Study Skills. Szóval jön az első prezentáló. Ondrej is belátogat az órára, hogy meg nézze mit alkotok, pedig ő ezt a tárgyat már leadta. Így együtt bicajozunk be a suliba. 8 óra után pár perccel még „csak” a Mari ( az egyik norvég csaj ) Kristóf, Ondrej meg én vagyunk ott a tanáron kívűl. Úgyhogy kis beszélgetés, nem kis örömömre, mert így legalább kicsit beletudok rázódni az angol nyelvben. Aztán megérkezik a két spanyol csaj is. Kamerát kezeli Kristóf, mert sajna a tanár szereti megörökíteni a prezentációkat, és elkezdhetem mondókámat. Nem kellett csalódnom, valóban nem igazán ment az angol, és bizony szép számmal ugrottak be a német szavak, melyeket általában kiejtés előtt sikerült lefordítanom angolra. Nem baj, úgyis a testbeszédről kellett beszélnem, azokat szépen mutogattam, aztán a lapról leolvasott szófoszlányokból több/kevesebb sikerrel összeraktam egy mondatot. Mindenesetre volt, hogy megprobáltam hozzáfűzni valamit, aztán ha nem jutott eszembe a szó, megesett jó pár 10 mp-es hallgatás, tippelgetés. Tán ez ok folytán, de a vége fele a videó lejárt, rövid volt a kazette ? A végén kiderült, nem feltétlen, csak épp a 15-30 perces prezentációm 42 perces lett. Na mindegy, lényeg csak vége lett. Megvitatták emberek, mi volt jó, mi nem. Az idő meg az angolom nem az igazi, aztán az elején volt pár érdekes dia több soros szöveggel, azok sem az igaziak voltak, nem úgy a a prezentációs anyag többi rész, ott már csak a prezentálás alatt mondott szövegem nem volt az igazi, a powerpointos anyag már kafi volt, aztán mondtak olyat is, hogy jól tartottam a kapcsolatott a nézőkkel. Tanár javasolt egy minimum 2.7-et, aztán majd a többiek prezentációjától függően ez még javulhat. Németországban amúgy az 1.0 a legjobb, aztán jön sorban 1.3 , 1.7 , 2.0 , 2.3 , 2.7 , 3.0 , 3.3 , 3.7 , 4.0 , 5.0 . No ez a legutóbbi jelent nálunk 1-est, szóval ezt kell elkerülni, azon kívűl totál mindegy hanyast kapok két egyszerű ok miatt. Egyrészt állítólag bármilyen bukástól különböző jegyet ha kapunk, azt automatikusan 5-ösnek veszik odahaza, bár ez lehet csak Urbán Legenda, de amúgy is totál mindegy, mert elég kevés tárgyam van az otthonihoz képest, tehát ösztöndíj sansztalan.
Következett a Tourismusorte, és egy újabb bezámoló, ezúttal a Dizájnról, és már csak 1 hét volt, hogy mi következzünk. Ebéd, jó kis gyümölcsös gríz, majd hazamenetel Huhn Tourismusmanagement II. anyagának megvétele után a nyomtatvány boltba, hol ezzel foglalkoznak, csak nem mindig a legpontosabban kapcsolják össze a kinyomtatott oldalakat, ezúttal nagyjából 4X vált irányt az anyag, mely mellesleg elég vastagnak bizonyult, aztán további aggodalmam a tárggyal kapcsolatban, hogy Stephany emellett még oldalakat szokott irogatni órán, ami nemigen van benne ezekben a nyomtatott anyagokban, ráadásul ez az egész vizsgának csak az 1/4ed része, mert júniustól majd Schreiber fogja tartani ezt az órát ( TM2), amiből van külön anyag, igaz az nem túl vastag, ahogy továbbá a TM1-gyel együtt lesz egy vizsga, melyből péntekenként van óra Bastiannal, amelyből ugyancsak nem vékony a tanulandó, bár Huhn-énál igen.
Este aztán 8 óra után kicsivel a Malzmühle fele vettük az utunkat Henrik ( Fabián lakótársa, német, nagy foci fan ) Ondrej és Kristóffal. Bicajainkat lezártuk a presszó mellett, rendeltünk egy sört, és már keződött is a BL-döntő, Manchester-Chelsea. Nekem régóta kedvenc csapatom ( ’99-es elődöntő óta ), így kérdés sem volt kinek szurkolok, igazság szerint ha nem a Manchester játszott volna, akkor Frühlingfesten lettem volna már, ami e napon 8 órakkor kezdödött a sulinál, de így nem hagyhattam ki a meccset, bármennyire is nemigen érdekel már az EB/VB-ken kívűl. Többiek azonban Chelsesak voltak, míg Henrik az est folyamán fellépő egyetlen német focista, a Chelseban játszó Ballack miatt, addig Ondrej a cseh kapus miatt, Kristóf pedig egyszerű Manchester ellenesége következtében. 1-0 ás machesteri előnynek nem sokáig örülhettem, jött a Chelsea talált gólja, majd a meccs visszazuhant a dög-unalomba, mely csak 1-0-nál nem állt fent. Félelmet kezdett beigazolódni látszódni, hosszabbítás lesz, márpedig én már a Frühlingestre akartam menni, nem vmi ritka-unalmas meccset nézni. Közben megjött egy másik német, Henrik ismerőse, természetesen ő is a Chelsenak szurkolt. A rendes játékidő végén beállt Giggs, régi kedvenc játékosom. Letelt a 90 perc, természetesen 1-1, kapuk nem forogtak különösebb veszélyben, egy-két kivételtől elktekintve, de az se a meccs utolsó fél ótájában volt, így úgy dönttem, elmegyek a Frühlingfestre, megnézem mi van ott, aztán majd visszajövök 11-esekre, mert hogy nem lesz gól, az szinte tuti volt. Tehát volt egy kb. 35 percem. Suli 10 perc volt odafele, elég lassan sikerült mennem, pont a lámpából is kiesett egy darabka, így elég instabil lett. Párszáz emberke iszogatott, szólt a zene, gyorsan sikerült több ismerőssel is összefutni, de 20 perc után távoztam, ekkor sietősre vettem a lépteket, hogy nehogy lemaradjak a 11-esek elejéről, de sietségem fölöslegesnek bizonyult. 118. percre odaértem, épp Drogba kiállítása után, akivel egy értékes 11-es lövőt vesztett el a Chelsea. Jöttek a 11-esek, 2-2ig mindenki belőtte, majd jött a manchesteri hiba, Ronaldó jó kis portugál szokás szerint, telljesen szabálytalanul lőtte, vagy 2 X megállt nekifutás közben, és ezután még ki is hagyta. Vkinek hiábznia kellett a Chelseből, anélkül, hogy a manchesteriek hibáznának. Mikor az utolsó páros lőtt, már az ajtóban álltam, hogy legalább tudjak visszamenni a Frühlingfestre, a Manchester belőtte, majd jött Terry a Chelsiből, elcsúszott, kapufa lett, többiek már bentlátták, Van der Sar ugyanis telljesen a másik irányba vetődött, így örültünk mindannyian…egy kis ideig, míg ők rá nem eszméltek, hogy ez bizony kimaradt, jöhet a folytatás. Egyenként megy a lövés, ha vki kihagyja, úgy hogy a másik nem, akkor vége. Manchesteri az első rugó, gól, a Chelsean a nyomás, ha kihagyják a MU a BL győztes, de bent van. Következő páros. Giggs a Manchesterből, belövi, majd megint a Chelsean a nyomás, Anelka lőhet, és Van der Sar kifogja, a MU a BL győztes ’99 után újra. Pár másodperc ünneplés, nagyjából egyedül, aztán indulunk a Frühlingestre, ezúttal már mindannyian, 23.40 fele oda is érünk, zenét éjfélkor ki kellett kapcsolni az ott lakók miatt, így fél1 fele átvonultunk a Blue-ba. Hajnal 2 fele haza, aztán lehetett megint szűk 5 órát aludni.