Ma volt a hegyre menés napja. Fél 8-kor keltem, a szél tombolt, nagyszerű otthon ülős idő volt. Erikát láttam bejönni az épületbe, kijöttem az ajón, és megkiabáltuk, hogy ő biztos nem jön, még kicsit beteg is volt. Én dillemáztam, gondoltam, hogyha mennek elegen, akkor okés, mért ne ? Legalább hangulatos az idő. Erika msn-en jelezte a brockeni időjárást, mely 96 km/h-ás szél, és 0,8 fokos hőmérsékelt volt, 20 méteres látótávolsággal füszerezve, hogy igazán megérje felmenni. Végül 9.11-kor a busszmegállóban vagy 10 ember gyűlt össze, név szerint: Sarmete, Domi, Laurence, Márk, Eric, Serban, Brandon, Nicky, Ursula, Jana ill. két nem Erasmusos, Kill You, és lakótársa xy. Aztán a sulinál csatlakozott hozzánk még a két, heti kísérőnk, Marie és Katja, valamint a koordinátorunk, Stackfelth és férje, tovább még két Erasmusos, Kareen és Sebastian. Jött a javaslat a „túravezetőtől”, Stackfelt férjétől, hogy volna egy másik túra is, lent a földön, szép környezetben, szép látási viszonnyal, biszont akkor nem utaztunk volna a vonattal, és nem mentünk volna a Brockenre, Márk egyből elvetettem, mi meg nem tiltakoztunk, ha már felkeltünk, akkor másszuk meg. Buszoztunk egyet Schierkéig. Ott leszálltunk, hogy elinduljunk fölfele. Ugyanazon az úton mentünk, amin féléve, első fele földút, másik fele autóút. Egész hangulatos idő volt, eső nélkül, beszürkült, 5-8 fok. Ahogy mentünk felfele szépen elkezdett esni az eső, de inkább csak ködszitálás volt, ugyanis belemásztunk a felhőkbe. A szél 40 km/h körül volt, Márk azért megpróbálta használni az esernyőjét, melyet kb. 1 percenként kellett valahogy újra használhatóvá tennie, miután a szél kifordította.
Fázni szerencsére nem másztunk a felfele a sétálásnak köszönhetően, azonban az eső egyre erősödött. Kellemes volt visszemlékezni, hogy fél évben ugyan hó volt minden fele, de 10 fok volt, és ragyogó napsütés. Az eső azonban továbbra sem volt olyan erős, hogy igazán elázzunk, csak a kabátunk volt vizes. Az utolsó fél km-en már rosszabb körülmények voltak mint a Rysyn ( 2499 m, Vysoké Tatry ). Az utolsó 150 méter ( hosszában, fölfele csak 30 ) pedig különösen durva lett, ekkora tűntek már el mellőlünk a fák, a szél elkezdett tombolni, majndem lefújt minket az útról, az eső ami közel 100 km/h-val fújt felénk a szél ütött, nem bírtam a menetirány fele nézni, ugyanis arról fújt a szél, ill. az eső esett. Nagy köd volt, 30 méterre sem lehetett ellátni, mindenesetre a kilátást probáltam mindenkinek elmesélni, hogy merre mit lehet látni, ha valaki „nagyon erősen” koncentrálna. Aztán megláttuk megbeszélésünk helyszínét, a vasútat. Ez ugye nagy távolságot már nem jelenthetett. Bementünk a vasút melletti váróba, ott aztán eldöntöttük, hogy a fél órával későbbi vonattal visszamegyünk. A hegy igazi csúcsa még 50 méterrel arrébb lett volna, azonban ezt már kihagytuk, Eric, meg Kil You azért még átszaladt oda, de róluk tudni kell, hogy a hideg nem nagyon zavarja őket, Kill You ma egy melegítőben jelent meg, végül egy vékony dzsekit kapott valakitől, Eric pedig egész héten rövid nadrágban volt suliban ( nem nagyon volt a héten a hőmérséklet 10 fok felett, de lehet úgy is fogalmazni, hogy határozottan alatta volt ). Vett a vároban lévő boltban mindenki egy schierkei snapszot, aztán azt iszogatta a népség megfázás ellen. 1-kor aztán kivonultunk a váróból, és felszálltunk a vonatra, mentünk vele, majd negyed 3-ra érkeztünk meg a sulihoz, ott az odavalósiak leszálltak, aztán Katjáék a következő megállónál a Westertornál le, mert úgy vélték oda lehet még érni a buszhoz, mely 13.45-kor megy a Rendezvous-tól. 1 percük volt fél km-ert lefutni. Én bíztam benne, hogyha esélyt akarunk rá, hogy elérjük a buszt, akkor megéri elmenni a Hauptbahnhofig, ahova a busz később ér oda, ráadásul ott 100 métert kell csak lefutni. Sajna a vonat 3 percet állt a westentori állomáson, így sikerült nekünk is lekésni a buszt, de az esélyünk azért nagyobb volt. :) Mindegy, megvártuk a következő buszt, melyen rajta voltak a többiek is, akik a Rendevoushoz futottak, ezzel mentünk haza. A nap hátralévő részében a lakásban való melegedést, és pihenést választottuk, én egy kicsit belenéztem a spanyol könyvbe, minthogy holnap volt az első órám, és június óta ki sem nyitottam.
