Németország, Wernigerode

Tényleg nem, így kicsit álmosan, de felkeltem, bár az az 5 óra alvás rekodrszámban ment a többi szerdához képest. Bemásztam órára, majd hazamásztam, és ezúttal nem feküdtem vissza aludni, tényleg nagyon sok volt ez az 5 óra most. Pár órával később meg visszamentem Freizet-ra, majd arról is hazajöttem, ezzel befejezve a heti sulit, mivel a pénteki órára nem terveztem a bemenetelt. Ondrej végülis nem jött kosarazni, így megkaptuk a bicaját, amivel Ádám tudott jönni, így nem kellett busszal menni. Mindösze 5-en voltunk, mi voltunk 3-an Ádámmal, meg Betti-vel, ellenünk meg Andreas és Stephen, de többnyire így is levertek minket. A kosarazás végeztével, 8 fele elindultunk a Menzára, sajna megbizonyosodott az a dolog, hogy Ádám nem bicajozik sokkal gyorsabban, mint gyalogol. ( mentségére legyen mondva a nem túl színvonalas bicaj ). Azonban így csak fél9-re értünk oda, de még mákunk volt, volt 2 szabad hely. Többi Erasmusos ma nemigen jött. Lényeg azonban megvolt, a németek lefocizták a pályáról az esélyesebbnek kikiáltott szuper-sztár-beképzelt portugálokat. Meccs után azonban nem volt mákunk, elkezdett szakadni az eső, mi azonban ugye bicajjal voltunk. Ugye normál esetben ez esti szélviszonyok között 10 perc, most azonban jó 20 percig áztunk, még jó hogy egy dzseki mindig nálam van. Hazaérkezés után lezuhanyoztunk, majd elkészítettem két csomagolt tésztát. A gond az volt, hogy a kettő egyidejű főzése kicsit túl nagy feladatnak bizonyult nekem, és sikerült mindkettőt leégetnem, főleg a sajátomat, mely így szinte ehetettlennek bizonyult ( persze azért csak meg ettem ), valamint 1 héten át lehetett mosni az edényeket.