Megkezdődött az Orientációs hét, ami igazából nem azoknak lett kitalálva, akik második szemeszterüket töltik itt, de ettől függetlenül érdekelt a dolog. 9-órára kellett most is menni, ez 8 óra előtti kelés jelentett, azaz a normálisnál 5 órával korábbit. 9-kor a 9-es házban köszöntött minket a rektor, azonban ezúttal a folyosón, fél éve egy külön termünk volt. Megint Regina lett az Ori. hét német tanára, egyetlen szépséghiba volt, a csoportból 5-en ( a 3 amerika és két lett ) egyáltalán nem tudtak németül, és a spanyol csajnak is gondja volt a „hol laksz” szintű kérdésekkel, de ő vmit értett abból ha hozzábeszéltünk. Azonban ez nem változtatott a helyzeten, mivel 5-en nem értettek németül, így Regina többnyire angolul beszélt, néha ha németül beszéltünk mi szemetek bemutatkozáskor, akkor ő azt lefordította. A német tanulás kb. annyiból állt, hogy repülővel érkeztem … - ból szintű mondatokat tanítottuk meg a németül nem tudokkal. Ők ebből az oktatásból gondolom sokra nem jutottak, mi meg a halálunkon voltunk az unalomtól. Pedig reménykedtem, hogy az első héten pár új szó, vagy egy két vonzat rám ragad, tévedtem. Ráadásul már kezdtem unni, hogy angol a fő nyelv szinte mindig, kivételesek azok az alkalmak amikor tiszta „német” környezetben vagyunk, ahol mindenki tud németül. Mert ha bekerül egy amerikai, akik amúgy jó fejek, szóval nem baj, de mégis, onnantól vége a németnek. Mondjuk ennek köszönhetően elkezdett rám kicsit az is ragadni, már-már újra tudok beszélni, bár az aktív szókincsem elég hiányos. Igazán az zavar, hogy abban a hitben voltam, hogy mostmár egész jól fog menni a beszéd, azon a nyelven amit használunk ( én naív azthittem az a német lesz ), erre az angol miatt ott vagyok mint tavasszal, hogy lesem a többieket. Na jó, azért nem ilyen vészes a helyzet, szépen gyarapszanak a németek, így az „5 nem beszél német” ember szépen elszórodik a tömegben, legfeljebb ők nem tudják, hogy miről van szó. Meg ha egy 8as- társaságban bent van egy, neki néha le lehet fordítani a dolgot, akkor legalább két nyelven beszélünk, de nehogy már csak angolul…
1-kor megkajáltunk a pre-Menzán, mely még kicsit kisebb, meg savanyúbb volt ,de nyitva volt. Utána, minthogy a múlt héten megjelenteknek már nem volt dolgunk, így hazajöttünk.
Este 6-kor elmentünk a Kegelbahn-ba, pont mint féléve, azonban a prezentációk ezúttal elmaradtak, volt helyette viszont egy új dolog, egy kis színdarab, a Hamupipőke, melyben 6-an szerepeltünk, köztük a két amerikai srác, akik közül Ericnek különösen érdekes volt a kiejtése, az „ö” betű ugyanis sehogy sem ment neki, így a ich bin so schön a szájából valahog így hangzott „ich bin zóó schóón” ill. így : „ich bin zóó shúún. Videóra felvette Erika, ha minden igaz, majd fent lesz a youtubon hamarosan.( Itt a link a videóhoz )
Az este volt még a szokásos név-ismerkedős játék, ill. a vacsora. Az ingyen volt, a pia azonban nem. Mi csoró, ám de leleményes magyarok piát nem vettünk, mert drágább volt mint a Blue-ban, helyette inkább a táskánkban lévő vizet ittuk. Utána elkezdtünk tekézni, melyben 4 csapat volt, fél éve az utolsó, azaz a nem túl dicsőséges 4. hely lett a miénk, most egyel előre léptünk, és 3. lett az én csapatom, már csak 1 évet kéne maradnom, és meglenne az első hely, szóval motiváció van. 9-kor a szokásos útvonal jöttünk haza Frank bicajos kíséretében.
