Amit már pénteken elterveztem, most úgy nézett ki megtudom valósítani. Ragyogó napsütés volt, úgyhogy korán keltem, fél 12-kor, így sikerült 1-kor elindulnom túrámra, a hegyek között található tavacskához. A tegnapi hóesés miatt, a város még fehér volt, de az erős napsütés és a „meleg” ( kb. 5 fok ) miatt már olvadozott a hó, valamint a járdákról mindenhol elvolt takarítva. Bő fél óra után beértem a hegyek közé, itt hóolvadásnak jele sem volt, a turistaút azonban kezdetben még jól kitaposott volt. Sajnos most is megmutatkozott, hogy nincsenek tökéletes kitáblázva az utak. Nem sokkal az általam előszőr elérni kívánt csomópont, a Försterplatz előtt, megszűnt a kiírás, és már nem mutatta tábla, hogy hol van ez a hely, mint nem sokkal később kiderült, ez valóban már csak párszáz méterre volt, de mivel én először voltam ott, én pár száz méterről sem tudom magam megtalálni, na mindegy, csak egy szállóhoz kellett potyára felsétálnom.
Miután végül elértem a Fösterplatzot, elindulhattam célállomáson felé, a Zillierbachtalsperre-hez, vagyis a tóhoz. Innen elvben 4 km lett volna, de már korábban kinéztem a térképen, hogy lehet majd egy nagyot rövidíteni. Azthittem tábla nem fogja jelölni, de 200 méterrel később elérkeztem az elágazáshoz. Két lehetőségem volt, vagy a kocsiúton megyek, ami ugyan nem forgalmas, de már a kocsik letaposták a havat és 3,8 km hosszú, vagy belevetem magam a még bánatomra senki által nem járt kis ösvénybe, amit így 10 centis hó fedett, de csak 2,8 km hosszú.
Sajnos bakancsom nem volt, ennek ellenére túl csábító volt a rövidebb út, és persze azt választottam. Igaz tudtam, hogy nem mind a 2,8 km fog vastag hóban menni, hanem csak egy fél km, és aztán a beton úton fogok kilyukadni, csak épp egy másfél km-es szakaszt spórolok meg ezzel. Útközben rájöttem, ez tényleg merész válalkozás volt, azonban amellett, hogy kicsit átázott a cipőm, ez ezerszer hangulatosabb út volt, mint a másik lett volna.
Negyed óra alatt ki is értem az aszfaltútra, majd fél km után egy néhányak által már kitaposott turista úton folytatódott az utam, végül fél 4 fele megérkeztem a tóhoz.
Nagyon szép volt a tó környezete, a havas fenyvesek, ha később visszajövök idei, akkor már nem ilyen formában láthatom viszont. Megnéztem a tót több oldalról is, fényképezgettem, fél 5 fele meg már nagyon átfáztam, meg amúgy is ideje volt visszaindulni, hogy még sötétedés előtt visszaérjek. Rövid aszfaltutas tartózkodásom alatt, egy hókotróval találkoztam, előle csak a mély hóba tudtam menekülni, majd kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy az embereknek még úgy se tetszett a rövidebb út, hogy én kitapostam, így a saját lábnyomaimon visszafele haladva jutottam el a Fösterplatzig, ahol egy zoknit cserével vetettem véget lábam fagyoskodásának. Mivel nem akartam ezt a zoknit is átáztatni, így innen inkább az aszfaltúton mentem, szerencsére ez a kényelem nem járt plussz kilométerrel. Fél 6 fele, tehát még jóval sötétedés előtt beértem a városba.
