Szóval e napon mentünk Lipcsébe, hol sajnos a vonat indulási időpontjának kiválasztásában olyanok vettek részt, kik az előző nap folyamán nem gondoltak arra, hogy korán kelni bizony rossz dolog, bár nagy örömömre láthatóan őket viselte meg jobban, és elég nehezen tartották nyitva a szemüket. Hú de gonosz vagyok. Szóval ugyebár igencsak hajnal volt már mikor megérkeztem a Humphreyból, ennek megfelelően 4 órát aludtam a 7 órás kelésig, aztán a 8 órási busszal elmentünk a vasútra, majd a fél 9-es vonatra felszálltunk. A csapatunk 8 tagból állt, név szerint Erika, Domi, Bat ( Domi barátja ), Márk valamint én (magyarok ), jött még Laurence és egy barátnője Berlinből, Marie, ( franciák ) illetve Jana ( még mindig finn ) . Vagyis meglehetősen nagy magyar túlsúly volt, sajna. Kicsit a vonatokról is szót ejtenék, mert van egy „halvány” eltérés az itteni, és a Mo-i között. Halle-ig ment az első vonatunk, mely 80 percet vett igénybe. Egyszerű gyors vonat volt, azonban a hangját elég nehézkes volt hallani, pedig Diesel volt. Ezen lehet mp3-at hallgatni, nem úgy az otthonin, amin ugye csak az tud, leszámítva a néhány szuper modern csak nyugat Mo-n közlekedő vonaton, aki bevállalja a hallás károsodást.
.jpg)
Aztán a sebessége is kissé eltér az otthonitól. Halberstadban 20 perc alatt voltunk ott, a busz 50 percig megy, mert ugye az mindenhova betér, meg megáll sok helyen. Nagyjából nálunk is ezt csinálják otthon a buszok, ennek ellenére otthon megelőzik a vonatot. Itt az történik aminek kell, a vonat fölényesen nyer. Aztán Halberstadt után feltűnt, hogy a kanyarokban már nagyon bedől a vonat, előre sétáltunk hát Márkkal, és megnéztük a sebességmérőt, 160-at mutatott. Ez amúgy ugye egy egyszerű, nem különösebben fővonal volt, Magyarországon egyetlen 160-as szakasz van, Hegyeshalom és Győr között. Ez utóbbi információt Márknak köszönhetem. Halle-ben háromnegyed óránk volt, így kicsit megtudtuk nézni a várost, melyet én már nagyon vártam, mert most voltam itt 3X-a pályaudvaron, azonban az állomás épületéből még nem sikerült kijutnom. Most is elég nehezen indult, ugyanis többiek kirakatokat nézegettek meg mindent, bár végülis megérte, mert Erika rátalált egy magyar árusra, aki egy magyar stand előtt állt, és mindenféle magyar finomságot árult, mint piros arany, kolbász, tokaji, meg minden.
Aztán végre kiléptem a pályaudvarról, jó érzés volt, bár sok mindent nem tudtunk megnézni, éppen csak pár szomszédos utcát, melyek remélhetőleg nem a legszebbek voltak, mert akkor nem túl szép város Halle.
Ezután még fél óráig folytatódott az utunk, majd megérkeztünk Lipcsébe, egy elég nagy pályaudvarra.
.jpg)
Lipcse vasútállomásáról egy pad, kicsit más mint a Keletiben, vagy Szolnokon
Itt összetalálkoztunk Domiék két ismerősével, akik Drezdában Erasmusosok. Ezután elkezdtünk sétálni a városban, gyorsan hozzájutottam én is egy térképhez, ennek köszönhetően nagyjából én meg is állapítottam, hogy mit néznék meg, legjobban a stadion érdekelt volna, annak ellenére, hogy már nem különösebben érdekel a foci, de ha két éve a vb idején annyit láttam a tv-ben, akkor csak meg kéne már nézni. Kezdek rájönni, hogy lehet egy életcélom lesz meglátogatni a híres stadionokat. Najó, azért komolyan nem kell venni, de ha egyszer egy olyan városban vagyok, ahol van ilyen stadion, akkor csak nem kéne kihagyni. Azonban kezdetben pár sétálóutcán sétáltunk fel-alá, oda-vissza, mindkét irányba, kissé kezdtem megunni, ráadásul a két új érkezésével már 10-en voltunk, és 7en magyarok. Nagy szerencsém volt, hogy voltak 3-an nem magyarok is, szinte csak velük dumáltuk, igyekeztem kerülni a magyarokat, bár Márkkal ha összefutottunk csak váltottunk pár szót, vele úgyis lehet általában németül beszélni, ráadásul most létkérdést beszéltünk meg, a csoportot akartuk ketté osztani, ugyanis kezdett kibírhatatlan lenni a 3 utcában a fel-alá járkálás, mely feltehetően leginkább az új magyaroknak volt köszönhető.
A sétálóutcák egyik érdekes szobra
Régi városháza
No, de előbb még ettünk egyet, Mcdonaldsban. Azután már nagyon érett, hogy szét válunk, legalábbis, hogy mi ketten Márkkal megnézzük amit akarunk, kilátó, stadion, emlékmű, régi és új városháza, de a többiek végül elkezdtek követni minket, úgy nézett ki, akkor mostmár minden jó lesz, erre fel a régi városháznál kiderült, hogy Laurencnek jön valami német barátnője, aki majd megakarja mutatni nekünk a várost. Na szép, valaki aki keresztül húzza, a tökéletesen eltervezett napi programunkat. Ráadásul még várni is kellett volna rá, szóval terveztük, hogy meg se várjuk, de úgy volt, hogy 5 perc múlva jön, na annyit csak kibírunk, aztán hátha véletlen jó fej lesz. És akkor megérkezett, tőlünk 40 méterre üdvözölte Laurence, és akkor mintha hasonlított volna valakire, de hát ismerős hogy kerülne már ide ? De 20 méternél már nem volt kérdés, bumm, Stefani volt az ( a német ), akit már féléve ismerek, vele futottam majdnem össze Szegeden is, mikor a barátját látogatta 1 hónapig. Kicsi a világ, bár ugye Laurence is a suliból ismeri, aztán be is ugrott, hogy mondta már valamikor Stefi, hogy Lipcsében lakik, de hát ez így eszembe se jutott. No, szóval nem váltunk szét, és kicsit javultak az arányok, már 4-en voltak nem magyarok a 11 főből, szóval innentől kezdve több emberrel lehetett beszélni. No aztán elmentünk a kilátóba, ami egy magas toronyépület volt, 30 emeletes.
Sajna a tetejébe, hogy bejussunk 2 Euró kellett fizetni, de azért csak megérte. Láttuk az egész várost, és bizony a stadiont is, szóval nekem ez már elég volt, sok időnk úgy se volt, meg rajtam kívül senki nem akart elmenni oda, de így ezzel letudtam a dolgot, készítettem pár fotót róla, aztán kipipálva a dolog.
Kilátás a toronyból : középen a háttérben a stadion
Láttuk az emlékművet is, ahova, mint Stefitől megtudtuk a belépő 5-6 Euró lett volna, így ezt is letudtuk a távolból megnézéssel. Megnéztük még a földről az új városházát, csináltunk ott csoportképet, sétáltunk még pár utcácskában, Márk lefényképezte a Tátra villamost, mire egész nap várt, aztán elmentünk a vasútra, és felszálltunk a 17.05ös Halle-ba tartó vonatra.
Aztán átszálltunk, a vonaton már mindenki bealudt, mint reggel, mostmár Márk meg én is, aztán 19.25-re megérkeztünk. Buszunk nem volt, így maradt a gyaloglást, azonban nekem nem volt kedvem kerülni másfél km-ert így síneken át, és megspóroltunk negyed óra gyaloglást. Azonban csak Márk tartott velem, többiek nem vállalták be a sínen járást.
