Az alváshiányomat csökkentendő, nem mentem be az első spanyolra, gondoltam elég ha 1 óra spanyolt végighallgatok, sőőt, meg viselt még ez is. Óra után kinyomtattam az egyik magyar tantárgyra az anyagot, mely alapján kellett egy attrakciót elemeznem, melyre én a Baumkuche-t választottam, mely egy múzeum és cukrászda egyben, hol az ilyen baumkucheneket gyártják, mely olyan süteményféle. Ezután bementem a Mensára, hogy megebedélek, éppen Márk is ekkor jött. Az ebéd után lévő 1 órában Schreibe órájáig úgy terveztem, hogy egy másik beadandót irogatok a gépteremben, de végül összefutottam a Mensán Maria-val, aki mondta, hogy kérjek időpontot a házmestertől a kiköltözésről. Azt is mondta, hogy ők is mennek da mindjárt Erikával, vszóval tarstak velük. Velük tartottam hát. Azonban ez nem pár perc volt, szépen elsétáltunk a bankba Erikának befizetni egy bürokratikus összeget, ugyanis ő átköltözött a füstös otthonábal Domiiékhoz. A tanulásom végül tehát elmaradt, Schreiber óráján prezentált a maradék 3 Erasmusos is, Jana, Laurence és Ula. Nem hittem volna, de majdnem belealudtam, a finn csajé, Janáa még úgyahogy elment, ráadásul a sarki fényről készült fotó különösen feldobta az egészet, azonban a másik két jómadár többnyire csak olvasta amit leírt. Óra után aztán a hazafelé jövő buszról a nagy eső ellenére sajna lekellett szálnom, hogy átsétáljak a Baumkuchébe, hogy ott kitöltsem az adatlapokat, ami alapján majd megtudom írni a beadandót. Szépen szétáztam, a cukrászda-múzeumban meg ekkor éppen nem volt szinte egy lélek sem, de nyitva volt, így nyugisan kitudtam tölteni a papírokat, aztán még az eladó segítőkészen válaszolt is pár kérdésemre. ( Megint egy kis érdekesség a jelenből, e mondat leírása közben jött meg éppen a válasz e-mail, melyben kiderül, hogy négyest kaptam a beadandóra )
Este kosáron aztán elkezdtük beszélni a pénteki utat, ugyanis aznap megyünk ( vagyis inkább már mentünk ) Münsterbe egy kosár tornára, 6-an srácok, 3-an csajok. Kis mikrobusszal volt tervezve az utazás, Stefan mondta, hogy mindenkit felvesz majd a kocsival, értem 8 fele, talán kicsivel utána jönnek.
Szerda kora délután volt szerencsém megnézni a haza utunkra lévő foglalást neten, és „örömmel” tapasztaltam, hogy megváltoztatták a hátunk mögött a menetrendet. A Wernigerode-Halle-Dresden-Budapest hazautunkban a középső szakasz a Halle-Dresden ICE megszűnt, helyette egy IC van, mely lassabb, ennek következtében, csak 5 percünk lenne elérni a EC vonatunknat Dresdában, a DB ( Deutsche Bahn ) keresője már ki se írja, mint lehetséges hazaút, hiszen 5 percet még egy IC is késhet, márpedig az átszállás sem 0 perc. Szóval tervbe volt, hogy elmegyek elküldeni a vasútat nem szép helyre, ill. valami infot beszerezni tőlük, hogy most mi van, hiszen a jegyünk már le van rá foglalva.
Sajnos azonban erre szerdán nem kerülhetett sor, mert németről nem tudtam ellógni, ugyanis elég sokan megtették, a tanár meg ragaszkodott egy bizonyos létszámhoz. Ugye mennyivel jobb az első órát ellógni ! Közben meg este én voltam az egyetlen magyar, ki elment a főzős megbeszélésre, igaz csak 4-en vagyunk. No, de a lényeg, sok infot nem tudtam meg a főzős megbeszélésen, ami biztos, hogy 1 hét múlva lesz az International Abend, melyre főzni kell kb. 80 fő számára kaját, mi a csirkepaprikást terveztük, de volt még rajtunk kívül kb. 20 csoport, azonban más Erasmusos nem, ami kissé fura, mert ennek pont az volna az értelme, hogy a különböző nemzetek főznek. Féléve majd’ minden nemzet főzőtt.
