Kedden aztán szokásos német órák voltak, majd a hajós óra, ahova megint nem mentünk sokan a magyarok részéről, ezúttal ketten voltunk Erikával. Óra közben valamin nagyon elkezdtünk nevetni, sajnos elfelejtettük, hogy min, aki rájön, az írjon légyszi.
Amúgy ma eldőlt, hogy lesz szerda este megint jégkorcsolyázás, Márk már korábban mondta, hogy most jönne mindenképp, szóval Stefantól rákérdeztem, hogy okés e a dolog, mire visszaírt, hogy persze jöhet gond nélkül, aztán még hívhatok nyugodtan pár csajt is. Szóval megkérdeztem Erikától meg Laurenctől hazafele úton a buszmegállóban, mire rávágták, hogy jönnek, naná, főleg Erikának volt nagy kedve. Aztán mire megjött a busz ( ez 5 perccel vol később ) már bizonytalan volt Laurence. A probléma az volt, hogy másnap volt Gloria szülinapi bulija. Erika pedig nem akart egyedül jönni.
Közben este úgy döntöttem a megmaradt két szelet sertés húsból cigány pecsenyét csinálok, ekkor szaladtam át Laurenchez, hogy értekezzek még egyszer vele, hogy biztos nem jön-e holnap este korcsolyázni, nem úgy nézett ki, mikor már pont indultam volna vissza a húshoz, akkor Domi befejezte a skypos beszélgetést, szóval beszéltem akkor már vele is, ennek következtében 10perccel később már nagyon rohannom kellett, és utolsó pillanatban értem vissza, a húsról már elforrt a víz, már meg is sült az olajban, gyorsan megfordítottam, hát már kellően barna volt, de még éppen nem égett meg. Ezután jött a sült krumpli, ekkor nyugodtan megint átnéztem hozzájuk, majd Domi megéhezett, minthogy a 2 napi ittartozkodása alatt ( hétfőig Würzburgban volt rokonoknál, szerdától meg Stuttgartban ) semmilyen élelmet nem vett, csak pirítóson élt, így meginvitáltam a cigánypecsenyére, azonban megint szépen elbeszélgettük az időt, így ismét maximum fél percen múlott, hogy nem lett szén az ételből, ezúttal a krumpli lett jó ropogósan barna.
