Németország, Wernigerode

Mára úszás volt betervezve 3-tól, azonban én elég beteg voltam, hajnal 6ig aludni sem tudtam, csak az ágyban szenvedtem. Hajnal 6-kor szántam rá magam, hogy bevegyek egy Algopyrint, ezután elmúlt a fejfájásom, és sikerült elaludnom. 13-kor keltem, hogy még legyen időm lemondani az úszást. Mákom volt : Katjáék épp jöttek a házba, hozták Brandonnak a Hocschule Harzos kiadványokat, tollakat, úgyhogy lemondtam személyesen az úszást, valamint megtudtam, hogy fogalmuk sincs, hogy hol van Brandon. Végül 3 fele érkezett meg, mint kiderül kicsit elaludt a vonaton, és Hamburgban ébredt fel, aztán onnan kecmergett vissza. Egész jó fej, állandóan mosolygós srácnak tűnik, nagyjából utálja egyész Amerikát, szarik a kormányukra, szóval nem az a tipikus átlag amerikai. Ja és nagy gitáros, mint a másik amerikai Eric, sőt még énekelni is tud, ezt megmutatta nekünk indulásig, ugyanis 5-kor várost nézni mentünk volna a két szervezővel, Katjával és Marie-val, de elkezdett szakadni az eső, a lányoknak még nem volt esernyőjük, sőt még nagyon kabártjuk se, így kávézás, evés lett a dologból. A blue melletti kávézóba ültünk be, ott volt rajtunk kívül Brandon, a másik amerikai, Eric, a lakótársa a román Serban, és Frank is. Mindenki rendelt ételt magának, kivétel mi magyarok, így mi 3-an jót nevettünk a sarokban, szerencsénkre semmit nem értettek belőlünk. Este aztán fél-megoldásként Dominak is össze lett hozva a net Frank által, igaz ezt csak a WH5-ben tudta haszálni ő meg a 6osban lakott, tehát a saját lakásában nem, úgyhogy Erikához járt át laptoppal ekkortól kezdve. Frank még hazautazása előtt megszánt minket pár filmmel, sőt akciósan még német újságot is adott, ingyen.