A kiránduláunk korán reggel indult, rögtön ébredés után, a 13.11-es busszal mentünk el a vasútra. A csapat rajtam kívűl Domiból, Erikából, Laurencből és Serbanból állt. Serban lehet talán kevéssé ismerős a kedves, vagy épp kedvetlen olvasónak, mert olyan unalmas, és ritkán bővül a blog, szóval Serban azért nem olyan ismerős, mert ő az ő kicsit szíve inkább az amerikaiakhoz húz, így ritkábban beszélünk vele, ettő függetlenük számunkra közel sem volt olyan ismeretlen, mint az az olvasónak. Szóval elmentünk a busszal a vasútuig, ott vártunk fél órát, mert akkor jött a vasútról a Schierkei busz. Én magam részemről kigyalogoltam volna a vasútra, de a többiek nem akarták lefárasztani magukat a nagy út előtt. Szóval a távolsági busszal elmentünk Drei Annen-ig, és onnan indultunk vissza Wernibe, két fő célunkat, a tavat, a Zillierbachtalsperre-t és a Kaiserturmot érintve.

Nagyon szép erdőben mentünk végig, majd minden fán a lombok nagyon szép sárgás-pirosasak voltak.

A tavat 1 óra gyaloglás után értük el, ahol a parto sétáéltuk végig, meg kacsáztunk is, hol Serban majdnem a túl partig el tudott kacsázni, illetve ettünk. Na meg a két magyar lány vagy saját magát fényképezte, vagy igyekezett egymást, avagy vmelyikünket megkérni, hogy fotózzuk le őket a tóval. Fejenként 50 képet biztos készítettek magukról.

Részlet Domi és Erika "csekély" saját magukról készült képeiből. :)

A tó amúgy nagyon szép volt az ősz színeiben, egészen más, mint féléve, mikor utoljára itt voltam.

 A Zillierbachtalsperre mellett lévő fenyves most ill. Március 23-án

Ezután jött még 1 órás gyaloglás a kilátóig, amit kicsit túl korán értünk el. A terv az volt, hogy megnézzük a naplementét, de 8 km-el a lábukban a csajok az 1 órás toronyban várakozáshoz nem ragaszkodtak, így fél7-kor lesétáltunk egy buszmegállóig, ahol 20 perc után jött is a helyijárat, mely a házunkig vitt minket. Jó volt a pihenés este azért nekem is.