A BLOG folytatódik. A következő sorokban a visszautazásom első napjai olvashatók.
Az 1 hónapos otthon tartózkodásom talán leginkább kinti vontazkozásai az volt, hogy 3 tárgyból kellett vizsgáznom, melyből 2 az előző félévről maradt meg, amiket ugye nem engedtek ill. nem tudtam kint tanulni Németországban. Épp a vizsgáim miatt sokat gondolkodtam, hogy melyik nap utazzak vissza, végül erre a csütörtöki időpontra esett a választás, amikor is csak ez a hajnali vonat volt már akciós, az 5:28-as. Ez ezúttal Pestről indult, köszönhetően annak, hogy most nem volt sztrájk. Azoban ez az időpont így is túl korai volt ahhoz, hogy megkockáztassak aznap feljutni Pestre, ugyanis az első vonat 3-kor indul Szolnokról, mely 4:42-re ér oda, elvben, amennyiben nem fagynak be a váltok, nem megy tönkre a mozdony, nem olvadnak meg a sínek ( bár erre kicsi esély volt ), avagy nem szakad le a felső vezeték. Na szóval Pesten aludtam, honnan is a keletibe könyebb volt kijutni, ki is jutottam, azonban így is csak 2 és fél órát sikerült aludnom. A keletiben aztán nagy örömmel láttam, hogy ezúttal nem a magyar IC megy Németországba, hanem a DB-nek jött ide a vonata. Még megelehetősen sötét volt a vonat, hiszen 5 előtt odaértem, hol is a számozások érdekessége miatt (az utolsó előtti kocsi nem volt megszámozva, holott a sorban már az lett volna az én vonat számom, de meg se néztem mi van ráírva ) talákoztam egy Németországba tartó nőcivel, akivel előbb szépen elbeszélgettünk németül, majd miután magában magyarul mondogatta a számokat, magyarul beszéltem már vele. Aztán rájöttem a dologra, hogy a mienk végülis az utolsó kocsi, amely amúgy teljesen üres volt, szóval gyorsan ott hagytam a helyet, hova a jegyem szólt, és átültem egy 4-es helyre, én meg a csomagjaim. Nézegettem a sötétséget, majd elindultunk. A vonat Szlovákiában telt meg, illetve a telítettség meg maradt Csehország végéig. Érdekes, múltkor is így volt, lehet arrafele kevés a sima vonat ? Útközben még 1-2 mondatot a nővel, ki Lipcsében tartott, de aztán Dresdenban szétváltunk. Amúgy a 9 órás úton az volt a tervem, hogy spanyolt tanulok, ugyanis az előző félévben szinte egyáltalán nem tanultam, ráadásul egész gyorsan haladtunk az előző félévhez képest, szóval elég égető volt, hogy valamit tanuljak, különösen annak fényében, hogy hétfőn volt a vizsgám, azaz 4 nap múlva. Azonban elég fáradt voltam, többnyire csak a Kressz könyvet volt olvasgatnom erőm, melyet ugye elvben szintén nem felesleges, mert február közepén kezdek neki a tanfolyamnak, azonban közel sem olyan égető, mint a spanyol lett volna. Emellett még pár órát pihengetéssel, meg alvással tölöttem, és még egyesek sokallják a pár órás vonatutat. Én még a 9 óra után se úgy szálltam le Dresdában, hogy már nagyon nem bírom. Ekkor már amúgy délután 3 óra volt. Itt felszálltam egy vonatra, melyre felkellett, pedig elértem volna egy korábbit is, de sajna a jegyem nem arra szólt. Azzal mentem aztán Lipcséig, majd onnan mehettem újra egy ugyanolyan IC-vel mellyel Dresdáig is utaztam. Igaz, ezúttal kemény 20 percig tartott csak az út. Hallében ugyanis átkellett szállnom a jól ismert HEX-re. No ekkor már kezdem megunni az utat, igaz ekkor már 13 órája úton voltam. Azonban így sem bántam, hogy nem repülőt választottam, sőt kifejezetten örültem a vonatnak, mert még mindig kellemesebb kicsit üldögélni a vonaton, olvsgatni, pihengetni, mint a repülők hülye csekkolásával szenvedni. Nem is beszélve arról, hogy mekkorát tud esni egy repülő meg egy vonat. 20.19-re értem Wernigerodébe, majd sikeresen elértem a 4 perccel később jövő buszt, így fél 9-re már a Finkenbornon voltam. Ekkora szervezett Márk az Interfórum bevonásával egy Pysama-partyt. Előszőr azért még beköszöntem a többiekhez is, majd benéztem a „bulira”.
A lakásom amúgy a „szokásos” volt, vagyis ami a hazautazást megelőző 4 napban volt. Kill You-nál a bolgár srácnál. Volt ugye neki egy feles szivacsa, szoba meg elég nagy volt ahhoz, hogy elférjünk simán. Többnyire a nappaliban voltunk amúgy is, hiszen még a kuka mellől szereztek egy szuper ülőgarnétúrát. Azonban a szobát viszont néha az értékek miatt nem árt bezárni, kulcsunk viszont csak egy volt. Úgyhogy pénteken komolyan tervbe vettem, hogy megpróbálom lemásoltatni, de féltem, hogy majd nem lehet, mert azt ugye lehet mégsem akarja a szállásadónk.
