10.30-kor keltünk Márkkal, hogy negyed 12-kor áttudjunk bicajozni a Kauflandba megvenni az International Abendre való dolgokat. 80 adagra kellett volna elvben főznünk, csirkepaprikást terveztünk főzni, így a lényeg a hús volt. Volt a boltban csomagolt szárnyak illetve combok, mi abból vettünk meg pár csomagot, de végül összesen „csak” olyan 60 darabot. Úgy voltunk vele ezt is elég ideig tart megfőzni. Vettünk még 10 csomag tésztát, melyet már ekkor is sejtettem, hogy kicsit túl mértünk, továbbá tejfölöket is vettünk, nomeg uborkát savanyúságnak, hogy igazán modern legyen az ételünk. Ezután átbuszoztunk az úgynevezett vizsgajelentkezésre, mely abból áll, hogy megkérdezik, hogy akarsz e mindenből vizsgázni, ha igen, akkor még alá kell írni egy papírt, ha meg nem, akkor el kell mondani, hogy miből nem, aztán jöhet megint az aláírás. Én ezúttal 2 tanult tantárgyból nem vizsgázom, mert az otthoni sulim nem fogadja el, így azokat csak önszorgalomból hallgatom, mármint a csütörtöki órát már nem igazán. Lesz így is két német, meg egy spanyol vizsgám. Kaptunk még mikulás csomagot, illetve egy újság részlet fénymásolatot, melyben nyilatkoztunk a helyi lapban, páran, Erasmusok, köztük én is, szóval BENNE VOLTAM AZ ÚJSÁGBAN !!!
Ezután hazamentünk, pihentünk kicsit, majd megkezdődött a nagy főzés, Márkék konyhájában, mert ott volt 4 tűzhely. Ott voltunk mind a 4-en magyarok. Elvben a csirkepaprikást még csak én készítettem a társaságból, de Dominak ugrottak be képek a készítésről, így miután a nem egyező részleteket megbeszéltük, megvolt, hogy mit kell tennünk.
Pucoltuk a hagymákat, Erika főleg a paradicsomokkal volt el, Márk a csirkék mosásával. Úgy terveztük, hogy két edénybe belefér az összes csirke, de előbb 3 edény lett a dologból, majd a legkisebb örömömre 4. Én elmentem hajat mosni, a lányok meg italt vásárolni a bulira, mire visszaértem a legelsőnek feltett már a szétfőlés közelében volt. Gyorsan összekutyultam a lisztet a tejföllel, és szépen besűrítettem az első adagot. Majd miután a többi adag is úgyfestet, hogy készen kezd lenni, besűrítettem azokat is. Kis fővés még, hogy ne legyen lisztízű, majd gyorsan le a tűzhelyről őket mielőtt megégnének. Tésztát úgy döntöttünk, hogy a helyszínen főzünk, mert nincs rosszabb mint a jéghideg, összeragadt tészta.
A 6,14-es busszal vonultunk át a helyszínre az edényekkel, kajával, elég érdekesen néztünk ki. Buszra meg épp szállnánk fel a hátsó ajtón, a szemét buszvezető meg becsukja orrunk előtt. Azt akarta, hogy elől szálljunk fel, hogy megnézhesse a bérletünket, de röhejes, mert úgyis minden egyetemistának van, mert az alapból jár. Szóval mikor épp odaértem a buszvezető elé, akkor szépen levágtam a csirkepaprikást a sofőr elé, ugye van mellettük olyan kis asztal szerű, vagy mi. Eközben szépen előkerestem a bérletemet, majd szépen odanyomtam az arcába, és jeleztem, hogy nagyon kedves. Fel tudnak ezek húzni. Ráadásul van még errefele pár bunkó sofőr, az egyik nőci egyszer nem akarta az egyik srácot felengedni a buszra, mert az állítólag beszólt korábban neki, de ráadásul csak összekeverte valakivel, a srácot ugyanis ismertem, aztán elmondta, hogy nem szólt be neki. Néhány meg megáll az út közepén, ha valaki elkezd telefonálni a buszon, azt ugyanis valami idióta szabály miatt nem szabad a buszon. Aztán képesek akár 5 percet is várni, ha az illető nem hagyja abba a telefonálást. Kétszer már volt rá példa.
Szóval aztán megérkeztünk a helyszínre, bár először rossz épületbe mentünk, mert aztihttem ugyanott lesz, mint féléve volt, ugye az tök logikus lenne, de ezúttal a Menzán volt. A terem két szélén két teremhosszúságú asztal volt, és ott voltak a különböző féle ételek, bár ezt most szinte mind egy nemzet főzte. 
Rajtunk kívűl, csak Kill You, meg a vietnámiak voltak külföldiek, a többiek mind németek. Mi az asztal szélén kaptunk helyet, kaptunk egy rezsót, így gyorsan neki is kezdtünk a tészta főzésnek, de sajna a kezdésre, este 7-re, mikor elkezdtek jönni a vendégek, így sem lettünk kész, így kezdetben tészta nélkül kapták a csirkepaprikást.
Nekünk kajajegyekkel fizettek, amit mi feltudtunk használni, így más ételét mi ingyen megtudtuk kostolni. Egy egyszerű halandónak egy kaja 70 centjébe került. Mit ne mondjak, nem sok kaja érte meg ezt az árat, volt egy süti, ami úgy ehető volt, volt viszont pl. egy másik, ami szinte ehetettlen, a sütiből kimaradt ugyanis a piskóta réteg, szóval iszonyú édes, és tömény volt. Közben megfőtt a tészta, így már azt is tudtunk adni az embereknek, azonban Erika meg Márk jól elvolt a kiszolgálással, nekem ehez túl sok kedvem nem volt, szóval inkább sétálgattam.
Erika és Márk felszolgál
Henriktől, minthogy ő volt a csapos, beszereztem 2 poharat, amibe kitudtuk önteni becsempészett söreinket, így olcsó volt a pia. Közben megláttam a kedvenc zenekarom tagjait csoportosulni, kiket tavaly 3X láttam játszani, akik a Dammit-et is játszották. Megkérdeztem, hogy fognak-e ma este játszani, és legnagyobb örömömre mondták, hogy igen. Kérdeztem, hogy a Dammit-ot eljátszák e, de sajna aztmondták, hogy most nem, van egy új dobosuk, egy csaj, aztán most ezt nem így tervezték. Kár érte, de azért vártam a 9.10-es kezdést. Ekkora már nagyon nagy tömeg lett, alig lehetett átjutni az embereket, 8 után valamivel elfogyott a kajánk, aztán szép lassan a többieké is. Ezután jöttek progik, táncok, meg ilyenek, majd elkezdődött a koncert. Jó volt, mint mindig, ezúttal sikerült egész sok képet készítenem, egész jó szögből, meg még a szokásos vidiket is. 
Aztán már elköszöntek a köznségtől, hogy ennyi, gitárt levették a vállukról, kihúzták a vezetékeket, aztán, na mégis, csak játszanak még egy számot. A Dammit volt az. A koncert után jött egy másik, bár az már nem volt annyira jó, de legalább ők is rock-ot játszottak, meg élő zene volt, és nem a szokásos disco-techno-pop meg ilyenek. Eközben nem hagyhattam ki, hogy odaszaladjak az előző együttes tagjaihoz, és megköszönjem, hogy eljátszották a Dammit-ot.
Miközben volt fent a koncert, feltűnt, hogy elég kihalt a nagy terem, hát az emberek nagyrésze lent volt a pincében, a ruhatárnál, ahol a szokásos zenék szóltak a hangszóróból.
Éjfél fele Márk rájött egy jó kis pénzszerzési lehetőségre, a poharak 0,5 Eurót érnek, így öszönözve az embereket, hogy visszavigyék, azonban ennek ellenére sokan nem viszik vissza, így érdemes körbejárni a termet, és visszavinni „helyettük”. Jól lehet vele keresni. Henrik volt még mindig a csapos, feltűnt neki, hogy nem a saját poharaimat viszem vissza, minthogy 5 percenként mentem oda 3 pohárral, de azért többnyire „vissza”adta az engem megillető pénzt, csak a nem megfelelő poharakért nem ( azok valószínű kívülről származtak ). Azonban hazafele taxival mentünk, mert Domi nem akart sétálni, így sajna 3 Euró lement a bevételből, de minthogy a pia is ma nagyon olcsó volt, így pozitív lett a mérleg. A taxi amúgy vicces volt, ugyanis 3-an voltunk, Domi, Márk, meg én, de mégis egy nagy taxit küldtek, így gondoltuk a Blue felé tartó tömegből még felveszünk pár embert, ugyanis jelezték korábban még néhányan, hogy hazajönnének inkább, de miután a taxis szólt, hogy 5 főtől, plussz 2 Euró, így inkább nem továbbmentünk. Aztán látva, hogy nagyon gyorsan pörgött az óra, Márkkal úgy döntöttünk, hogy elég lesz ha a Harzblickig visz minket, onnan már azt a 600 métert lesétáljuk otthonunkig, így is megspóroltunk egy kicsit.
