Pénteken igyekeztem magam kialudni, hiszen a tegnapi 2 és fél óra + a vonaton lévő pár órá félálomban alvás nem volt túl sok. Felkelés után aztán mi magyarok igyekeztünk eleget tenni a pár napja e-mailben elküldött Külügyi irodás kérésnek, miszerint tolljuk vissza a Kauflandba az udvaron lévő kocsikat, ugyanis már vagy 10 darab volt belőle. Minthogy egyszer, még a szeptemberben egy nagy bevásárlás után a csajokkal együtt én is eltoltam a Kauflandtól egy kocsit, így vissza is toltam most azt. Meg a másik 3 magyar is 1-et. Azonban ezek a kocsik az úton nagyon hangosan csörögtek, annyira, hogy egymás hangját alig hallottunk, amikor beszélni probáltuk. Minthogy az emeletes házak között vezetett utunk, így feltehetően párak érdekes látványban részesülhettek ha kinéztek az ablakon. Este aztán átvonultunk a Humphreyba 3-an, Laurence, Márk, meg én, bár Laurencet 1 óráig kellett győzködni, hogy jöjjön. A Humphrey-ban aztán találkozunk Markussal meg Alex-szel, később Tobi is befutott. Kiderült, itt is van barna Staropranen, szóval lehetett azt iszogatni, végre újra, az otthoni koplalás után. Amúgy sokan nem voltak, így Laurencnek, meg Márknak hiába magyaráztam, hogy néha ez is annyira teli van mint a Blue, elég nehezen hitték el, tekintve, hogy már legalább harmadszorra voltak úgy itt, hogy szinte üres volt az egész.
Hazafele természetesen sétálnunk kellett, minthogy Laurenccel való szolidaritásunk kimutatásaként nem bicajjal, hanem gyalog jöttünk.
Szombatra terveztük a nagy sör-tesztet, melyet Markusék már 1 évvel ezelőtt megcsináltak, és melyre az előző félévben nem került sor, sajna ma sem. Többeknek se volt most kedvük jönni, végül nekünk se, helyette Lisá-hoz mentünk a farsangi bulira. Azonban előtte elmentünk egy vietnámi étterembe, hova Laurence szeretett volna nagyon sushi-t enni, de végül mi magyarok is rászántuk magunkat, így mentünk 5-en. Az étterem nagyon elegáns volt, egy kis fahíd vezetett át, egy kicsike folyón, és ott voltak az asztalok. Aztán a felszolgálás is nagyon durva volt, előszőr forró, illatos kéztőrlőt hoztak, majd vmi szilva-pálinka szerűt aperitifként, és mége előétel is volt, vmi sushi-szerű. Mi Márkkal egy 6 euros sushi-fogás mellett döntöttünk, mely ugye csak 3 Euro volt fejenként, Laurence meg Domi bevállalósabb volt, ők egy óriás adagot kértek, mely 20 Eurot kostált, Erika maradt a csirkénél.
Nem volt túl nagy adag a milyenk, de sushi-ból pont elég. A notesz füzetemben mostmár ezt is kilehet pipálni. Szegény Dominak majdnem visszajött, amit megevett, Laurence élvezte a legjobban, nem véletlen akart ő jönni ide a legjobban.
Ezután többiek hazamentek, mi meg Márkkal átvonulunk Lisáékhoz, hol már tartott a buli, majd jött valami nem a legjobban kitalált ivós játék, de a hangulat maga nem volt rossz.
Két International Tourismus-os hallgató a bulin: A lakótársam David, és Chelsea
További képek a buliról:
Szegény Jürgen ( egyik srác, ki szintén ITS-t tanul, ki egyszer volt kosarazni, ki mindig megjelenik ebben a társaságban, hasonlóan Tonihoz, meg a csajokhoz ) olyan sokat ivott, hogy Lisának kellett hazakísérnie, már járni sem tudott. Apropó Toni, akit ugye még eddig nem lehetett nem totál részegen látni egy bulin se, kezdés után 1 órával, most nem nézett ki túl jó. Egyik keze gipszben, két szeme alatt meg monokli ékeskedett.
Szegény Toni
Hajnalban aztán úgy döntöttünk, átnézünk még a Humphrey-ba, már megint, no ezúttal végre újra teli volt, így Márk is láthatta, milyen az, ha sokan vannak ott. Haza megint gyalogoltunk, mert ugye előtte az étterembe a csajokkal mentünk, így megint nem bicajjal jöttünk. Azért annyi pozitívum van tavalyhoz képest, hogy a Humphrey-ból az út haza a fele a Blue-ból hazáig tartó utnak, melyet tavaly kellett rendszeresen megtennünk.
Vasárnap végre volt időm belvetni magam a spanyolba, aztán így 1 nappal a vizsga előtt valahogy kedvem is volt a dologhoz, mert ugyan elvben az se lett volna gond, ha megbukok, de csak szívesebben mentem volna át belőle, hiszen jól néz ki az a lapon, ha látják, hogy teljesítettem, mint itt, mind otthon, mind esetleg később valahol.
Hétfőn reggel korán keltem, mert a hétvégén úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább, hogy csak 1 kulcsunk van, mert se kizáródni nem jó dolog, se az, hogy nem mehetek el otthonról, mert megkéne várni szobatársam, és az se, hogy ellopják a szobánkat. Ott voltam nyitásra, 7-kor a kulcsmásolónál, a nőci azonban miután megnézte a kulcsot, megállapította, hogy nincs ilyenünk, majd pár másodperc után rájött, hogy ehhez kéne a kulcs papírja, és akkor tudna rendelni anyagot hozzá. Szóval félelmem sajna beigazolódott, maradt az egy kulcs. Azaz igyekezni kellett szépen összehangolni a napunkat. Így például már kicsivel azelőtt kihoztam a szobából azon dolgokat, melyeket vinnem kellett suliba, így a nadrágomat, a cipőmet, meg a kabátomat. Kiril bezárta az ajtót, így a dolgaink biztonságba kerültek, én meg valamivel később bementem a suliba, a spanyol vizsgára. Sajnos a vizsga olyan volt, amire számítottam, nem sokat értettem belőle, néha még a feladatot se nagyon, mert legnagyobb bánatomra az is spanyolul volt. Volt egy szöveg értés, vicces, az én tudásom az olyan dolgokra korlátózódik, mint egy-egy speciális nyelvtan, melyekhez nem kell érteni egy szót sem, csak monotónon a szabálynak megfelelően beírni, az adott szót, vagy átírni a mondatot. Ezeket a feladatokat egész jól megoldottam, bár a szövegértés meg olyan könnyű volt, hogy azt is szinte hibátlanra sikerült megoldanom. Azonban volt egy magnó hallgatás, melyből aztán már szinte tényleg semmit nem értettem ( bár ez még elmegy, van hogy az ember középfokú tudással se ért semmit ). No szóval a magnós résznél, minthogy 3 karikázós feladat volt, melyek egyenként sok pontot értek, eljött a másolás ideje, a mellettem ülő ismerősről, ki egész jó spanyolból. Aztán még pár másik feladatnál is ezt a megoldást választottam. A legnagyobb gond az volt, hogy minden megoldott feladatot vmi hülye szokás miatt lefordított, és még néha a másik oldalára is átrakta. Aztán a doga vége fele gondoltam, ez így nem lesz jó, már soha nem fordítja őket vissza, szóval jeleztem a kérésemet neki, hogy jó volna ha azok a lapok megfordulnának és hozzám lényegesen közelebb kerülnének. Minthogy így történt, tudtam folytatni a dolgozat írást. Egyetlen apró gond volt még, kellett írni egy párbeszédet is, márpedig ott aztán tényleg kiderül, a spanyol tudás, ott nem tudok alibi megoldásokat csinálni, és még csak lesni sem igen lehet. Milyen jó, hogy ez adta a dolgozat pontjainak a 20 %-át. Azért becsületemre legyen mondva, írtam én rendesen az össes szót, mondatot, kifejezést, mely eszembe jutott, mégha értelme nem is sok volt a szitucióban. Aztán szép lassan vége lett a dogának, én elmentem ebédelni, túl az idei első vizsgámon.
