Szokásos rémesen korai kelés, suli, majd hazajövetel, alvás, majd pár órával később újra suliba mentel. Azonban a terem üres volt. Akkor néztem fel a kivetítőre, amin pár perc után megjelent, hogy nincs a héten Schröder, tehát Freizet. No mehettem haza, ezek szerint minden nap 5 percig azt kellett volna nézni, hogy tudjam, hogy elmarad. Pedig van egy faliújság is, mint mindig nézek, de oda ritkábban teszik ki az óraelmaradásokat. Délután fél6kor átmentünk a Menzára, ezúttal még éppen időben ahhoz, hogy legyen helyünk. 70 perci német alvás után két kapott gól, a Menzán ettől függetlenül a B-közép csinálta a hangulatot, különösen Podolsky szépítő gólja után, de sajna nem lett meg az egyenlítés, ettől függetlenül nem volt túl letört a hangulat. Végülis az osztrák-lengyel meccset csak nem a Menzán néztük meg, nem akartuk 1 órát várni a meccsre, ahogy nagyon a többiek se, így Péternél néztük meg a meccset, ahol a meccs egyrészében természetesen Kasia is ott volt.
Este még egy party, dumálás, így minden esélyt elvesztettem rá, hogy bemenjek másnap órára.
