Megint spanyollal kezdődött a hetem, aztán talán nagyjából úgy folytatódhatott, ahogy úgy szokott, ugye kosár, meg német, meg ezek meg minden, aztán tán szerdán este volt az első, hogy talán mintha kicsit másabb lett volna, vagy legalábbis ezt jegyeztem meg. Szóval akkor volt úgy, hogy buli lesz a Foyerhaus 4-ben, vagyis ahol az órák vannak. Itt volt az előző félévben is vagy 2-3 buli. Most is. Magyarok közül végül senki sem jött rajtam kívűl, Márk gondolta azonban a legtovább, hogy jön, ő 20 perccel indulás előtt mondta le. Erasmususok közül Laurence, a lett csajok, Ula, Aurora jött, meg jött még pl. Kill You, aki egy kék fürdőköpennybe volt öltözve és napszemüvegbe, hát igen, ez extravagant party volt, illet beöltözni. Asszem egyhangúan az övé lett a legjobb jelmez. Bár enyémet is nézegették, pedig totál ötlettelen voltam, ugyanis a nagyancssárga pólóm melé az előző Sommerfesten szinte mindenki által megvett ….-t ( a júniusi bejegyzésben is így írtam a nevét, hogy a bűbánatba hívják azt, hawai fillinges, nyakba akasztják, mint egy láncot, de nem arany lánc, hanem ilyen, no, tessék elolvasni a június 18-ai Sommerfestes bejegyzést, ott az első két képen látszik is néhány ember nyakában az a kék-sárga-zöld színű micsoda ). Szóval ezt vettem fel, de senki más rajtam kívül nem, így egész egyedi volt. Hiába, sok az elsős, ők még tavaly nem voltak.
Buszon aztán összetalálkoztunk Lisáékkal is, így nagyjából 15-en állítottunk be a bulira fél 10 fele, azonban ez még korai volt. Hát igen, tavaly mi Ondrejval mindig 11 körül bicajoztunk át. Szóval átnéztem a Wohnheim 4-be, ahol bíztam benne, hogy ismerősbe futok, és vmi kis helyi partyba csöppenek. Laurence is jött volna, azonban fázott a ház előtt, ugyanis ott kellett várni, mert sajna kulcsunk nem volt. Aztán ő visszament, én meg ezután pár perccel jutottam be, ekkor hívott Márk, nem hagyta nyugodni a dolog, kíváncsi volt, hogy nagyon jó-e a buli, aztán megnyugtattam, hogy alig vannak még, így egyenlőre nem lehet az.
Az épületben végül egyik Finkenbornos ismerőssel összatalálkoztam, de nagy buli nem volt ott, szóval 10 után visszamentem. Ekkora már megjöttek az emberek, sajna élő zene nem volt, így a sima szólt fél 2-ig, ekkor az Erasmusosok hazamentek, mi meg a kitartó kosaras csapat, Stefan, Stefen Betti, Lisa, Toni meg még sokan mások átvonultunk a Blue-ba, ott aztán voltunk egy ideig, én meg megint mérgelődtem, hogy nem bicajjal jöttem. Így jöhetett a sétálás hazefele. Viszont mivel 3 fele terveztem a hazamenetelt, így eszembe jutott, nem tudnék-e hazamenni az első busszal mely 3 körül indul. Siettem tehát, közben egy szintén Blue-ból jövő bicajos megkérdezte, hogy hova sietek, mondtam, hogy az első buszhoz. A csávó totál részeg volt. Ennél viccesebb volt, mikor kiderült, hogy ő egy angol tanár. Aztán odaértem a Rendezvousra, és ekkor meglepődtem, mert 6-kor ment onnan az első busz. No ez nem lehet, Blunál láttam, hogy az első busz kifele a Flosplatzhoz megy valamikor 3.40 fele. Aztán hazaérés után, vagy másnap tudtam meg, mituán megnéztem a menetrendet, hogy a hajnali buszok nem mennek be a Rendezoushoz, gondolom mert akkor még semmi sincs ott nyitva. Szóval a vasútig kellett volna elsétálnom, lehet meg is érte volna, mert 3.10 fele jártam a központban, oda 5 perc lett volna a vaút, ahonnan 3.25 fele jött volna a busz. Nem baj, jó volt sétálni is.
Másnap aztán természetesen nem mentem be a 11.30as órára, inkább aludtam, a következőre viszont már kénytelen voltam, ugyanis Study skillsen mi prezentáltunk Brandonnal a Body language-ről. De ismerős, tavaly is ebből prezentáltam. Nem is szenvedtünk így vele sokat, a tavalyi anyagomat egy nagyon picit átírta Brandon, megbeszéltük tegnap a szűk otthon töltött esti időben, hogy ő mondja a második felét, én az elsőt. Ennyi volt kb. a készülésem, bár egy papírra még ráírtam 10 szót, hogy azok tuti eszembe jussanak. Nehogy a tavalyi 42 perc után ezúttal tényleg rövid legyen a prezentáció. Én e szempontból jól is csináltam, 13 perc alatt elmondtam, azonban Brandon felhúzta 41 percre, tehát 1 egész percet sikerült lefaragnunk. Pedig még Brandon prezentálása közepén mutattam neki, hogy idő van, ennek következtében be is gyorsult, de nem eléggé. Nem baj, a tavalyi 2,7-ről most kemény 2,0-2,3-ra javítottam, máskérdés, hogy ez csak szóbeli jegy most nekem.
Pénteken aztán Laurence este mindenképp elakart menni a Napóleonba, melyről aztán lebeszéltük, mert ott egyszer volt szerencsém már lenni pénteken este, de a füsttől majdnem megfulladtam. Humprey-ba mentünk inkább, velünk tartott még Ula, Márk, meg Bat is. Pechünk volt azonban, érettségi buli votl bent, ezért belépőt kellett volna fizetnünk, hogy bemehessünk, így úgy döntöttünk, csak a Napóleonba megyünk. Azonban miután a többiek is meglátták milyen az, gyorsan kijöttünk onnan, aztán Blue-ba terveztük a menetelt, de az túl messze volt, úgyhogy inkább a Napóleon mellett lévő Green Monkey választottuk. Az egész jó kis, csöndes hely volt, ráadásul árai is Blue szinten voltak, ami errefele olcsót jelent. Csapatunkhoz 11 után csatlakozott Tobi is. Kiderült, hogy a héten fejezi be a munkát Münchenben egy időre, és 3 hónapig egy suliba folytatja, vmi I betűs településen. Aztán a következő években majd a munka meg a suli váltakozik nála. Aztán éjfél fele úgy döntöttünk, hogy mégis átmegyünk a Blue-ba egy kis időre. Végül fél 3 fele sétáltunk haza.
Pénteken csak 2 órát kellett dolgoznom, ehez képest örömteli volt, hogy most többet voltam, igaz most meg mindenféle hülyeséget rám bíztak, ahoz képest, hogy pincér vagyok, kellett cipelnem mindenféle gagyiságot, amelyekről persze gőzőm nem volt, hogy hol a helye, szóval úgy éreztem kb. magam mint az első nap. Továbbá fel kellett sikálnom a teke-pálya előtti asztalt, miután a vendégek elmentek. Bár előtt legalább kicsit nyugis volt, még ott kellett lennem egyedül, mert akkor legalább senki sem zaklatott. Mondhatni egyedül áldogáltam a pultnál, még a csapolt sört is alkalmam volt végre megkóstolni.
Este aztán pókereztünk egyet, de valahogy megint nem volt nagy kedvem a dologhoz, így megint gyorsan kiejtettem magam, valahogy mostanában nincs kedvem ennyit egy helyben ülni.
