttek aztán az utolsó német órák, Márk a második órára ismét besétált. Bent volt az ukrán csaj is ismét, ki már vagy 2 hete járt németre. A csajról azt nem lehetett elmondani, hogy túl jól beszélne németül, mondhatni alig tud vmit. Vagy legalábbis úgy néz ki, mintha keveset tudna, erre a következő napokban derült fény, mikor néha-néha megjelent egy-egy bulin. Amúgy baby-sitterként volt kint itt Wernigerodéban.
Este volt még a hajós óra, mely 18.30-kor lett vége, mely egyben az utolsó órámat is jelentette ( jelen pillanatban mindenképp ) A Hochschule Harz-on. Ugyanis szerdától a vizsgaidőszak kezdődött.
Este aztán végre megtörtént a karácsonyi ajándékok átadása. Igen, az enapi dátum január 27-e volt. Már hetek óta húzódott, az ajándékok átadása, kezdetben csak rám vártak, de én már 15-e óta itt voltam. Aztán legfőbb gond az volt, hogy az amcsik még nem vettek ajándékot, hiába győzködtük őket hogy vegyenek. Jó amúgy, hogy ők találták ki ezt az egészet. Erika aztán tegnap lecsapott az asztalra, ennek köszönhetően valósult meg ma, melyről aztán sikeresen késtem, mert pont ekkor tudtam hazatelefonálni, szóval lényegiben lemaradtam a dologról. Ugye én Serban-t húztam, adtam neki magyar sört, magyar szaloncukrot, meg jó kis bicskát, melynek története van, ki nem ismerné, és érdekli a dolog, annak szívesen elmesélem. Amúgy én meg a francia csajtól, Brandon barátnőjétől kaptam ajándékot, egy un. UFO lámpát, mely szépen világít.
Szerdán aztán felkeltem a vizsga előtt, majd gondoltam kicsit belekezdek a másnap előadandó prezentációba, mely a Berchtesgarden régióról kellett, hogy szoljon legalább 20 percben. Persze fél óra után meguntam a dolgot, volt még végülis 24 órám a dologig. Bementem viszont a mai vizsgára, a Mittelstuféra, melyre tavaly ugye 2,7-et kaptam, akkor se készültem rá, természetesen most se, bár azért már jobb volt a németem, ennek köszönhetően elég könnyedén megírtam. A levélírást kifejezetten élveztem, nemigen kellett szenvednem, érdekességképpen beleraktam néhány gyönyörű kis bonyolult mondatot, melyeket igyekeztem hiba nélkül belerakni. Délután kellett volna már tényleg szenvednem a prezentációval, de nem volt kedvem.
(A következő részeket már júniusban írom meg, bár emlékeztetők alapján, mert biza gondoltam rá februárban, hogy elhúzódik kicsit a dolog megírása)
Este, azaz szerda este aztán buliztunk egyet, ha jól emlékszem a Humhreyban, és túl korán nem érkeztünk meg, mondhatni igencsak éjfél után. Bizony iszogattunk is, szóval ekkor sem volt természetesen kedvem foglalkozni a prezentáció írással, aludtam inkább vagy 5 órát, hogy aztán „frissen”, és „fitten” nekilássak reggel a prezentáció megírásának. Volt még olyan 4 órám indulásig, szóval ezalatt kellett elkészülni a műnek. Nem kellett csalódnom magamban, megérte eddig halasztgatni a prezentáció készítését, nagyszerűen kész lettem így is, igaz az, hogy mit fogok mondani „nem teljesen” alakult ki, néhány szót, szókapcsolatot írtam ki, majd abból összeállítok valamit.
A prezentációkat 1 teremben adtuk elő, beültünk mind a hatan: Laurence, Jana, Ula, és mi hárman magyarok. A zsűri a két némettanár volt. A prezentációkat Jana kezdte, nem is rosszul, ezután jöttem én. Röviden: nagyjából olyan minőségben mondtam el a szöveget, mint ahogy azt összeállítottam, ez sajna nem olyan téma volt, mint a Magas-Tátra, amiről saját kútfőből is lehetet 1 órát rizsázni. Utánam aztán elmondta Ula, és Laurence, majd Erika, és a legvégén Domi. Ki, milyen színvonallal, én csak egy dolgot jegyeznék meg, rajtam kívűl egyedül Ula volt az aki fejből mondta a szöveget, többiek jórészt felolvasták. Szóval nálam egyértelműen Ula volt a nyertes, amellett, hogy a fejből mondással persze egyértelműen járnak nyelvtani hibák, nade ez alap, aki olvassa, az meg mondja hibátlanul.
Na mindegy, az előzőek fényében volt pár érdekes jegy, mondjuk többek közt az enyém is, mert meglepően jót, 2,3-at kaptam. Az alábbi jegyek születtek az érdekesség kedvéért: 1. Juana- 1.3 2. Gábor- 2.3 3. Laurence- 2.0 4. Ula- 1.3 5. Tofi- 1.3 6. Domi- 2.3.
