Ha aztmondom, hogy szarul indult a nap, akkor az új kifejezi a nap kezdetét. A kelés még egész rendben volt ,ugyanis ma nem kellett takarítani. Azonban felkelés után terveztem pénzváltás, miután már tegnap apukám is aztmondta, hogy inkább váltsak, bár nagyon ő sem értett egyet a dologgal, a családban lévő nők úgy voltak vele, hogy Izland sorsára jutunk. Ebben én is erősen kételkedek, mivel azért mi jóval nagyobb ország vagyunk Izlandnál, bankjaink is állítólag sokkal gazdagabbak, és azért mi mégiscsak Unió tagok vagyunk, ők meg azért azért probálkoznak megmentetni minket a csődtől, mégha mi olyan pancserek is lennénk, hogy abba menjünk. Máskérdés, hogy a váltással meg mit lehet veszteni, csak egy 10 ezrest, de rossz is ezt leírni, mert minden ami fölösleges pénzveszteség, az idegesít, márpedig egy hülye idejű pénzváltás az totálisan csak kidobott pénz. Mindegy, olvastam róla, hogy a 4 napos ünnep miatt majd szerdán mindenki meg akar szabadulni a Forintjától, mert félnek mi lesz a 4 nap alatt, sajna úgyfest már kedden is ezt kezdték el, ugyanis a tegnap 269-ről 276-ra ugrott. 11-kor az OTP ennyiért adta, közép árfolyam volt 274, de az adat reggel 9-es volt, közben meg egy friss oldal szerint a Ft, már 2 Ft-tal erősebb volt, de a szemét OTP nem csökentette volna az árfolyamát, bezzeg ha növelni kell, azt mindig egyből megteszik. Mindegy, muszáj volt váltanom, ugyanis már 1-kor mennem kellett suliba, és féltem, hogy holnapra még feljebb megy. 1-kor végülis 500 Eurot átváltottam, ami 250-ös árfolyamhoz képest elég idegesítő veszteség, mindegy, ez van. Annál „kellemesebb” érzés volt mikor az OTP 13:06-kor behozta az új árfolyamot egy másfél Ft-tal alacsonyabbat. Na mindegy, szóval úgy nézett ki az idei év legmagasabb árfolyamán sikerült Eurot váltanom, érzem, hogy tőzsdéznem kéne.
Ezután jött azonban még a Schluss poén, mikor 12 perccel óra kezdés előtt, azaz már látványos késéssel indultam volna suliba. A bicajom hátsó kereke totál lapos volt, 1-2 perc elmélkedés, hogy mégis mi, valszeg tegnap a túra végén történhetett, sajna nekem itt semmilyen készletem nem volt, úgyhogy nem tehettem mást, mint, hogy busszal mentem. Persze abból a következő is már úgy jött, hogy 25 percet kések óráról, nekem meg még boltba is kellett mennem, úghogy az azutánival mentem, igaz a késésem így is csak fél óra lett. Mivel német óra volt, így nagy tragédia nem volt. Máskérdés, hogy 5-re kellett mennem dolgozni, és mivel busszal voltam, így a 2. német utols 45 percéről elkellett kéretszkednem, azaz összességében a mai napon a német felét kihagytam. Annyi baj legyen, munkára meg beértem már fél5-re, hogy nehogy késsek, persze csak 5-töl fizettek, szóval ez se jött ki túl jól, mindegy, annyira semmi munka nem volt, hogy időm nagy részében csak ott áldogáltam a pult mögött, és dölöngésztem, meg ásítgattam, ahogy szoktam, ha nem túl izgalmas dolog történik. Fél 9-kor engedtek el, az utolsó busz meg fél7-kor ment el, azaz „éppen” lekéstem. Ugye innen bicajjal 25 perc haza, szóval gyalog kicsivel több. Volt azonban központból egy busz, azonban hogy azt elérjem, több mint gyorsan kellett volan menni. Más ötletem nem révén, megpróbáltam stoppolni, természetesen az első kocsi szépen elrobogott mellettem. Aztán egy ideig megint nem jött kocsi, majd egy megint megjelent. Baloldalt mentem, már fel is adtam a stoppolást, hisz mindössze már csak 10 perc volt a buszig, aztán gondoltam, csak megérné, mert azzal 5 km gyaloglást spórolok meg, átmentem még éppen a kocsi előtt az út túloldalára, és megpróbáltam, hátha, és megállt. Kérdeztem központ fele megy-e, mondja igen, mondom el tudna e vinni, mondja igen. Egy középkorú srác volt a soför, amint beültem megkérdezte, hogy amúgy merrefele lakok, mondtam, hogy Chalottenlust, mondja, akkor mákod van, mert ő is. Így történt, hogy „gyalog” előbb hazajutottam, mint bicajjal. Este aztán elmentünk a Brauhausba, ahol Alex ünnepelte a szülinapját. Az emberek megint óriási érdeklődést mutattak a dolog iránt, úgy hogy otthon maradtak, szokásos társam Márk volt. A Brauausban aztán 20 percet voltunk, utána megettünk egy Dönert, majd jöttünk volna haza a 23.25ös Westertori busszal, melynek hangját mintha már 23.21kor hallni véltük volna, ez 23.35kor kiderült, hogy valóban a busz volt. Így maradt az utsó busz, a 23.51-es rendezvous-i.
