Megint nyugodtan aludhattam, egyetlen aggodalmam az volt, hogy mindjárt hív a főnök a munkahelyen, mert úgy volt, hogy valszeg estére kell mennem dolgozni. Azonban nem hívott, így délután 1ig volt alkalmam aludni. Ezután nem sokkal indultunk a vasútra, merthogy mindenáron ott akarták lefoglalni a jegyet, ugyanis volt egy olyan dolog, hogy a jegyet csak az foglalhatja le, aki utazik, ebből jött a következtetés, hogy Domi nem foglalhat Erikának jegyet, pedig Erikának nem volt kártyája, így ez szükséges volt. Na mindegy, kicsit úgyis ki kell néha mozdulni otthonról, tegnap ugyanis a 6-os háznál távolabb nem mentem, igaz majndem elmentem a Kauflandba.
Szóval a vasúton előbb lefoglalta Laurence a saját jegyét, akinek valahogy 110 Eurora jött ki oda-vissza. Mi 39-ért terveztünk elmenni Budapestre, pedig azért az távolabb van. Beszéd természetesen rám maradt, így legalább volt egy kis alkalmam németezni. Végül még 4 Eurot ránk sóztak helyjegy foglalás címén, ami ugyan nem lett volna muszáj, de azért Budapestig csak nem akartunk állni. Ezután még voltak olyan érdkesességek is, hogy csak akkor tud egymás melletti helyjegyeket adni, ha egy valaki fizeti azt. Végül megoldódott ez is. Laurence-szel mi hazamentünk, a két magyar lány meg elment vásárolgatni. Délután aztán még úgy terveztem elnézek a munkahelyemre, hogy miért nem hívtak, végül lusta voltam, ha akarták volna, hogy menjek csak hívtak volna. Helyette bicajoztam egyet a környéken, majd a Kauflanban megvettem pár szükséges dolgot, mint ásványvíz, illetve sajt. Este aztán a lettekkel kitaláltuk, hogy átmegyünk a Blue-ba a 10 órási busszal, majd a 11.21-essel vissza. Így tettünk, Márk jött még, más nem is. 4-en voltunk csak, mivel a 3. lett csak az Ella hét közepén hazament Lettországba, úgyfest megunta a dolgot, hogy a letteken kívűl 1 emberrel nem beszélt, igaz szinte csak lettül tudott, így ez túl egyszerű sem volt. Szóval a Blue-ban voltunk, csocsóztunk egyet, majd 11-re megjöttek Markusék, velük megint sikerült 10 percet beszélni, aztán negyed fele úgy döntöttünk kimegyünk a buszhoz, nehogy véletlen pár perccel korábban jöjjön a busz. A lettek már egy 10 perce előttünk kimentek, és ezért kicsit megdöbbetünk, hogy nem voltak sehol, a buszmegállóban sem. Bár abból végülis kettő volt, egy a suli fele, egy pedig a másik irányba, mi arrafele mentünk, mert az volt közelebb, és nehogy a visszafele gyaloglás közepette a busz elmenjen mellettünk. Azonban az nem ment, mert nem jött. 23.21-kor kellett volna jönni, 23.30 fele már kezdett kicsit fura lenni a dolog, hogy hol a busz, azért 10 percet csak nem késik. De 5 perccel sem mehetett el korábban 23.16-kor már kint voltunk, és akkor egy darab buszt sem láttunk, márpedig 23.15kor kellett indulna az ide 2 km-re lévő Fostplatztól, szóval nem létezett hogy fél perc alatt azt megjárja. Max, ha korábban indult onnan, szóval ebben a hitben dühösen elindultunk 23.35-kor, mert azért ennyit már nem késhet a busz, és még odaakrtunk érni a Rendezvoushoz, ahonnan az utolsó busz 23.51kor indult, hogy mégse hazáig kelljen sétálni. Tervezütk, hogy a vezetőnek majd jól beszólunk ( oh, már a héten 2.X volt ez a tervem, nagyon nem kedvelem őket ), szóval, hogy megbeszéljük vele, hogyan sikerült több mint 5 perccel korábban a megállóban járnia, hiszen ugyanannak busznak kellett indulnia 23.51kor a Rendezcoustól. Aztán a Westerntornál csodát láttunk, ekkor ment kifele a busza Fösterplatzhoz, azaz egy félórás késése volt. Még éppen nem fodultunk el a Rendezvous fele, szóval szerencsénk volt, odamentünk a Westerntori buszmegállóba, és megvártuk a buszt, ami bő 10 perc múlva meg is jött, pár percet behozva a fél órás kérdéséből. A busz persze tök öres volt, ember nem volt aki megvárta, felmutattuk a bérletet, és persze kijött belőlem, hogy mi történt, persze egyáltalán nem haragosan, hiszen nem azért történt, amire gondoltunk, hogy korábban elindult a busz mint kellett volna, hanem feltehetően valami történt. Buszvezető meg tovább sem indult és dühösen elkezdte magyarázni, hogy mi történt, hogy egy autó beállt egy ki utcába, és ezért nem tudott tovább menni, de felirta a rendszámot, házszámot, úgyhogy majd lesz folytatása a dolognak. 3 perc után aztán továbbindultunk, és szépen végig mentünk a kihalt buszmegállókon, majd a Charlottenlustnál, a megállonkban kitett minket, ő meg folytatta útját, amiből még fél óra hátra volt. A lettek azonban a buszon sem voltak rajta, sőt nem is voltak otthon sem, bár az elég meglepő lett volna, ami érdkesebb, hogy másfél órával később sem voltak még otthon, ha a Blue-ba visszamentek volna, azt láttuk volna…
