Április 18.
Najóvan, jelenleg május 11-e van, most újra rászántam magam a blog írásra, igyekszem minden lényegi információt leírni, de apró, részleteket, hogy éppen milyen színű tányérból ettem, a kövi pár hét során kihagyom.
Az biztos, hogy ezen a napon úgy döntöttem, hogy kihagyom az 1 darab 9:45 kezdődő órámat, így sikerült 12 órát aludnom. Este volt póker, kezd már itt is meghonosodni, igaz itt elég sok csaj játszik, mondhatni általában több mint srác.
Ez a blog-írás jelenleg legjobban egy gyűjtőmunkára emlékeztet. Msn-beszélgetésekből probálok valami információt kiszedni, nézem a mobilban lévő képeket, hátha fényképeztem aznap, valamint töprengek, hogy mégis mi volt akkor.
Április 19. -
Ez így nem müxik, egy időre felhagyok a naponkénti írással, minthogy már május 12-e van.
Szóval e hétvégén semmi érdekes nem történt.
Április 21-én hétfőn, kb. ezen a napon jött be a tavasz, szép napsütéses, 15-20 fokos idővel. Ezen a napon volt egy újabb Interfórum találkozó, ahol 20 percig voltunk, hogy elérjük a buszt. Brema-i út helyett Erfurt út lesz május végén, erre lehet nevezni 70 Euroért. Nem túl népszerű. Közben a Beneluxba tervezett út már 9 napos hosszúságúra rúg, fejenként kb. 300 Euros költségekkel, így én kiszálok belőle.
Másnap Ondrej kap egy tortát a német csajoktól, Anja, és Francy a két fő szakács. Szerdán, minthogy kiderült, hogy nem lesz Tourismusorte, így hülye lettem volna bemenni Study Skills-re. Este úgyis Menza-party volt, emiatt sem ártott kis alvás előtte. Amúgy ezen a napon érkezett meg Ondrej barátnője Csehországból, aki sajna németül nem tudott, csak angolul, én meg általában elfelejtettem, hogy nem tud németül, így olyankor szegény sokat nem értett.
Kövi egy két napban mi volt ? Túl sok érdekes nem lehetett, akkor csak beugrott volna, de még msn-en sem beszéltem senkivel, így esélytelen, hogy bármi infóm legyen e napokról. Á, ja beugrott valami, volt szerencsém csütörtökön Tourismusmanagementen a nőci óráján a német Stephany-tól megtudni, hogy mik is a követelmények ezen az órán, végülis még 1 hónapja se kezdőddött el a suli. A kinyomtatott anyag mellett jegyzeteleni is kellett volna órán, minthogy volt olyan ami nem volt benne a nyomtatott formában megvehető anyagba. Miután megálapítottam, hogy már kár elkezdeni írnom, Stephany meg relatíve olvashatóan ír, így a félév végi másolás mellett döntöttem.
Szombaton este azonban nálunk volt a fősulis buli, és íly módon végre nem nekünk kellett utazni. Frankék már pár napja elkezdtek készülni, beszereztek a Kauflandból kocsikat, melyek a buli utáni takarításhoz kellettek. A bicajok kikerültek a bicajtárolóba, mert sok nem maradt volna belőlük, ha ott maradnak. A ház elől az elővigyázatosabbak a kocsival is elálltak az 50 méterre lévő parkolóba. Este fél 9 fele átvonultunk Péterkéhez, Aztán kezdtek el jönni az emberek, akik a földszinten lévő térségben növelték a tömeget. Éjfél fele már több száz ember préseődött be oda. Jegy elvben 5 Euro lett volna, de bolondok lettünk volna venni, mikor mi itt laktunk. Mondjuk további előnye volt, hogy azért korlátlanul lehetett inni. 4 fele az utolsó ismerős is elhagyta a térséget, akkor tértünk mi is nyugovóra. Ekkora már csak pár tucat ember maradt.
No eztán jött vasárnap, amikor este Pókereztünk, és sikeresen ki estem elsőnek, egy többnyire csajokból álló társaságban, ahol a srácok is max pár hónapja kezdtek el pókerezni. Lehet tényleg sok szerencse kell a pókerhez ? ( bár erre május 13-ig - mert már az van – sikeresen rácáfoltam )
Ezután jött április 28. E nap volt az első hétfői nap, hogy kosarazni mentem, miután az „edzővel” megbeszéltem múlthéten, hogy nem gáz, ha kések egy órát, ugyanis a kosár fél8kor kezdődött nekem pedig 8ig órám volt. Sajna Stephany ( a francia ) nem kocsival jött, így elbattyogtam a központban található pályához. Kis futással megsépekelve negyed óra alatt odaértem, így csak 50 percet késtem. Kis dobálás volt még, aztán már kezdtünk is játszani. E nap miután lenyugodott, jött az éjszaka, majd a következő nap, melyet keddnek hívnak Magyarországon. E nap kigondoltam, hogy kéne egy bicaj, miután már nagyon meguntam a buszok azon szokását, hogy vagy a gyárakhoz megy be ( 4-es busz ), vagy pedig a központba megy be, ahol még 3 percet várakozik is ( 1-es busz ) . Ez utóbbi volt a poénabb, ugyanis majd fél óra volt a menetideje, míg gyalog az iskola 45 perc. Bicajjal meg max negyed óra lenne. Meg amúgy is csábító volt, hogy szinte minden ember bicajjal jár, suli bicajtárolójában meg vagy 200 bicaj volt napközben. Hegével ( egyik norvég csaj ) tárgyaltam, aki 50 Euroért szerzett be használtan egyet, az egyik bicaj boltban. Elhatároztam, hogy másnap elmegyek oda, újan ugyanis 200 Euronál kezdődnek a bicajok.
Másnap : Tourismusorte und Regionennel kezdtünk, miután Study skills-en múlthéten többen jelezték, hogy nem tudnak menni, így elmaradt az óra. Óra után a városba vettem az írányt. A buszon sikeresen beszélgettem 10 percet német lakótársunkkal. Ennyit eddig még összesen nem beszélgettem vele. Jó fejnek tűnik ő, kicsit visszahúzódó, pedig kinézete egyáltalán nem az. Mondjuk mi sem jelzi ezt jobban, hogy az ajtót mindig bezárja magára, kulccsal, még akkor is ha csak 2 percre megy be. Amúgy nagy foci fan, majd EB idején bizti jól elbeszélgetünk újra. Legnagyobb hibája tán az, hogy alig lehet érteni valamit abból amit beszél, sztem ez még németeknek is kicsit zavaró lehet, nekünk meg ugye elég gáz, mert minden 5. szó megértéséből elég nehéz következtetni, hogy mi volt a téma.
Szóval a városban megtaláltam a sétálóutcán azt a bicajboltot, amiről beszélt Hege, de negyed órás várakozás után közöltek ,hogy most perpillanat nincs használt bicaj, talán majd pár hét múlva. Kérdésemre, hogy mégis hol tudok még használt bicajt venni a városban, először közölték, hogy sehol, majd annyit kinyögtek, hogy persze lehet máshol is. Fél órás keresés után rátaláltam egy másik bicaj boltra, de perpillanat ott se volt, itt aztán tényleg azt a választ kaptam, hogy máshol nem lehet használt bicajt venni. De nem értem, ha egyszer nekik nincs, akkor mibe kerülne segíteni. Szóval azért vannak ám nem kedves emberek, bicaj üzletbben különösen. Tovább bújtam a sétálóutcákat, sajna kevés sikerrel, egyetlen reményem egy hasznlt árukkal foglalkozó elég lezülött üzlet volt, de sajna órákon át a rögtön jövök tábla volt ott kitéve, meg ablakon belesve sem láttam bicajt. Terveztem, hogy lehet átmegyek a szomszéd településre, Halberstadba, de az mindenestül lett volna vagy 3-4 óra, annyi időm már nem volt. Úgyhogy még utolsó reményként elmentem a Kauflandba ahol a legolcsóbb bicaj mindössze 139 Euro volt. Nagyon gondolkodtam, hogy megvegye me, de előzetesen én csak 100 Euroig akartam elmenni, igaz ez új volt. Átnéztem még a Reálba, ahol meg a legolcsóbb 111 Euro volt, ráadásul egy öszteleszkópos. Úgyhogy azt vettem meg, még vettem hozzá egy lakatot is, és kitoltam a boltból a bicajt, majd hazatekertem vele. Jó volt gyakorlatilag 5 hónap után újra bicajozni.
Este volt a Boszorkány est, a Harz-hegység környékének legnagyobb programja, több városban voltak rendezvények, többen kitalálták, hogy menjünk át Thalé-be, vagy Schierké-re, de oda 10-15 Euro lett volna a belépő, meg nekem nemigen volt kedvem utazgatni. Végülis 1-2 emberen kívűl senki nem ment. Előbb nálunk volt grillezés, majd Péter és Júlia ( lett ) bementek a városba, majd a két norvég csajjal 1 órával később mi is bementünk, ahol épp akkor kezdődött el egy koncert, ahol egy együttes játszott mindenféle együttesektől számokat, mint pl. a Rammstein-tól a Du Hast-ot, vagy az ACDC-től a Highway to Hell-t. Éjfél vele lett vége. A nap folyamán amúgy mindenféle ördögnek, meg boszorkánynak beöltözött emberek járkáltak, már biciklikereséskor is összefutottam velük.
Május 1-én néhányan kitalálták, hogy menjünk el a suli melletti strandröplabdapályára röpizni, elmentünk. Fábiánnal, meg Péterrel mi bicajjal, még Anja érkezett bicajjal, de ő a belvárosból, Kasja ( lengyel csaj ) megAsel ( kazahsztáni csaj ) busszal érkezett. Nagy kár, hogy nem tudok röpizni, és minthogy nem is szeretek, így nincs is nagy motivácó, hogy nagyon megtanuljak játszani. Egy jó része van a játéknak, amikor az ember a háló előtt ár, és nagyot ugorva, az éppen csak átjönni akaró labdát visszaüti, ez olyan kosárra emlékeztető. Mindegy mondjuk, mert jó poén volt a játék, még érkezett két lelkes kisgyerek is, őket is bevettük a játékba.
Pénteken Thalé-be szervezett fejenként 5 € fejébe utazást az Interfórum. Pétert meggyőztem, hogy jöjjön el, így ketten indultunk el a szakadó készülő esőben az autóbuszállomásra, míg Ondrejék a kastély felé vették az irányt. Az autóbuszállomáson kiderült, nem sok ember jön Thalé-ba, úgyfest a többség hazautazott. Németek közül Veronika, Kornél ( ismertebb nevén, „mmmmmm”, minthogy még az orientációs heti programban ő adta ki abban a müsorban ezt a hangot ) Anja, valamint még egy német csaj jött, továbbá két orosz, egyik csajt már ismerük az orientációs hétről. Mikor felszálltunk a buszra elkezdett szakadni az eső, Ondréjékra gondoltunk, akik egész biztosan nem érhették el a kastélyt, vagy ha igen, annak nem örülhettek, mert akkor szétáztak. Az 1 órás buszút után megérkeztünk, csatlakozott hozzánk még 1 német csaj ( Sylvia ) az apjával, ők kocsival jöttek. Thalében elindultunk a hegy felé, megtekintettük a lanofkát, és végül úgy döntöttünk, hogy visszafele fogjuk igyénybe venni, fölele sétáltunk egy szép hegyi úton. Ott megnéztünk egy nagyon szép kis szabadtéri színházat, ahol a színpad mögött gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre és az alföldre. Ellátogattunk a Hexen-Platzra is ( boszorkány-tér ) itt voltak szintén rendezvények a boszorkány napon, mint ez logikus is. Különböző boszorkányok díszítették ezt a teret. Ekkroa tűnt fel, ennek itt mennyire van kultúrája, busszal jövet egyik település körforgalmában is volt egy boszorkány-szobor, valamint Wernigerodében is van egy ilyen tér, igaz ott Nikolai Platz-nak hívják. Amúgy itt Thalében tele volt a tér kis boszorkány figurákkal is, amiket különböző árusoktól lehetett megvenni. 2 órakkor elmentünk a Bob-pályára, és kaptunk két jegyet, melyet felhasználhattunk. Nem igazán vagyok az ilyenek híve, attól sosem tartok, hogy én ki esek, mert olyan pancser nem vagyok, de mi a garancia arra, hogy amikor 40 fokos szögben el van dőlve a Bob-om, akkor nem esik le a sínről. Ennek következtéven első alkalommal elég sokat használtam a féket, és így majdnem utolértek, ami nem lett volna jó, de szerencsére jött a vége. Második alkalommal megfogadtam, hogy kevesebbet fogok fékezni, nehogy utolérjenek, de pechem volt, két kemény csávó volt mögöttem, kik együtt furikáztak, indulás előtti félelmem beigazolódott. Pedig szinte alig fékeztem, azonban gondolom ők egyáltalán nem, de mégis mákom volt, pár méteren múlott, hogy nem tudtak belém futni. A harmadik kör fakultatív volt, aki akart, vett magának jegyet,én ezt kihagytam. A lanofkával mentünk le, ahol összetalálkoztunk két ismerős német csajjal, mármint csak az egyik volt ismerős, a másik csak a barátnője volt. Milyen kicsi Wernigerode környéke !
Szombaton jött az ébresztés kora reggeli 13 órakkor Franknak köszönhetően. Az az egyébként brilliáns ötlete támadt, hogy bicajozzunk fel a Brockenre, amint amúgy épp ekkor olvadt el a hó, 1 hete még több mint fél méter hó volt rajta. Sajna így reggel nemigazán volt kedvem bicajozni, meg negyed 4-től az M1 adta a Szolnoki Olaj-Pécs meccset, melyet a netes adása is adott, így azt szívesen megnéztem volna. Végül Frank beérte egy kisebb bicajozással egyedül, én pedig negeyed 4-től másfél hónap után újra olaj meccset láthattam. A poénja a dolognak az volt, hogy a kamera nagyjából ott volt, ahol ülni szoktam, így eléggé ott éreztem magam, bár maga a látvány nem épp olyan volt, minthogy csak kis képernyőn volt normális a minősége a meccsnek. Ettől függetlenül néhány utólagos emlékemben néha úgy szerepel a meccs, mintha ott lettem volna. Mellesleg az utolsó negyed előtti esélytelennek látszó –14 pontos hátrányunkat sikeresen behoztuk 8 perc alatt, és a végén meg a vendégek legtapasztaltabb játékosának köszönhettük meg a győzelmet, aki ha két büntetőből 2-őt bedob, akkor ők nyernek, 1-gyel „csak” hosszabbítás lett volna, azonban a 0 meg a mi 1 pontos győzelmünket eredményezte. ( 75-74 )
Délután újra röpiztünk egyet. Este lement a nap, 20.45 fele, azaz háromnegyed órával később mint Szolnokon szokott, hajnalban 5.40 fele felkelt a nap, azaz mindössze 20 perccel később, mint Szolnokon ugyanezen a napon. Ennyit jelent, hogy északabbra vagyunk, és ez még június 21-éig fokozódik. Este megint lement a nap vasárnap, azonban már 1-2 perccel később, míg a nap felkelte, 1-2 perccel korábban volt. Hétfői nap ugyancsak hasonló csillagászati jelenségekről lehet beszámolni. Ja, meg arról, hogy elszaladtam bicajjal a Kauflandba pénzt felvenni, hogy a Sparkassébe befizethessem a májusi havi szállás díjat, amit napokon belül megprobáltak levonni, és jobbnak láttam, ha sikerül is ez a tranzakció. Már múlthéten befizettem volna a pénzt, de a Sparkassánál a nemzetközi MasterCardommal nem tudok pénzt felvenni, holott elvben mindenféle kártyát lehet használni. Még az a szerencse, hogy a Kauflandban tudok pénzt felvenni, de ugye fizetni a kasszánál ott se tudok vele. Humán erőforrás menedzsment után ezúttal a bicaj birtokában már lényegesen gyorsabban odaértem a kosárra.
