Ez már hétfő, a jövő heti ügyintézést előráhozták azoknak, akik már itt voltak. Nekem minthogy a 2. félévemet töltöttem itt kint, sok dolgom nem volt, de azért elkísértem a társaságot, legalább kiderítettem, hogy tényleg visszautalták a számlámra a kaúciót. A többiek számlát nyitottak, aztán megnéztük az iskolát, ezúttal nappal, a két magyar sok újat nem hallot, mivel Frank nagyából minden információt elmondott szombat este. Aztán jött a lakás szerződés aláírása, itt nálam is voltak gondok, ugyanis nekem is bekellett volna fizetnem a másfél havi bért, ill. a kaúciót, minthogy ennyi pénzem jelenleg nincs, így különösebben nem izgattam magam, majd jövőhéten megkapják. Ezután bevonultunk a Villába, mert fénymásolgatnia kellett Marie-nak, ott összefutottunk Stackfelthhel, aki régi ismerősként köszöntött, aztán oda fordult Domi és Erika felé, megkérdezte, hogy ők a magyarok, miután bólogattam, odament hozzájuk, kezet rázott velük, és jelezte nekik, hogyha bármi gond van, akkor szívesen segít. A másik 3 Erasmusos emberkét le se szarta, úgyfest a magyarokat sikerült vele megkedveltetnem az előző félévben. Következett a lakcím bejelentés, itt sok dolgom tényleg nem volt, de biztonság kedvéért én is elmentem, nem nagyon tudták a németek, hogy lesz e ott dolgom, 3-an magyarok mentünk be, mindössze elkérte a személyim, és mindent rendben talált, nem utasítottak ki az országból, és végül a másik két magyart sem. Megettünk még itt egy Dönert, előző félévben is kb. egyszer ettem valamikor az első hetekben, ez az 1 most is meg volt, pedig amúgy finom. Többiek elmentek a Stadtfeldbe vásárolgatni, én ezt inkább kihagytam. Nem sokkal később az amerikiak meg a román srác is megjött, Erika és Domi kb. 3 órával később, mint kiderült azért a cipővásárlás nem tartott ennyi ideig, feltehetően az csak 2 óráig, azonban visszafele 1 busz helyett 3-mal jöttek haza. Lehet mégis csak velük kellett volna maradnom…
Frank meghívott egy kis palacsinta evésre, aztán este a bolgár srácnál voltunk hivatalosak, aki ilyen paradicsom szósz szerű evésre invitált minket. A bolgár srác, Kiril, Frank haverja volt. Ő nem Erasmusos volt, 3 évre jött ki, hogy itt végezze el az iskolát. Pár napja ismerkedtünk meg vele, mert a Domival szemközti lakásban lakott. Rendes gyereknek tűnik, aki nagyon szeret főzni. Ezt mutatta meg nekünk hétfőn. Ekkor már éppen megérkezett Márk is, így ő is jött, innentől többet beszéltünk kicsit németül egymással is néha, Márkról kiderült, hogy szinte teljesen perfect német, talán valami magyaros akcentusa van, de hát ez legyen a legnagyobb baj, és Erikát is lehetett néha-néha hallani 1-1 szó erejéig németül beszélni. Frank miután távozott a bolgár sráctól hazakocsikázott 1 hétre.
