Eljött a félév második fele a TM, szempontjából, a csütörtöki óra megsznünt, és lett helyette a hétfői óra, Schreiberrel, akit már jól ismertem Tourismus Ort óráról. Nem kellett benne csalódni itt sem, egész jó kis előadást tartott, erre sokkal jobban megérte bemenni, mint a csütörtökire.
Este a szokásos kosár volt még, de előtte befizettük Ondrjéval a második részletét a szombati Heide Park-i vidámparki kirándulásnak. Összesen volt 22 Euro.
Kedden szokásos spanyolóra, utána akartunk jegyet venni a következő hét szerdai International Abendre, ami elég borsos 4 Euroba került volna, ekkor a csehek hirtelen kitalálták, hogy főznek, no, akkor már én se veszek jegyet, hanem csatlakozok Péterékhez, úgyhogy kihagytam a Tourismus-marketinget, hogy megtaláljam Pétert, és jelentkezni tudjak, mert annak határideje e kedd volt. Végül megtaláltam, és jelentkeztem negyedikként a csapatba, Antje ( német csaj, Júlia lakótársa ), és Júlia után.
Szerdán ezúttal Kristoffe prezentált, úgyhogy bementem, pedig a Tourismusorte utána megint elmaradt, úgyhogy aztán jöttem haza, lényeg, hogy megitn korán kellett kellni. Este voltak Rock-koncertek a Blue-ban, két gond volt. Egyrészt nem tudtuk, hogy pontosan mikor kezdődik, másrészt, Ondrej 10-ig flootballoztik. Végülis 11 fele átbicajoztunk Ondrej-val a Blue-ba, és akkor tudtuk meg, hogy az első két banda lement, de a legjobb, a norvég, még most jön. A hátsó részre, a csocsó asztal helyére voltak bepakolva a zenészek, és az egész hátsó részt megtöltötték a nézők. Egész jól játszottak, koncert után szétszóródtak az emberek között, de sajna nem volt itt Kristoffe, pedig poén lett volna, mert ugye ő is norvég. Nem sokkal később elhagytuk a Blue-t, ahol egy csávó szólított meg minket, akiről néhány perc után kiderült, hogy ő volt az első zenekar dobosa. A poén a dologban, hogy mikor még nem tudtuk, hogy ki ő kérdezgette tőlünk, hogy milyen volt a koncert, mire rávágtuk, hogy a norvégok jól játszottak nagyon. A srác erre: „Und ich ?”. De hát ugye őket sajna nem láttuk. 1-2 fele hazabicajoztunk, szóval 5 órát megint sikeresen aludtam a Globalisierung óráig.
Aztán óráról hazajövet szokás szerint visszaaludtam, majd felkelés után indulhattam újra előadásra, sajna 5 méterrel az elindulás után sikerült is a kavicsos részen eltanyáznom a bicajjal, így kissé sérülten értem be Freizeit-ra. Esti kosarat pedig sikeresen így kihagytam, minthogy még mindig fájdogált a kezem.
Már elég fáradt voltam, de a dolgot tovább rontotta az a tudat, hogy tudtam, hogy szombaton sem tudom még magam kialudni, mert fél8-as indulással megyün Heideparkba, és ennek ellenére épp most éreztem úgy, hogy már bekéne mennem a pénteki órára, mert már kétszer nem voltam, szóval 9-kor kelnem kellett, hogy háromnegyed 10-re beérjek. Az óra nagyjából azzal telt, hogy bent voltam, porbáltam kicsit figyelni, meguntam, aztán láthatóan Stephan is, és elővette a laptopját ,aztán azon mutattot mindenfélét. Ezért igazán megérte felkellni, és bemenni, mindegy, ekkora eldöntöttem, hogy kövi 2-re tuti nem fogok bemenni.
