Köszönhetően annak, hogy az előző nap sikerült megbeszélnem, hogy ma kicsit később megyek, így aludhattam 9-ig. Ezúttal úgy döntöttem, hogy busszal megyek be, hüvös volt, meg ki akartam már ezt is próbálni, ha már egyszer olyan ügyesen találkozik mindkét iráűny 1-es, 2-es és 3-as busza a Rendezvouson. Így ott leszálltam az 1-esről, és a másik 5 busz közül sikeresen kiválasztottam a nekem megfelelőt, a 2-es számút. Elég szépen felment pár dombra, majd pont jött a kis vonat is, így késett szépen a busz. A napi programom hasonló volt a tegnapi, igaz most a szauna padlóját is feltakaríthattam, sőt a teke pálya előtti asztal környékét is. Úgy nézett ki pont jókor végeztem, mert még 8 perc volt a buszig. Ennek megfelelően kényelmesen elsétáltam a táskámig, még a wc-re is elmentem, és láttam, hogy van még 4 perc. Azonban még csak el kellett köszönni, meg megkellett kérdezni, hogy mikor jövök következőnek, azonban éppen telefonált a nő. A buszom 28-kor ment, ő meg 30-ig beszélt, kellemes volt. Aztán ráadásul kiderült, hogy valszeg szombaton kell kövinek jönnöm este, de majd még hív addig. 32-re értem ki. Ablakból végülis nem láttam, hogy a busz elment volna, így reménykedtem, ráadásul láttam a 2-es elmenni a másik irányba, az 1 percre lévő végállomásra, és végül az jött vissza. Mákom volt tehát, elértem. Már csak egy félelmem volt, hogy a Rendezvouson bevárják e a késő buszt. 45-kor indul onnan minden busz, 47-re kanyarodott be a buszmegálló melletti utcára, és megnyudotam, mert még láttam, hogy ott vannak a buszok. Aztán mikor éppen meg állt volna a buszom, akkor az előttem lévő két busz, köztük az én 1-esem is elindult. Logikus, hogy 2 percet várnak, aztán egy felet már nem bírt volna, hogy még át is szálljunk. Ha ott lett volna az 1-es sofőre, tuti felpofoztam volna. Aztán csak szerencsém volt itt is, ugyanis megláttam, hogy a másik irányba igyekvő 3-as még bent volt, ami nekem pont egész jó, mert a Kauflandig el tudok vele menni. Így gyorsan arra átugrottam. 2 perccel később aztán már ott is voltam. Terveztem, hogy bevárom az 1-est, ami egy kerülővel jön a Kaufland felé, felszállok rá, mert az még azután megy a Finkenbornra. Ráadásul akkor alkalmam lett volna beszólni a vezetőnek. Végül „megkíméltem”, és úgy döntöttem, hogy hazasétálok. Végül előbb jutottam haza így, mintha az 1-essel mentem volna haza a Rendezvousról.
Sok időm megint nem volt itthon, egész pontosan 40 perc, az megint egy villám evésre volt jó, most nem égettem meg a kajámat, most a Bratwurst alatt elég agresszíven fröcsögő olaj a kezemet égette szét.
Ezután bementünk németre, ahol talán az eddigi egyik legizgalmasabb óra volt. Azután jött viszont a másik német a Mittelstufe, és ez pedig kiegyenlítette az előző izgalmakat. Olyan nyelvtanokat tanulgattunk, melyeket már elég régóta ismerek szerencsére, és még ezt gyakoroltuk 1 órán át, pedig annyira ez nem bonyolult. Bár hasznos, kétségtelen. Fél 7ig tarott az óra, ekkor megint Stephanie-val mentünk haza kocsival. Nem is volt baj egy kis idő nyereség, mert este volt a Mensa-party. 9-kor Domiéknál kezdtük a „melegítést”. Háát, eleve Márk kimaradt a mókából, én is keményen megittam egy fél üveg sört, meg egy kis likört. 10-kor aztán a lányok átbuszoztak, mi meg Márkkal átbicajoztunk, abban a reményben, hogy majd haza tudunk bicajozni. Aztán a Mensa-party egy érdekes jegy szerzéssel indult, ugyanis a pénztárnál nem árultak jegyet, mert lusták voltak, csak egy csávó 5 méterrel a bejárat előtt. Viszont ő ragaszkodott hozzá, hogy midenki aki karszalagot kap, annak a kezére tegye a karszalagot. Én pedig 5ünknek vettem jegyet, és jópáran igen hátul voltak a sorban. Nagy nehezen aztán sikerült mindenkinek legalább az egyik karját előre cibálni, hogy arra rakja rá a karszalagot a jegyes csávó. Bementünk, leraktuk a ruhánkat, ami még 20 cent volt a belépőn kivüli 3 Euron kívűl. A táncszinpadon pedig olyan hőség volt, hogy fél óra után már csavarni lehetett volna a kezünkből a vizet. Sokáig nem is bírtuk, éjfélkor jöttünk haza, tervünk az volt, hogy bicajjal hazajövünk 4-en, mert ugye egy bicaj két személyes is tud lenni, azonban jött Serban is, így 5en voltunk, szóval maradt a séta.
