A nyár első napja. Délután Fabián hívott a sulihoz, hogy ott van vmi érdekes. Minthogy akkor ébredtem, még nem volt kedvem menni. Másfél órával később elnéztem, de csak 4en röplabdáztak, úgyhogy inkább továbbálltam. Aztán kedvem lett kicsit kinézni a hegyekbe, minthogy ez nagyjából a telepüés határán van, így nem sok időt igényelt elmenni oda. Gondoltam elbicajozok a Kaiserturmhoz, érdekel a kilátás a városra, most hogy már jobban ismerem. Nem mondhatni, hogy nem volt meredek, de legalább jó kis beton út vitt a csomópontig, a várostól 2 km-re lévő Försterplatz-ig. Nem igazán vagyok a hegyi bicajozáshoz szokva, ennek következtében nagyjából minden 2. kanyarban megálltam kicsit pihenni, de így is bő negyed óra alatt felértem. Innentől már turista úton vezetett az utam, ami annyira nem bicajra volt kitalálva, bár mivel fél km-nél már nem volt több, így nem volt vészes. Kicsit meglepett, hogy a vasárnap délutáni jó idő ellenére senki nem volt a kilátóban, pedig gyalog is legfeljebb 1 óra az út ide. Fölmentem, és lehetett nézelődni. Sajnos elég párás volt az idő, így a távolba kilátás elmaradt, viszont a várost megszemlélhettem. Egy fél óra után visszaindultam. Visszafele megint megbizonyosodtam, hogy errefele bizony elég sok elágazás van, de legalább belepotlodtam egy jó kis lejtős földútba, és ezen mindenféle hajtás nélkül száguldhattam el a Försterplatzig, majd onnan 4 perc alatt leszáguldottam a városba, ahol leginkább a féket kellett használnom, ha nem akartam egy völgybe esni. Így is az egyik fékezés közben a vizes úton majdnem elcsúsztam. 6 fele hazaértem, majd takarítottam kicsit a pókerezők tiszteletére. Sajna 8 fele szembestültem azzal a ténnyel, hogy nincs zseton. Amelia ugyanis valószínű bevitte a szobába a zsetont, és most meg épp nem volt otthon, úgyhogy zsetonkereső hadjáratra indultam. Reményem az egyik WH6-ban lakó pokeres srác volt, aki épp akkor érkezett meg, amikor kiderült a zseton hiánya. Sajna ő nem rendelkezett ilyennel, viszont adott egy ötletet, hogy kinek lehet. Úgyhogy becsöngettem oda, és sajna kiderült, hogy az illető épp nincs otthon akinek van, de szerencsém ott kaptam egy másik címet, ahova szintén becsöngettem, és szerencsémre az ottani pókeres otthon volt. Némi szépséghiba, hogy még életemben nem láttam a srácot, ahogy ő sem engem. Fél percnyi dilemma után végül úgy döntött megbízik bennem, megnézte azért mi van a dobozban, és odaadta nekem.
Tobias már megérkezett, Kristoffe is a pókerre várt, azonban Péter még tollasozott. Mondjuk nekem meg a mosáshoz kellett rohangálnom, épp a szárítót kellett elindítanom, Pétert a többiek probálták addig rávenni, hogy jöjjön, és nagy nehezen 9 fele elkezdtük. Júlia is játszott. Ondrej közben korábban megérkezett Berlinből, így evés után ő is csatlakozott hozzánk. Fél 11 fele már csak 3an voltunk, Péter, Tobias és én, kis szünetet tartottunk, megnéztük a a tegnapi születésnapi bulin készült képeket, majd folytattuk. Végül ismételten Pedróval játszottam a döntőt, és ezúttal a tanítvány legyőzte a mesterét.
