Reggel idegenvezetős városnézés lett volna 11-től, majdnem elmentem rá, de mákomra épp szürke, amolyan nagyon esős időnek nézett ki akkor, amikor kelnem kellett volna, így még 2 órára visszaaludtam, hogy bemenjek a városismerő versenyre, ahol 4 csapat volt tavaly is, most is így nézett ki, azonban ezúttal felléptek apró problémák, 1-re a társaságnak csak a fele érkezett meg, ekkor új csapatosztás lett, majd pár perc múlva befutottak még páran, így vissza az eredeti csapatok, melyek azonban kicsit hiányosak lettek, volt még ugyanis pár hiányzó. Márkkal, Nickyvel ill. Irena-val voltam egy csapatban. Fél óra után átsétáltam a Domi, Ella Keriin ( új amerikai csaj, aki tud németül ) összetételű csapatba, akiknek zöld papírjaik volt, ebből sem túl sok, ugyanis a késve megérkezők kaptak még. Elmentünk, ahova el kellett, aztán megnéztük amit megkellett, és bementünk kajálni a Döneresbe. 20 perccel a határidő lejárta előtt jöttünk ki, ekkor még volt egy papíron pár hiányzó feladat, melyekhet embereket kellett volna megkérdezni. Csajok elmentek vásárolni, Keriin még evett, én meg hősiesen nekiáltam az infokat beszerezni. A fő, emberek nélkül megoldhatattlan, a „Ki Wernigerode polgármsestere” kérdés volt, vagy féltucat többnyire közép-idős-korú házaspárt szolítottam le, hátha közülük legalább vmelyik tudja. Az első 5 vagy tovább ment, mintha meg se halotta volna a kérdést, vagy nem beszélt németül, vagy turista volt, és gőze nem volt a dologról. Aztán végre találkoztam egy értelmes házaspárral, akik helyek voltak, mert már ezzel kezdtem a kérdezést, és persze így tudták a választ. Már éppen tovább mentek volna, mikor visszakérdeztek, hogy felmérés ? Mondtam, hogy suli feladat, megkérdezték, hogy tudnak-e még segíteni, úgyhogy kitöltettem velük az összes hiányzó dolgot, mint például, hogy mi a véleményük Magyarországról, egyből Budapest, a kedves emberek jutottak eszükbe, szóval ez így jó volt, míg Lettországban nem voltak, így arról csak a hideg jutott eszükbe. Még gyorsan megirtunk az amerikai csajjal egy 6 soros verset, majd elmentünk a kávézóba, az eredményhírdetésre. Ott még énekelni kellett volna valamit, végül elég gyéren sikerült, nagyjából másfél sorig jutottunk el. Mindenesetre összesítettben a 2. helyet azért megszereztük. Ezután, minthogy bicajjal jöttem be a vásorba, elbicajoztam hazafele, utbaejtettem a Kauflandot ( mennyivel kényelmesebb ez így, mint busszal, mostanában mégis sokat buszozok ), vettem pár lét szükségletű elemorzsiát, többek közt darált húst, melyből fasírtot akartam csinálni, csak épp apukámék nem jutottak fel a skypra, így a fasírt recept ugrott. Tőlük pedig szívesebben tanulok, mint holmi netes szakácskönyből. Este aztán elmentünk az Oktoberfestre, igaz csak egy helyi verziójára, mely a münchenihez nem volt mérhető, de azért még is csak átadott kicsit a német sörfesztiválok hangulatából. Ezúttal egész sok Erasmusost sikerült rá venni, hogy jöjjön, Tobi is csatlakozott hozzánk. Talán legjobb jelenet a Westerntor előtt játszódott le, mikor 4-en magyarok beszélgettünk, és elhangzott a „Kinek” kérdés, mire a bolgár magától rögtön fenn-hangon elismételte. No ezen jót nevettünk, természetesen a srácnak nem sok sejtése volt a szó jelentéséről. A fesztiválon a sör nagyon drága volt nagy testvéréhez híven, fél liter került 3,50-be, bár a Brauhausba is 3 Euro fél liter. A hangulat kezdetben még csak simán jó volt, aztán ekkor elindultunk haza, majd a kijáratnál rájöttünk páran, hogy voltaképp még maradnánk, így hát a csapat fele visszament. Megérte.
Ekkor lendült be igazán a buli, mindenki a padokon illetve az asztalokon ugrált. 4 emberke szolgáltatta a zenét a fesztiválon, mellyel igazi sör-fesztivál hangulatot teremtettek. A legjobb az egészben, hogy spórolás gyanánt egy sört nem vettem magam, így csak amivel megkínáltak, annyit ittam, de így is nagyon jó volt, és ráadásul ingyen.
