Németország, Wernigerode

Felkeltem, és bizony öltözködésnél feltűnt a pulcsi hiány. Ráadásul a legjobb pulcsi hiánya. Volt ugyanis olyan, amúgy egész hasznos szokásom, hogy órára, illetve kosárra tiszta, jó illatú pulcsiban mentem, de minthogy nem volt kedvem minden kosár után új pulcsit szerezni, így elvittem mindig egy már félig koszos pulcsit, azért nem kár, ha izzadtan felveszem. No de azt a hibát elkövettem hétfőn, hogy a jó pulcsit nem raktam a táskámba, miután levettem, miután meg hazaindultam, meg ugyancsak nem raktam be. Így úgy döntöttem spanyolórára menet, a város fele megyek, és benézek az öltözőbe, hogy ott van e a pulcsi. Pont az általános iskolások akkor jöttek ki futni, így én gyorsan beosontam, de sajna nem volt ott a pulcsim. Szóval bementem spanyolra, tervezgettem, hogy ellógom a legnehezebben viselhető órát, a Tourismus Marketinget, hogy kérdezősködjek a pulcsi iránt. Spanyolon a tanár bingó játékkal várt minket, kapott mindenki egy kártyát, melyen 6 féle kép volt, a tanár meg sorba mutogatta, és mondta a neveket spanyolul, az első 4 helyezett részesülhetett, az általa Oroszországból behozott csokiból. Mire meglett a 4. nyertes, már én is csak 1-re voltam. Spanyolóra szünetében kimentünk a folyosóra, mint mindig, és épp akkor jelent meg a kosaras csaj. Megkérdeztem tőle, hogy nem tud e vmit a pulcsimról, de mikorra kimondtam, már eszembe jutott, hogy totál fölösleges volt, ő nem a mi öltözőnkben öltözik ugyebár. Annál inkább meglepett, hogy mondta, hogy nála van. Szürke színű, tehát az enyém. Kérdem hogy került hozzá, mire kiderült, hogy a srácok átvitték hozzá a pulcsimat, aztán ő meg mondta, hogy majd csütörtökön kocsival elhozza a kosárpályára. Szóval lényeg megvan. Így spanyol után bemehettem újra a roppant izgalmas órára, a Tourismus Marketingre, ami nem is volna lehet rossz, de vhogy olyan gyorsan beszél, annyi infot ad át, nekem meg olyan kevés kedvem van az angol nyelvű előadáshoz, hogy max 1 óra, aztán már menekülnék ki a teremből. Nem menekültem ki azonban most sem, 1 órán át pedig kitartóan figyeltem. Mindenesetre nem szomorkodtam 1 órakkor, mikor vége lett az órának. Aztán jött a német, végre, bár ilyenkorra már hulla vagyok, ez az óra, általában kellemes, főleg amikor beszélünk rajta.