Végre eszembe jutott, hogy tehetném sokkal hasznosabbá, és érdekesebbé a német órát. Az óra ugyanis tele volt „holt-időkkel”, ahol vagy már ezer éve ismert nyelvtan boncolgattunk, vagy csak valami rettentő unalmas dolgot. No én bevittem a spanyol füzetemet - minthogy otthon nemigen volt időm azt tanulni - ennek köszönhetően már kedden annyi új spanyol szót tanultam, mint még eddig egész életemben nem. A dupla-német óra végére már lehetett olyanról beszélni a tudásomat illetően, hogy szókincs, természetesen ezt még mindig a minimális jelzővel lehetett a legjobban jellemezni.
Ezután jött egy újabb ötlet, hogy csináljunk egy buli másnap, azaz szerda estére. Gyorsan órára menet össze is találkoztam Tonival, meg egy előző félévről ismert vietnámi csajjal nekik jeleztem szándékomat, aztán beérve az órára éppen Bettinek jeleztem volna, de mint kiderült, ő jérkorcsolyázni ment szerda este. Minthogy még elég elején volt a buli szervezése, így úgy döntöttem, inkább a biztos dolgot választon, aztán elég jónak tűnt ez a másnapi un. „ jégkorcsolya-disco” leszámítva azt, hogy még soha életemben nem korcsolyáztam.
Este aztán egy tegnapi ötlet alapján benéztünk a suli-moziba, ahol 1 Euroért lehetett pár hónapos filmeket megnézni. Domi, Laurence Stefani és én Stefani kocsijával átvonultunk a moziba. A film hihetettlen ócska volt, egy thriller, de valami szörnyen zavaros, és nem csak azért mert nem sokat értettem, mondjuk ez utóbbi meg elég vicces volt, igazából nem tudtam hová tenni, mert míg pár órája Stengel hajós óráján szinte mindent értettem, itt az egyszerű párbeszédek gondot okoztak. Nyílván benne van az, hogy mi mennyire érdekelt, de akkor is fura annak ismeretében, hogy sztem filmeket egyszerűbb érteni, mint gyors beszédű tanárok monotón előadását.
