Minthogy tegnap a hétfői röviddel 8 utánról előbb 8.21-ra, majd Betti hatására 8.25-re változtatta Stefan az érkezést a Finkenborna, ezért 8.30-kor kimentem a ház elé, nehogy valami más irányból jöjjenek, bár elvben a Finkenborn utcáját, amin behajtanak általában, azt látom. Biztosra mentem inkább, úgyis kész voltam már mindennel, azonban ők sehol sem voltak. Már kezdett hűvösödni, végül majdnem 9 lett mire ideértek. Nem akármilyen kis buszal jöttek azonban, egy katasztrófavédelmissel, még sziréna is volt rajta. Már szinte mindenkit felvettek, két hely volt még üresen, én végül hátra a csajok mellé ültem be. Miután beültem rögtön kaptam egy papírt, amit alá kellett írnom, meg megdátumoznom. Láttam, hogy ezt a többiek is kitöltötték, a dolog arról szólt, hogy Stefan egy esetleges baleset esetén nem akar felelősséget vállalni értünk, mondjuk a dologban benne volt az is, hogy ha az ő szándékossága, vagy nagy gondatlansága okozná a dolgot, akkor azért csak felelős lenne.
Nem tom, lehet valami van a német jogban, ami miatt jobb ilyet csinálni, na mindegy, azért ez túl megnyugtató nem volt így kezdésnek. Közben átvonultunk Benzingerodéba, hogy felvegyük az utolsó embert is, Andreast. Ezután vissza Wernibe, és fel az autópályára. Mentünk, mentünk, mentünk, azután pedig továbbhaladtunk, végül megálltunk egy pihenőhelyen, de éppen csak 5-10 percre, aztán folytattuk utunkat, és tovább mentünk, majd mentünk még, és ekkor már az eső is esett, sebességet ekkor kicsit csökkentettük, de 120-szal még így is robogtunk, és egyszercsak egy nagy rázkódás, kicsit megijedtem, hogy hasznosak lesznek azok a kitöltött papírok, aztán szerencsére gyorsan csökkent a sebességünk a fékezésnek köszönhetően, aztán már nem volt olyan ijesztő a szitu, le is álltunk a parkolósávba. Beti elől kinyitotta az ajtót, és ekkor egy füstfelhőt láttunk a jobb első kerék körül. Kiszállás után sem lett sokkal jobb a helyzet, bár a füst felhő már kezdett oszlani, a kerékből sok nem maradt.
Szerencsére pótkerekünk volt, még szerszámunk is, így megkezdődhetett az anyák leszedése, azonban nem igazán mozdultak azok, szegény Stefan majdnem elesett olyan erősen próbálkozott. Majd jön Toni, de neki sem sikerült levenni egyet sem, rossz volt ugyanis a szerszámunk. Szóval kénytelenek voltunk felhívni a kocsi-mentőt, akik közölték, hogy háromnegyed óra múlva jönnek. Szép. Közben megláttuk az út mellett lévő táblát, melyre az alábbi volt kiírva : "Nord-Münster 2000 m”. Szóval éppen a cél előtt robbantunk le. 
Minthogy nagyon hideg volt, meg szakadt az eső, így visszaszáltunk a kocsiba, a csajok meg Jörg azonban nem akartak visszaszálni, Andreas ekkor ecsetelte a helyzetet, hogy hideg van, szakad az eső, és még háromenegyed órát kell várni kint, miután ekkor sem akartak beszállni, egy „Viel Spass” kíséretében becsukta az ajtót. Negyed óra múlva Stefánék megjöttek egy szerszámmal amit a közeli tanyán szereztek, ez végre jó is volt, Tóni sikeresen le is szedett egy anyát, azonban a másodikba beletört a szerszám, meg Toni keze is, úgyhogy a keze elkezdett vérezni, mi meg várhattunk tovább. Jó fél óra múlva meg is jött, aztán egy jó negyed óra alatt végzett is a kerékcserével. Folytatthattuk tehát utunkat. Örömmel töltött el az Amsterdam 200 km-re lévő tábla, kár hogy addig nem mentünk el, végül 2 fele megérkeztünk Münsterbe, ezzel egy rekordot értem el, ugyanis soha életemben nem jártam még ennyire nyugaton. Tavaly ugye a Heide Park-i kirándulás alkalmával északi irányban értem el ilyen rekordot. A helyszínen csatlakozott még hozzánk Betti barátja, így meg lett a 9 fős csapat : Betti, Lisa, Melanie ( csajok ) Stefan, Toni, Jörg, Andreas, én, és a már említett Betti barátja. Egy teremben zajlott a kosár 2 pályán, minthogy korábban telefonált Andreas, hogy késni fogunk, így a meccseinket szépen átteték, szóval egyről sem maradtunk le, bár lehet az se lett volna gond.
A kosárról túl sokat nem írnék, nem érné meg, volt itt münsteri, hamburgi csapat, sőt még Hollandiából is jöttek. 4 meccsünk volt, az első még úgy ahogy elment, bár azon is kikaptunk, számomra volt talán kicsit pozitív a meccs, 8 perc alatt sikeresen leszedtem 3 patit, meg összejött egy kosár, mely mielőtt beesett volna 2 kért megtett a gyűrűben. Szóval az nekem tetszett. A meccsen azonban legjobb emberünk a kétméteres Toni lesérült, ráadásul ezután senki nem hozta azt amit már szokott, egy harmat gyenge csapatot sikerült megverni, a többi meccsen azonban kínos zakó. Szóval kiestünk, másnap nem volt meccs. Nem baj, ilyen színvonalon sok értelme nem is lett volna. Este 8-kor bementünk a városba, akartunk kicsit vásárolni, én sikeresen vettem is egy csomag kis croissantokat tartalmazó zacskót reggelire, meg egy ásványvízet, kocsihoz azonban nem mentünk vissza, szóval ezt tartogathattam egész úton, ami elvben rövid lett volna, ha találtunk volna egy megfelelő kajáldát. Azonban másfél óráig ez nem jött össze. Mondjuk legalább Münster sétálóutcáit megnézhettem, ráadásul szépen ki is volt világítva így karácsonyra. Ráadásul mondták is páran a héten, hogy Münster milyen szép, és tök szívesen eljönnének ide, szóval így jó volt itt sétálgatni. Azonban a végére már szétfagytam és megéheztem, mikor végre megérkeztünk egy megfelelő, kellően üres kajáldához, ahova 9en befértünk. Ettünk itt egy jót, bár jó drága volt számomra, 8 € volt a pizza, a Weizen Bier meg 3,60 €. Ekkorvolt éjfél, elmentünk a szállástunkra, egy másik kosárpályára. Mikor megérkeztünk már teli volt hálózsákokkal.
Kerestünk pár négyzetmétert, és letelepedtünk oda. Nekem hálózsákom Andreasnak köszönhetően volt, aki tudod hozni egyet nekem. Ezután átmentünk a nagy Nikolaus Partyra, melyre a belépő a helyszínen 7 € lett volna, de nekünk már volt valahonnan jegyünk, így ez nem került pénzbe. Nem úgy a ruhatár, ami 1 € volt. Ital vészesen nem volt drága, csak olyan német szórakozóhelyi áruk volt, bár az üvegért is elkértek 1 €-ot, amit akkor kaptunk vissza, ha visszavittük azt. 4 órakot döntött úgy csapatunk egy része, hogy visszamegyünk a szállása. Ekkora ott már le volt oltva a villany, hangzavar azonban volt még. Elfoglaltuk a helyünket és megpróbáltunk aludni a tömegben. Ez a kis zaj különösebben nem zavart, így már kezdtem is elaludni, azonban nem sokkal később beesett egy nagy csapat, ekkor jó nagy hangzavar lett, ebben már nehezebb volt aludni, de szépen elcsöndesedtek, 6 fele kicsit felébredtem, és meglepődtem, mert egy hangot nem hallottam, nem hittem volna hogy lesz ilyen pillanat. Nyugodtan aludtam így tovább, mígnem…Felkapcsolódott a villany, elkezdte valaki mondogatni, hogy „Aufstehen ! Aufstehen”. Szóval felkelt az egész terem, innentől a 200 ember ébredésének hangja miatt se lehett volna már tovább aludni, szóval én is felkteltem, ráadásul korán akartunk visszaindulni Wernibe. 7.40 fele már mindenki készen volt, már csak egy ember aludta az igazak álmát, Toni. Andreas ekkor szépen szószerint felrugdosta, azonban így is 1 percig tartott, mire Toni életjelet adott magáról. Fél 9 fele aztán elindultunk hazafele, elég álmos voltam, úghogy úgy döntöttem, hogy alszok egyet, nem volt azonban szerencsém, ugyanis fél 10kor megálltunk egy McDonaldsban reggelzini, én egy kakóval beértem. 10 fele folytattuk utunkat, én meg az alvást, bár ezzel nem voltam egyedül.
Ekkor a hátsó sor éppen nem aludt, Andreas azonban igen
Aztán egy pihenőhely vetett véget alvásomnak, ezután már inkább nem próbáltam meg visszaladni, élveztük az utazást az ébren lévőkkel, és jókat derültünk az alvók elég érdekes pózain.
Itt éppen Toni alszik
Benzingerodében kiraktuk Andreast, ahol csináltunk egy csoportképet is, azonban Toni nélkül, mert neki sem sikerült felkellnie, így a kocsiban maradt.
Szinte pontban 1-kor tettek ki engem, örömmel láttam, hogy egy szemeteszsák várt az ajtóm előtt, gondolom így jelezte Brandod, hogy néha nekem is kikéne vinni azt. Gondoltam igaza van, és megfogadtam, hogy amint felkelek kiviszem. Erre 17:30-kor került sor, igazából majdnem tovább aludtam, a sötét miatt ugyanis teljesen abban a hitben voltam ,hogy éjszaka van, mikor egyszercsak felébredtem annyira félálomba, hogy rájöjjek, nekem azért már felkéne kelni. Nem akartam azt, hogy éjfélkor ébredjek kialvadtam. Inkább úgy gondoltam, hogy korán, 9, 10 fele lefekszek. Történt azonban egy szépséghiba, Kill You szólt, hogy Karaokee-party lesz nála 9-től, gondoltam egy kicsit csak átnézek rá. Hát átnéztem egy „kicsit”. 3-kor jöttem vissza, ezután tudtam lefeküdni. A bulin Márkon meg rajtam kívűl csak a Kill You-val szemközti ház Erasmusosai voltak, a két magyar csaj ugye, meg Laurence és Glória. Ezenkivül németek voltak, illetve ugye Kill You meg Omar nem is német, meg nem is Erasmusos, hanem ilyen teljes-idős külföldi hallgató. Kill You ugye bulgár, Omar meg marokkói. Aztán érkezett egy meglepő vendég is, Toni. Láthatóan kialudta magát, 6 üveg sörrel érkezett, ezzel megalapozva a holnapi alvását is.
További képekkel hamarosan jövök, bár lehet már csak hétvégén.
