Nagyjából innentől kezdve kevéssé váltak eseménydúsá a napok, persze ha továbbírtam volna a naplómat napi rendszereséggel, akkor ugyanúgy írhattam volna vmiket, de így közel 1 hónap távlatából ( mert ma ám júli 19-én van már ) valóban nem tűnik túl eseménydúsnak. Tény, hogy a Sommerfest volt az utolsó fősuli buli, ezután már szerdánként nagy alvás gondjaim ugyan nem voltak, viszont progim se. A „fénypontokat” a hétfői meg a csütörtöki kosarazások jelentették, melyekre mindig jó volt elmenni, egész jó kis társaság alakult ki, valamint a már hajrájában lévő EB. Hétfőn előszőr nem mentem be Humán Erőforrás menedzsmentre, már úgy is leprezenentáltam, aztán inkább kosarazni mentem helyette, mert eddig mindig csak 40 perces késéssel értem oda. Jólt tettem, most nem is voltak gyakorlatok, hanem egyből játékkal kezdtünk. Másnap megírtam a spanyol dogát, mely egész könnyű volt. Szerdán buli ugyan nem volt, volt azonban meccs a Menzán, a németek játszották ugyanis az elődöntőt, a mindössze 14 játékossal rendelkező törökök ellen, a többiek ugyanis lesérültek vagy eltiltottak voltak. Ezek után nem is volt kérdés, kit tartanak esélyesnek. Minthogy a meccs előtt még 1 órával esett az eső, így busszal mentünk, jött Krisoffe, Péter és Kasia. Ondrejnak egy fellépése volt Darenburgban, így ő nem tudott jönni. A meccsen a törökök majdnem meglepték a németeket, akik vezettek is, de a németek szinte azonnal válaszoltak. Az adás nem az igazi volt, nem egyszer elment a kép, és bejött, hogy adáshiba, aztán olyankor rádiós közvetítés volt, kár hogy ebből a nagy zajban nem sokat értettünk. Azonban a kép visszajövetele után pár perccel, egy beiveléskor már Klose nevét kiabálta a riporter, amit korábbi tapasztalatokból már sejtettem, hogy mit jelent, és pár mp-cel később kiderült, nem tévedtem, a beívelést Klose fejelte a kapuba, a riporter hangja meg kicsit sietett ( vagyis inkább a kép késett ), de lényeg mi láttuk a gólt, nem úgy a magyar nézőitársaim, akik mint tesómtól megtudtam, két gólról is lemaradtak. Sajnos volt szerencsénk a következő gólt is látni, ahol a sajnos leginkább arra utal, hogy a törökök lötték, igazi török módival a meccs végén. De a legtörökösebbek a németek voltak végül, akik a 90. percben Lahm góljával megszerezték a vezetést, és a döntőbe jutottak. Meccs után nagy ünneplés kezdődött, az emberek egy része átvonult a Blue-ba, sajnos közülünk a többieknek nem volt kedve, Ondrej meg nem volt most itt, úgyhogy én is a hazamenés mellett döntöttem, végülis nekem is volt másnap hajnalban órám, csak épp én már megsozktam, hogy ilyenkor 4-5 órát alszok. Bicaj híján 40 percet várhattunk a buszra. Másnap volt szerencsém egy jót nevetni hajnali 8 órakkor, mikor a suliba bicajoztam, a Blue-nál lévő buszmegállóban Henrik ácsingózott egyedül, eléggé lefáradt állapotban, úgyfest ő elég hosszasan ünnepelte az előzőnapi győzelmet. Este a spanyol-orosz elődöntő és a kosár közül az utóbbit választottam, és jól döntöttem, egyik legjobbat kosaraztuk aznap, és tán a játék is ezen a napon ment az egyik legjobban. A meccsnek így csak a 70. percére érkeztem meg, ekkor már 2-0 volt, sajnos a spanyoloknak, a meccsnézés ezúttal Antjé-nél volt, ahol ezúttal ritka sokan gyűltek össze, összes spanyol csaj ott volt, a szokásos meccsnézőek, meg még Markus is. Mondjuk ekkor még elmentem zuhanyozni is, így sokat tényleg nem láttam a meccsből. Következő emlitésre méltó dolog a döntő volt, ahova sok kedve nem volt kedve Ondré-nak jönni, végül csak elráncigáltuk, jött Kristoffe is, szereztünk neki is egy bicajt, így 3-an bicajoztunk át. Ezúttal már én is kivettem a részem az arcra festhető német zászlóból, így az díszelgett rajtam. Egész Németország ezt a meccset várta, híradóban már mindig főhír volt a csapattal foglalkozó dolgok, sajnos nem sikerült, a spanyolok 1-0-ára győztek. A spanyol csajok is ott voltak a Menzán, akik a gólnál illetve a lefújás után is az első sorban ugráltak örömükben. Nem úgy mi, lefújás után pár percig mindenki a helyén maradt, aztán szép lassan elkezdtek kivonulni az emberek. Mi még páran ott maradtunk utána, megnéztük az éremátadást. Szegény Henriken látszott meg, hogy eléggé megviselte a vereség. Ezúttal így elmaradt a Blue-ban a buli.
Másnap átmentünk Henrikhez, hogy kifizessük az 5 Euros nevezési díjat a tipp-versenyre, melyben 15-en indultunk, és én végül 7. lettem, 21 ponttal, 3 pont kellett volna a 3. helyhez, mellyel már 15 Eurot nyertem volna. Mondjuk érdekes, hogy a 21 pontomból 10 pontot a németekkel szereztem, többek közt azzal, hogy a negyeddöntőben, meg az elődöntőben is 3-2-őt tippeltem nekik, és a két telitaláttal 6 pontot nyertem. Természetesen a döntőre is ugyanezt tippeltem, sőt már Henrik is csatlakozott hozzám, ez sajna nem jött be. A többi 4 pontból 2-őt két győzelemmel szereztem, illetve még 2-őt a horvátok elleni vereséggel, minthogy az EB előtt kellett még tippelnem, így a németeknek való szurkolásom ellenére úgy éreztem, jobbak ezek a horvátok, így rájuk tippeltem. Ha az 1. forduló után tippeltem volna ( azaz tippeltem is, a mi saját játékunkban, ahol Péter, Ondrej, Kristoffe, és csoportmeccsek utolsó hetére kiérkező Ádám játszott, hol a győztes mindenkitől nyert egy sört. Itt Ádám miatt csak a csoport meccsekre tippeltünk, és lényege csak annyi volt, hogy a meccs előtt adjuk le a tippeket, nem úgy mint Henriknél, ahol az összes csoportmeccsre az EB előtt, amikor még gőzünk nem volt az eredményekről, így érthetően itt több pontot szerzett mindenki. Mondjuk Péter még lazábban nyomta, ő általában negyed 7 fele érkezett meg vásárlásból, vagy valahonnan, és általában csak olyankor adta le a tippeket, de arra azért általában mindig vigyáztam, hogy addig ne tudja meg a meccs állását. No végül ezt a játékot én nyertem, lehet azért mert én vezettem a listát ? :) ) , akkor nem rájuk tippeltem volna, de így utólag jól jött. Henrik éppen nézte a tv-ben a berlini közvetítést, ahova megérkeztek a német játékosok, úgy ünnepeltek az emberek, mintha nyertek volna, játékosok sem tűntek már túlságosan letörtnek, néhányat kivéve. Ami még szintén érdekes volt, hogy ott pár emberke nem a játékosok, hanem a szervezésben résztvevő emberke erősen parodizálta végig a spanyolokat, szóval volt ott egy kis savanyű a szőlő páruk részéről. Kedden kikaptuk a spanyol dogát, és egész jól sikerült, feltehetően a legjobb jegyemet kaptam meg, 1.3-as lett. Aztán megírtuk a német dogát, melyre az égvilágon semmit nem készültem, mármint konkrétan a dogára, bíztam a német tudásomban szimplán. Mondjuk volt egy olyan szépséghiba is, hogy a német tudásomnak volt egy jellemzője, hogy ingadozott heti váltásokban, úgy alapvetően márciustól fejlődés volt megfigyelhető, de azonbelül voltak hetek, amikor a beszéd és a beszédértés az átlagos havi színvonalnál jobban, illetve rosszabbul ment, szóval ezekben a napokban meg éppen rosszabbul ment. Volt pedig, olyan tervem, hogy gyorsan megírom az egész dogát, úgy sem nagyon érdekelt, hogy hanyas lesz, de sajna ez nem jött össze, aztán persze a levelekhez híven itt is inkább vmi poénos szöveget akartam írni, hogy a tanár azért mégse unatkozzon javítás közben, sajna az egyiknél ezzel túlságosan eltértem a témától, így utólagos javításra szorult, de azért beadásnál már nyugodt lehettem, mert amellett hogy ritka gyengén sikerült, biztos lehettem benne, hogy a tanár nem fog unatkozni javítás közben.
Szerdán Study Skills már nem volt, így fél 9-ig alhattam, mikor Ondrej-val bebicajoztunk Tourismus Orte-ra, ahol megkaptunk a prezentáció jegyeit. A tanár, Schreiber előbb elmondta, hogy milyen rendes és nála a 2.0 az egyik legrosszabb jegy ( valójában ugye ez még erős 4-es ), no ezt én sikeresen meg is kaptam. Délután üzit kaptam Stefentől, hogy a kosár csütörtökön kint leszel, mivel már nincs hőség. Ezúttal úgy tűnt, tényleg jön Kristoffe is, aki kb. már 2 hónapja tervezte, hogy eljön egyszer, és Júlia is jelezte, hogy érdekli a dolog. Ondrejt ekkor már emésztette a depresszió, szeretett volna már hazamenni, úgyhogy őt már nem érdekelte a kosár. Mondjuk lehet belejátszott az is, hogy másnap német nyelvvizsgája volt. Csütörtökön pár órával kezdés előtt hőség valóban nem volt, az eső azonban szakadt, így értelemszerűen gondoltam, hogy akkor automatikusan újra bentre módosul a helyszín. Végül Kristoffe-fal és Júliával felszálltunk a fél6-os busszra, így 20 perccel kezdés előtt ott voltunk a teremnél, ami persze zárva volt még ilyen korán. Sosem volt szokása senkinek sem korán jönni, azonban 5 perccel kezdés előtt kicsit már kezdett gyanússá válni a dolog, hogy lehet ma nem lesz a teremben edzés, bár még mindig esett, így nem volt túl valószínű, hogy kint lennének. Aztán pár perccel 6 után csak befutott Andreas a kulccsal, meg szép lassan a többiek. Általában csütörtökönként olyan 8-an szoktunk lenni, azonban a bemelegítés alatt szépen feltűnt egy-két ismeretlen arc, majd még néhány, és végül 16-an gyűltünk össze. Így alakult gyorsan 4 csapat. Nagy örömömre a régi jó német ismerősökkel voltam együtt, nem az új, ismeretlen emberkékkel. Csapatunk 2. legmagasabb tagja voltam, ennek megfelelően erősen alacsony szerkezetű volt a csapatunk, az újak között néhányan nem voltak távol a 2 métertől. Ennek ellenére csapatunk az egyik legjobb volt. Egyszer, mikor nem játszottunk megkérdeztem Stefan-t, hogy, mi történt, hogy ma ennyi új jött hirtelen, pont így utolsó alkalommal, ismeri-e őket, mire megjegyezte, hogy párat ismer, de a zöld nadrágost pl. még sosem látta, no ő volt Kristoffe, szóval nekem épp az ő érkezése volt a tiszta.
A pénteki órára, minthogy ez volt az utolsó Bastian tantárgyából, mellesleg a szemeszterben is az utolsó, így kénytelen voltam bemenni. Az előadó bedöglött, így negyed óra után átvándoroltunk, a suli egy másik előadójában, melynek legnagyobb hibája az volt, hogy alig fértünk be. A tanár kivetítette a vizsgára megtanulandó kérdések listáját, melyet én nem írtam le, mivel abban a hitben voltam, hogy neten is megvannak, de erre csak később jöttem rá. Negyed 12-kor végeztem a szorgalmi időszakkal, hazamentem. Az Erasmusosok nagy része elment vmi népzenei fesztiválra, melyet az egyik német tanár szervezett. Engem alapból nem érdekel az ilyen népzene, és különösen nem akartam 30-40 Eurot kiadni a dologért. Az ismertebb emberek közül Péter, és Kristoffe maradt szintén itthon.
Bocs emberek ( ha egyáltalán olvassa még vki, bár statisztikákból még úgy tűnik, hogy igen ), hogy másfél hónap késéssel került fel a blog ezen része. Jutalmus a türelmesek hamarosan ( még idén ) olvashatják a vizsgaidőszakról szoló részt is…
