Németország, Wernigerode

Reggel Globalisierungon nem volt mázlim, miután valaki mondott egy számot, rám esett az a megtisztelő feladat, hogy kimehettem a táblához előadni az előző órai anyagot. Szerencsémre, még egy másik srác is jött velem, ráadásul az, akit ismertem, ő volt az aki a sportot az én gépemen próbálta meg felvenni. A tanár meg mondjuk nem veszi véresre az óra elei ismétlést, füzetet lehet kivinni, meg segít ő is. Minthogy Erasmusos voltam, gyorsan belátta ő is, jobb ha én írok a táblánál, a másik srác meg beszél. Némi szépséghiba, hogy a srác, meg előző héten nem volt bent, így még én tudtam a többet, probáltam felrajzolgatni előző órai ábrákat, aztán pár dolgot megbeszéltem a sráccal, aki a nyomtatott jegyzet segítségével pár dolgot elmondott. Végül túléltük. Hazementem, majd pár órával később jöhettem vissza Freizetra, ahol meglepetésre egy egész tanári kar volt bent, ahonnan leginkább a mi tanárunk hiányzott. Nagy dilemmánk volt a francia csajjal, hogy bemenjünk e, végül kiderült, hogy van egy új tanár, aztán annak lesz próbaelőadása, valami hasonló témáról, mint amilyen óránk lenne. Végül bementünk, a tanár megtartotta az előadását, majd 1 óra után kivonult ő is a tanárok kiséretében, csak a mi tanárunk, Schröder, meg Schreiber maradt, aki elkezdett kérdezgetni minket, hogy hogy tetszett az előadás, majd a tanár osztályzására is elkért minket, az emberek 2-2.3-at mondtak. ( itt 1.0 a legjobb, és 5.0 a legrosszabb ) Még egy órám volt, aztán hazamentem, este meg kosárral zártam a napot.