10-kor keltem, ébredeztem, reggeliztem, majd 11-kor megérkezett Michi. Sajnos a német továbbra sem ment még igazán, rá is kérdezett a srác, hogy az angol jobban megy-e, de annak ellenére, hogy az tényleg jobban megy, inkább mondtam, hogy maradjunk a németnél, mert azt kéne gyakorolnom. Igen nagylelkű volt, hozott egy város térképet, meg egy busz-térképet is, aztán miután megbeszéltük, hogy mindkettőnknek mindegy, hogy mit nézünk meg, elindultunk gyalog. Útközben beszélgettünk, azaz többnyire ő beszélt, én próbáltam a javát megérteni annak amit mond, aztán igyekeztem pár mondattal reagálni. Bementünk az óvárosba, ahol elmondása szerint az épületek legalább 300 évesek. Sétálgattunk kicsit a sétálóutcán, ami természetesen nem hasonlítható Szolnok elég rosszul sikerült ezirányú próbálkozására, de szerintem még Magyarország legszebb sétálóutcáit is veri, köszönhetően a tényleg nagyon hangulatos épületeinek.
Egyik célunk német Sim-kártya vásárlás volt, ugyanis nem szándékoztam 70 Ft-ot akkor is kifizetni, ha bármilyen Németországban tartózkodó ember hívna engem. Végül mobil-vásárlás lett a dologból, ugyanis a T-Mobile-nál 9.95€-ért lehetett venni egy Sagem mobilt, amiből ráadásul 5€ lebeszélhető volt. Asszem ez egy Sim kártyáért sem volna rossz ár. ( Nem előfizetéses mobilról van szó.)
Tovább sétálgatva a sétálóutcán Michi beszaladt egy szendvicsért egy halas boltba. Elég lenyűgöző látvány tárult a szemem elé. Több tucat gyönyörű hal-étel, mindenféle ízesítéssel, természetesen a szendvicsekben is hal volt. Sajna magyar szemmel egy kicsit drágának találtam a dolgokat.
Következű állomásunk a suli, a Hochschule Harz volt. Ott most elvben szünet volt, ennek ellenére jó pár ember megfordult, akik nagy része köszöntötte útitársamat, aki hallgatója és tanára volt az iskolának.
Az időjárás immáron sokadjára változott meg a mai nap, a napsütésből ezúttal nagy szemű hóesés, és jéghideg szél lett. Emiatt úgy döntöttünk, hogy busszal tesszük meg a visszafele utat. Nem messze a szállásomtól szálltunk le - természetesen már újra ragyogó napsütésben - a Kaufland nevezetű szupermarketnél. Ekkor döbbentem meg egy kicsit: eddig abban a hitben voltam, hogy a német élelmiszerek kicsivel drágábbak a magyaroknál, de tévedtem. A német élelmiszerek olcsóbbak, vagy maximum egy árban vannak a magyar élelmiszer árakkal. Ennek egyik oka a 20%-os helyett a mindössze 7%.os élelmiszerekre kivetett Áfa. Egyedül a reklámszatyorra volt 19% Áfa az általam megvett termékek közül, de mondjuk azt nem nevezném élelmiszernek, amúgy meg így is mindössze 6 Eurocent volt, ráadásul sokkal erősebb és tartósabb anyagból, mint a magyar reklámszatyrok. Ők úgyfest kicsit környezetvédőbben gondolkodnak, és nem az a céljuk, hogy az embernek minden nap újabbat kelljen vásárolnia, a régi elszakadt helyet. Mondjuk van pár hibája is a boltnak: csak 1€-sal működő óriás méretű bevásárlókocsival lehet bemenni a boltba. Így az ember a szűkebb folyósokon néha úgy érzi magát, mint Pesten péntek délután a csúcsforgalomban. Ja meg bizonyos kártyákkal nem lehet fizetni a boltban, sajnos ide tartozik az én MasterCardom is, emiatt tervben van egy másik bolt felfedezése.
A bolttól mintegy 8 perc séta volt a szállásom, ekkora váltunk szét, a srác elment a buszmegállóba, hogy visszatérhessen a város másik végén lévő szállására.
Pár órával később, kis pihenés, meg ebéd után, 5 óra tájban elindultam egyedül felfedezni a környéket. Sok esemény nem történt ezalatt, de meállapítottam, hogy nagyon szép, csöndes környékről van szó. Már égtek a lámpák amikor visszaérkeztem.
Szobatársaim sajna továbbra sem érkeztek meg, úgyhogy este 8 fele elhatároztam, hogy jó volna leírni a történéseket, hogyha majd egyszer nethez jutok, akkor majd fellehessen ezt tölteni, amit az érdeklődő majd elolvashat, meg számomra is jó lesz majd valamikor a jövőben elővenni, és visszaolvasni e sorokat.
Ismételten hajnal 1 fele tértem nyugovóra.
A kastály az ablakomból éjszaka.
