Eljött az utolsó német oktatás napja, ugyanis másnap a nemzeti ünnep miatt ( Németország újra-egyesítése ) nem volt tanítás. Reggel már alig bírtam felkellni, mostanra az utolsó erőtartalék is elfogyott, és a délelőtti órán is elég kómás voltam. Bár egyedül nem voltam a dologgal, páran a buszon aludtak majdnem vissza. Kikaptuk a teszet, mely 111 pontos lett a 150-ből, talán valamivel jobb mint a múltkor. Utána eljátszottuk a szokásos ( mármint féléve is volt ) koktél-partys játékot, amelyben mindenki képviselt egy kultúrát, ezúttal gyorsan beszélő, és távolság tartó voltam, mint féléve Kristoffe. Most én rohantam az emberek elől, hogy nehogy közelembe jöjjenek. Közben megtartottuk a szokásos reggelinket, minden nap volt kitéve keksz, tea fű, aztán lehetet teázni, meg reggelizni, mindezt kb. 11 fele. Végül kiderült, hogy német óra közül, ami az én szintemen van, az a Tourimus Deutsch és a Mittelstufe, melyet már tavaly is csináltam, most ezeknél magasabb szintű nem indult, alacsonyabbra, azaz kezdőre meg nem igazán akartam menni. Továbbá megbeszéltük, hogy valszeg dupla lesz mindkét órából. Megérkezett a délelőtt folyamán a 4. amerikai csaj, pozitívum, ő tud németül. Ezúttal vmiért korábban lett vége a németnek, mert a programban úgy volt benne, de igazából a miértre a tanár se jött rá. Megebédeltünk, előtte majdnem bementünk a könyvtárban, csak épp zárva volt, betörni meg azért csak nem akartunk. Evés után nyomtattam volna, ha a gép engedett volna bejelentkezni, azonba úgyfest törölték a felhasználó nevemet, aztán adtak valami újat. Elmentem az automatához, hogy kinyomtassam, mellyel nem boldogultam, mákomra épp Marie jött ki, így hozzájutottam a papírhoz, és kiderült, hogy csak a kódom változott meg. Ezután a sport kurzusos nőci tartotta a szokásos előadást, olyan lassan beszélt, hogy az már szinte nem is beszélt. Nem baj, én ráértem. Kosár ára a felére csökkent, ettől függetlenül valszeg nem fogok szenvedni a fizetési procedúrával, ha Andreast úgy se érdekli. Ezután jött az órarend megbeszélés, ezúttal nem kaptunk kinyomtatott órarendet, ill. egy üres órarendtáblázatot, mint féléve, hanem odamentünk a folyosóra, hogy a falakra felragasztott órarendekből másoljuk ki, ami nekünk tetszik. Mondjuk neten is meg vannak ezek, szóval ennek így sok értelme nem volt. Mindenestre azért most jobban elgondolkodtuk az órákon, nekem elsősorban a német meg a spanyol a fontos, aztán emelett akarok még pár érdekes előadást felvenni, vizsgáznom úgysem kell belőle. Majd még elválik, hogy lesz, de úgyfest az előző félévi Freizeit tanárommal, Schröderrel sokat leszek. Fél 4 fele végzett mindenki, ekkor Marie átkísért, és befizettem az első másfél havi szállásdíjat ill. a kaúciót. Eme eseményt követően végre sikerült nyomtatnom, 5 fele értem haza, mostam egyet, mert már kellett megint, szürke pulcsim sikeresen kihagytam a sötét mosásból, mert a sarokba volt ledobva, bakockáztattam a 60 fokost, végülis világos szürke volt, így legjobban a pulcsiért agódtam, de nem lett baja látszólag. Vásároltam 3 üveg vizet, meg egy sajtot, akartam vmi kaját is másnapra, de nem bírtam volna már ki még 3 percet a boltban, elég volt előtte az az 5, ugyanis bontót kerestem, de nem volt nagyon olcsón normális, így hagytam. Este pókert szervezett Frank meg Eric, arra vonultam át, a másodikat már kihagytam, már nem volt hozzá kedvem. Közben éjfél fele igyekeztem mindenkinek jelezni, hogy a 11-es busszal menjünk, ugyanis Brandon által sikeresen elterjedt a hír, hogy a 10.41-essel menjünk, kár, hogy ünnenap híján ez a busz nem járt. Amúgy volt valami a dologban, mert 11-re kellett volna elvben odaérni, de Marie délután még mondta, hogy nem gáz, ha kicsit késünk, ha így van bsz, akkor meg naná, hogy késünk.
Ja, és még a lényeg, fent van a videó Erika jóvoltából a youtubon, melyben a Hamupipőkét adjuk elő, többek közt a két amerikaival, akik közül a lakótársam végig okey-za a darabot, Ericnek pedig a kiejtésén lehet jókat derülni. Hamupipőke
