Minthogy az első vizsgám csak bő egy hét múlva 14-én volt, ráadásul az is olyan, hogy minden anyagot be lehetett rá vinni, szóval sok tanulást nem igényelt, így elkezdtem tanulni kicsit az utolsó vizsgámra ( 07.28 ), melyre az anyag mennyiség meglehetősen ijesztő volt 3 napra, ugyanis előtte 24-én is volt egy vizsgám. Elkezdeni megtanulni persze nem volt semmi kedvem, mert annak nagy részét úgyis elfelejtettem volna a 3 hét alatt, így csak kiszótáraztam a szöveget, hogy majd később legalább azzal ne legyen bajom. Sajnos két komoly probléma is felmerült, egyrészt ahhoz, hogy tisztességesen kiszótárazzam, előbb meg kellett érteni a szöveget, másképp honnan tudnám, hogy a 10 jelentés közül nekem melyik kell, így pedig kifejezetten lassan haladtam a dologgal. A másik komoly probléma pedig az volt, hogy találtam egy jó kis netes szótárt, na igen, ez önmagában még nem tűnik problémának, még az sem, hogy mióta Péter kikerült a rendszerből, meglehetősen gyors lett az Internet. ( Miért is került ki Péter a rendszerből : az Internetért ugye 7 Eurt kellet volna fizetnünk Franknak, melyet én is csak az utolsó „felszólításra” fizettem be május végén, további 1 nap késlekedés miatt kikapcsolta volna a netemet. No, de Péter sokallta a 7 Eurot, ugyanis voltak a házban itt más „Internet-szolgáltatók” is, kik nem kértek annyit, valamit tőlük lehetett hallani, hogy ők 30 Eurot fizetnek összesen a valódi szolgáltatóknak. Péter problémája pedig az volt, ha Frank is mindössze 30 Eurot fizet, akkor 12 emberből aki nála volt havonta összegyűlt ennek majd 3X-osa ugye 84 Euro, és kicsit pofátlanságnak érezte, hogy havonta több mint 50 Eurot bezsebel. Ezt valóban mi is sokalltuk Ondrej-val, de végülis Frank mondta, hogy 7 Euro lesz havonta, mi meg azt mondtuk, hogy rendben, szóval mostmár mindegy, aztán nekünk még ez a 7 Euro is egész jó. Péter viszont nem hagyta magát, jó kis történetek születtek kettejük párbeszédéből, egyszer még a szobájából is kidobta Frank, mikor Péter kérte, hogy mutassa meg, ő mennyit fizet. Szóval Péter ekkor le lett kapcsolva, azonban nála maradt egy kábel, mellyel még további 3 napig tudta lopni a netet, Frank tudtán kívül, azonban egyszer pechjére Frank meglátogatta őt. Szóval ekkortól kezdve Péter és Frank kifejezetten utálta egymást, a netünk viszont begyorsult, ugyanis Péter az állandó töltögetéseivel nem lassította azt. ). No de a másik probléma az volt, hogy a net ugyan 1 hétre meggyorsult, aztán viszont elkezdtek különböző problémák fellépni a kapcsolatban, naponta már több órát egyáltaln nem volt net, ilyenkor nem tudtam szótározni sem.
Hétfőn este két spanyol csaj ( Rocio és Miren ) tartotta a búcsú buliját, ugyanis ők már szerdán mentek. Délután azonban még előtte elmentem előtte kosarazni, minthogy a sulinak vége lett, terem már nem volt, így mostmár mindig a szabadba mentünk, azonban a nagyon szép időnek köszönhetően ez nem volt gond. A pálya alig volt nagyobb távolságra bicajjal mint a terem, 10 perc alatt oda lehetett érni, és ráadásul egy egész szép úton, patakon át, kis csendes utcákon át, az egyik úton pedig a háttérben a szép magas hegyeket lehetett látni.
A pary végülis nem kezdődött el 8-kor, ami nem volt különösebb gond, ugyanis csak 9-re értem haza kosárról. Így oda értem az egészre. Az amerikai csajjal már tök jól ellehetett beszélgetni, igaz csak angolul, mert a némethez továbbra sem volt kedve, de legalább már nem zárkózott el tőlünk.
Ondrej lassan az utolsó esélyt is elvesztette, hogy munkát kapjon, utóbbi hetekben egy asztalosnál probálkozott, aki viszont csak ígérgetett neki, így úgy döntött, hogy nem marad kint szeptember végéig, a sulija kezdéséig, hanem haza megy. Kristoffe szerdán utazott haza, ahogy egy másik norvég csaj is. Egyikük sem búcsúzott el nagyon az emberektől, Kristoffe természetesen minket csak nem hagyott ki, mint lakótársakat.
Csütörtöktől elkezdtem tanulni az angol-nyelvű vizsgára, a Turizmus Marketingre, melyre sokat ugyan nem kellett tanulni, minthogy minden anyagot bevihettünk. Azonban úgy gondoltam, csak végig kéne olvasni az anyagot, meg kiszótárazni, ami nem volt túl egyszerű, ugyanis a tanár előszeretettel használt totál ismeretlen szavakat, amit az én netes szótáram nem ismert. Ekkor kerestem egy új netes szótárt, és találtam, így már legalább ezzel nem volt gond. Azonban a netem lassan már többet nem volt, mint volt, ez így meg alaposan megnehezítette a dolgomat. Minthogy az én jegyzeteimben csak az volt, amit a tanár feltett a netre, így kiegészítő információk után néztem, melyet részben egy német csajtól szereztem be még a szogalmi időszak utolsó hetében, részben meg az amerikai csajtól. Ezeket felirogattam a papírra, hogy minél több információt be tudjak vinni, mert az, hogy mindent lehetett használni sejtette, hogy a vizsga nem lesz valami egyszerű. Megnéztem az előző vizsgákon - mintegy 2 volt a neten – előforduló teszt kérdéseket, meg esszé kérdéseket is, hátha azokból is kérdez. Ondrej végül pénteken távozott, ekkortól kezdve ketten maradtunk a lakásban a némettel, aki minden volt, csak szórakoztató társaság nem. Mondjuk sok időm már úgy sem volt szórakozásra, ugyanis idegen nyelven vizsgázni bizony nem volt egyszerű. Aztán társaságnak még ott volt néhány itt maradt Erasmusos, meg pár német. Ettől függetlenül nagyjából ekkortól kezdve már szívesebben lettem volna otthon, mely érzés 31-éig csak erősödött.
1 nappal a vizsga előtt untam meg a hiányos netem, így jeleztem Franknak, akit kicsit meglepett, mert másnál nem volt ilyen gond. Adott egy linux CD-t, mely a CD-ről be tudta magát tölteni, de arról sem ment. Aztán leesett neki a probléma, a frekvenciákkal volt a gond, ugyanis a házban van vagy 10 net szolgáltató, azonban frekvencia meg nincs annyi, és ezért zavarták egymást az 1 frekvencián lévő netek. Végül Frank váltott egy frekvenciát, innentől kezdve lényegesen jobb lett a netem ( legalábbis egy ideig mindenképp ).
Ahogy nálam lenni szokott, az utolsó napra érte el a tanulásom az igazi hatékonyságát, sajna a net javítása kicsit akadályozta a dolgot, végül késő estig tanultam, ugyanis kétszer végig akartam menni az angol anyagon a szótározással, meg a megértéssel, és még a magyar anyagot is végig akartam futni, ugyanis Ádámnak, meg az otthoniaknak köszönhetően eljutott hozzám az előző féléves Marketing füzetem amely részben fedte az itteni anyagot, és mivel magyar volt, így lényegesen könnyebben volt tanulható. Kb. 5 óra alvás után a vizsga előtt pár órával keltem, még átnézem pár dolgot, mire előző nap nem jutott időm, hangolva magam kicsit a vizsgára, majd bementem vizsgázni. 20 perccel értem be kezdés előtt, kb. még két hely volt üresen. A tanár jópofán beszélgetett az emberekkel, majd 10:30-kor elkezdődött a vizsga. Volt egy überbrutál teszt, melyre számítottam, a legrosszabb az volt benne, hogy tele volt ismeretlen szavakkal, melyek természetesen a számológép átmérőjű szótáramban nem voltak megtalálhatóak ill. hogy sok kérdésnél több jó megoldás is volt, így nem volt egyszerű tippelni sem, ráadásul a rossz válaszért mínusz pont járt. Összesen tán 15 kérdés volt, és 40 pont járt összesen a feladatért, nekem végül 31-32 X-elés jött össze, azaz maximum annyi pont, de értelmeszerűen minden rossz válasz esetén ez tovább csökkent. Aztán jött egy feladat, melyben tökéletes segítséget nyújtott a tavalyi Marketing füzetem. Voltak aztán olyan triviálisnak tűnő kérdések, mint mit gondolsz a fapadosok árpolitikájáról, szted ez jó-e. Ez látszólag elég egyszerű, nem hiszem, hogy van ember, aki ne tudna pár mondatot írni a dologról, de gondolom létezik olyan, hogy rossz vélemény. 12-kor egy jó biztos volt, már csak 3 vizsgám volt. Közben beszéltem Agneskával, hogy majd másnap bekísérem a munkahelyére, ahol tudok majd beszélni a főnökkel, hogy lesz e munka a következő félévben, de végül ez nem jött össze, ugyanis elutazott a főnök asszony.
Volt olyan tervem, hogy elkezdem a nap folyamán a Globalizációra való készülést, de ez természetesen nemigen jött össze. Annyira jutottam, hogy elkértem a német csajtól a füzetét, és azokból elkezdtem másolni a plussz információkat, melyek az enyémből kimaradtak, ugyanis vagy aludtam, vagy csak nem értettem amit a tanár mondott. Végül pár oldal után ezt is meguntam, és egyszerűen lefényképeztem az oldalakat, hogy majd azokat át tudjam nézni a következő napokban. Délután elmentem a kihagyhatatlan programra, a kosárra, ahol kérdezgették, hogy hogyan sikerült a vizsgám. Szurkoltak ugyanis, hogy a 4 vizsgámból meglegyen 2, máskülönben nem lenne meg a 15 kreditem a félévben, ami a Kodón automatikus költségtérítésre átrakást jelentett. Máskérdés, hogy épp ezekben a napokban volt szerencsém találkozni az Interneten az új Tanulmányi és Vizsga Szabályzattal, melyből nagy „bánatomra” kivették az erre vonatkozó részt. Szóval innentől kezdve kicsit nyugodtabb lett a vizsgára készülés, ugyanis legrosszabb esetben az Erasmus ösztöndíjam felét vehették volna el, amennyiben nem teljesítek minden tárgyat, az meg mindössze negyed millió Ft lett volna, mi az már a hátralévő 3 félévi költségtérítéshez képest. ( ungefähr 700 ezer ungarische Ft ).
Keddtől aztán elkezdtem tanulni a Globalizációt, és rájöttem, hogy ez nagyon, de nagyon szörnyű. Összefüggő szöveg volt, de rettenetesen hosszúnak tűnő, ahol minden egyes bekezdés megértéséhez kikellett szótáraznom pár szót, aztán töprengenem, hogy mit is jelent. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy állandóan arra gondoltam, mi volna, ha ez magyarul lenne, még lehet tetszene is, csak száguldanék át rajta, nem kéne mindig azon rágódnom, ez valóban azt jelenti, így van ez, hú, ez hogyan is függ össze, nem volt könnyű szöveg. Az olyan dolog, ami nem volt teljesen új, betudtam rakni az eddigi ismereteimbe, azokat még valahogy megtudtam tanulni, de voltak olyan témák, amiről még életemben nem hallottam, na az ilyenekkel gondok voltam, aztán inkább átugrottam, hogy majd később visszatérek. Közben nézegettem a saját füzetemet is, meg a lefényképezett oldalakat is, ez utóbbi kettő mennyiségileg kevesebb volt, és reménykedtem benne, hogy ez volt a lényeg, így igyekeztem ezeket alaposabban megtanulni. Szerdára rájöttem, hogy voltaképp ez a vizsga remek, ugyanis az esélytelenek nyugalmával mehetek rá, kizártnak tartottam ugyanis, hogy bármi esélyem lenne letenni a vizsgát, különösen úgy, hogy a tanárról olyan hírek terjedtek el, hogy nem kimondottan szereti a külföldi diákokat, így mindent remélhettem nálam, csak pozitív diszkrimináció nem, nekem pedig arra lett volna szükségem, de rengeteg. Volt azonban egy kis segítség, egy A6-os méretű sárga papír, melyet teli lehetett írni puskával, és azt a doga alatt lehetett is használni. Igyekeztem arra a nehezen megjegyezhető dolgokat ráírni. Ha magyarul lett volna a vizsga, sztem nemigen tudtam volna mit ráírni, képletek ugyanis nemigen voltak, magyarul meg majdcsak megjegyzek mindent, amit elolvasok párszor. Végül eljött a csütörtök, a vizsga előtti nap, azaz a szokásos hajrá. Természetesen ilyenkor eljött, hogy ami még hátravan, arra kéne annyi idő, ha folyamatosan tanulok, kicsi evés szünetekkel, hogy kb. 8 órát alhatok, és még éppen elmehetek kosarazni. Természetesen az órák folyamán egyre rosszabbul haladtam a tervvel, végül felmerült a kétség, hogy belefér e a kosár, de elvetettem a hülye ötletet, győzködve magam, hogyha itthon maradok, akkor tuti semmi kedvem nem marad tanulni, szóval sok időt nem nyerek. Így végül elmentem, Betti úgyis pont mára hozta a Tourismus Management vizsgakérdéseket, máskérdés, hogy azt 1 napja megkaptam egy csoporttársától, aki a Finkenbornon lakik, ráadásul szuper nyomtatott formában. Azért elkértem Bettiét is, ha már kinyomtatta, de abból nemigen tudtam sok mindent kiolvasni. 1 óra kosár után legnagyobb szerencsémre elkezdett esni az eső, így korán haza tudtam menni. Kellett az a plusz óra, így is késő este lett, mire sikerült elkezdenem a előző vizsák átnézését megoldásostul, ugyanis a tanár mondta, hogy ezekből lesz 1, amit 1:1-ben áttesz a pénteki dogába. Szóval érdemes volt mindet megérteni. Azonban már kezdtem hulla lenni, már utáltam az egészet, ráadásul annyi mindent kihagytam, hogy szinte esélytelen volt, hogy az 50 %-ot elérjem. ( sokat elmond a vizsgára készülésről, hogy 2 hónap távlatából is, amikor visszagondolok rá, akkor elkezdtek izzadni, és várom, hogy mikor érek e rész leírásának a végére. :D ) Hajnal 3 fele sikerült lefeküdöm, azonban 8kor kelnem kellett, hogy betudjam fejezni a még kinézett dolgokat. Ekkor még 4 és fél óra volt indulásig, de ebbe a fürdésnek is bele kellett férnie. Ekkor kezdett el komolyan hátráltatni a kis cetli, ugyanis már nem volt időm kitölteni, azonban mégsem akartam úgy bemenni, hogy nem töltöm ki teljesen miniatűr betűkkel a papírt, hogy nézne már az ki, hogy nem használom ki maximálisan a puskát. Azonban elkezdem kicsi rajzokat készíteni, melyek foglalták a helyet, végül sikerült az összes vizsgakérdést átnézni, és a papír is betelt délre. A délelőtt tartogatott még egy kis poénos történetet, Tobias - akivel együtt voltam Globalizáción - írt rám skypon, és többek közt jelezte, hogy rájött, hogy mégsem kell vizsgázni a tárgyból, ugyanis korábban már teljesítette, csak akkor elnézte, most azonban újra utánanézett, és meglátta, hogy megvan a tárgya.
Délben gyorsan elszaladtam fürödni, ettem pár falatot reggeli gyanánt, és bebicajoztam a suliba. A vizsga az előadóban volt, a tanár 1-kor indult körbe, hogy szépen végig pecsételje a puskákat, így kis késéssel kezdődött a vizsga.
Mákom volt. A doga 90 pontos volt, egy 15 pontos feladatot éppen 1 órával indulás előtt másoltam fel a papírra, amit képtelen voltam megjegyezni, meg ugye már időm sem volt más anyagot találni, aztán hátha pont azt kérdezi. Hát azt kérdezte. Továbbá még két nagyjából egyenként 5-6 pontos feladatot tudtam 1:1-ben átmásolni a kis cetlimről. Ezenkívül volt még 2-3 elméleti feladat amihez hozzá tudtam szagolni, volt ugye ezek között teszt is, melyben csak tippelni kellett. Aztán volt a gyakorlat, ami tartotta bennem a vizsga előtt azt halvány reményt, hogy esetleg teljesíthetem a vizsgát, ebből egyiket egész jól megcsináltam, egy másikkal úgy ahogy elvoltam, és a 3. kal meg megint úgy nézett ki mákom van. Ugyanis egy 20 pontos feladat volt, egy olyan, sőt pontosan az, amit egy nappal korábban átnéztem, és megállapítottam, hogy nehéz számolás, de mi nekem az, hisz matekból jó vagyok. Azért 1 napja átnéztem, hogyha véletlen lenne olyan mákom, hogy egy ilyet kérdez, akkor biztosan tudjam. Erre fel 20 perc után úgy álltam, hogy egyszerűen most nem ugrik be, hogy hogy kéne, összetett feladat, az elejét tudom, de ahogy bonyolódik, hogy is volt ez. Na ekkor inkább gyorsan megcsináltam az elméletet, és a végén visszatértem rá. Ahogy számoltam a pontokat, egyértelműen látszott, hogy ezen sok múlik, nagyjából ez dönt, hogy meglesz-e vagy sem. Ugyan biztos voltam előtte benne, hogy nem lesz meg, de most mégis az óriási szerencsémnek köszönhetően vissza jött a remény, csak ezt a feladatott kellene megoldani, de hogyan. Volt a feladathoz pár elméleti kérdés is, melyet elvben csak a feladat megoldása után lehetett volna tudni megcsinálni, én azonban ugye nagyjából emlékeztem az eredményre, illetve ezekre a válaszokra, így megpróbáltam beírni. Ez azonban csak 5 pont volt, szóval 15 volt a feladat, abból eddig csak a legeleje volt, meg 1-2 pontnyi, és még fél óra. Irogatom, irogatom be, gondolkodom, már majdnem megvan, de azért szépen kitöltöm a táblázatot, ami a feladat volt. Kérdés jól-e, hát nem voltam meggyőzödve róla, számolgatni kellet, ez nem a jó megoldás valószínűleg, azt észrevettem, kérdés hogy kell vajon jól megcsinálni, és negyed órával a vége előtt elkezdtek beugrani a dolgok, még nem tökéletesen, de már ellehetet indulni, és az utolsó percekben már egyre biztosabban tudom csinálni, de már szinte kapkodni kell, azonban úgy adhattam be végül, hogy úgy néz ki sikerült relatíve jól megcsinálni, max elszámolás hibám lehet a feladatban. Azaz úgy nézett ki csoda történt, van remény, hogy meglegyen a doga, persze kérdés, hogy hogyan pontoz a tanár, mert nem voltam meggyőződve, hogy túl rokonszenvesen fog értékelni, azonban korrekt pontozás mellett megkellett, hogy legyen.
