A helyi kis vasút, mely a Brockenre megy fel ( Fotó : Háry )
Reggel lelkiismeretesen felkeltem, hogy meglátogassak pár szimpatikusnak tűnő órát. Az első, a háromnegyed 10-kor kezdődő órát a Gesundheitturizmus-t Domival beszéltük meg, hogy bemegyünk rá. Fél 9-kor viszont jött a telefon, hogy mégsem, kevés volt az alvás. No ekkor visszafeküdtem aludni, aztán pár perc után úgy döntöttem, ha már felkeltem ,akkor csak megnézem már milyen óra ez. Jövőhéten Menza party miatt valszeg úgyse megyek rá. Szóval bementem, és lám, csak nem voltam egyedül, mert ott volt Lauerence is. Az órán rögtön belépéskor amúgy ért egy meglepetés, én a tanszék fejesére, Herr Grossra számítottam, kíváncsi lettem volna milyen órát tart, de Frau Gross lett helyette. Mindegy, az óra nem volt rossz. Ezután jött a Geschäftreisemarkt, a szokásos néhány német ismerőssel együtt, mint pl. Stefi a röpis Philip, a kosaras Betti, meg néhány Finkenbornon lakó csaj. Valamint Laurencet is rávettem, hogy maradjon erre az órára is, ha úgyis csak lyukas órája lenne. Ez az óra volt, melyről azt hallottam valakitől, hogy az első 4 szemesztere folyamán a legjobb volt, illetve Schöder előadás módja miatt is érdekelt a tárgy. Végülis erre is megérte bemenni.Ezután a félévben én előszőr próbáltam meg eljutni az igazi MenzáraR . Úgy tűnt nem csak én akartam ebédelni ezen a napon. Kígyózott a sor. Hiába, most hogy negyed órásról fél órásra növelték a szünetet, mindenki ekkor akar enni. Mondjuk legalább jó pár régi ismerősbe sikerült belefutni. Óráról viszont sikeresen késtünk is vagy 10 percet. Nem baj, úgyis Study skillsünk volt, ott pedig a nőci nem gyilkol. Örömmel vette, hogy újra bejárok az órára, rajtam kívűl még a 3 magyar, ill Laurence jött be. Fura, pedig korábban a héten többek órarendjében is láttam az órát, igaz sokaknak ma Halberstadban kellett ( volna ) lenniük. Az angol köszönhetően az amerikaiaknak érezhetően jobban ment, mint fél éve. Délután aztán elbicajoztam az egyik meghírdetett álláshelyre, ahol un. Roomboy-t kerestek takarítonak egy hotelben. A város legszélén volt, és nem azon, ahol én lakok. A hotel sem volt túl jó kinézetű, alig akartam bemenni. Aztán szokásos szöveg, hogy olvastam neten, hogy keresnek, gondoltam, majd ő is elkéri az önéletrajzomat, és majd tovább küldi Tokiót érintve a bázisra, de úgyfest végre egy értelmes emberben botlottam. Mondta üljek le, és megbeszéltük a dolgokat, másnap este 6-ra máris kért, hogy menjek be, és megmutogatja a dolgokat 8-ig. Óránként 5 eurot ígért, szóval ez jól hangzott.
Ezután kicsit besűrűsödött a nap. Este 6-kor Kill Younál megint vacsora volt, kérésemre ilyen korán, hogy utána tudjak menni kosarazni. A vacsin megbeszéltük, hogy elmegyünk ma a Blue-ba, többiek a 9-es busszal, én meg majd kosár után, ahogy érek. 8-kor aztán el száguldottam kosarazni bicajjal, éppen csak értem oda időben. Volt megint vagy fél tucat új ember, régiek ( előző féléviek ) közül csak Betti, Stefan, Alex és Andreas volt. Éppen 11-en voltunk, azonban Stefan nem akart játszani, mert hétvégén futása volt, így 5-5 ellen tudtunk játszani. Meglátszott, hogy sok új volt, akik engem még nem ismertek, több mint féltucat labdát sikerült ellopnom a szűk óra alatt, Stefan meg kintről nevetett. Csütörtökönként amúgy egy másik csarnokban voltunk, mely normális kosárlabda méretű, ennek köszönhető az 5-5 elleni játék. Ráadásul a suli mellett volt, ami nekem most jól jött. 10-kor, mikor vége lett a kosárnak berohantam az öltözőbe, gyorsan lezuhanyoztam, és elbicajoztam a 2 percre lévő Blueba. Meglepetésre azonban ott senki sem volt. Sejtettem, hogy mi történt, és mikor kijöttem a Blue-ból gyanúm be is igazolódott, a 10-es busszal jöttek, az előzőt ugyanis nemigen érték már el.
