Németország, Wernigerode

Kitaláltuk Domival, hogy megnézünk egy angol órát, ahova Márk már 3 hete szorgalmasan jár. 11.30-tól volt az óra, amior a Geschäftreisemarkt is volt, így azt kihagytam, hátha az angol érdekesebb. Már a bejutás érdekes volt a suliba, ugyanis leesett az első hó, tiszta fehér volt minden, a buszmegállóba leszálva az emberek által járt helyeken meg latyak. Aztán bejárat előtt kitaláltuk, hogy inkább egy másik angolra megyünk be, ahol egy rendes nőci van, akivel a többieknek hétfőn van angolja. Bementünk, és kissé meglepetten fogadtak minket, mondjuk lehet azért, mert 1 hónap után mentünk be az első órára. Egy prezentáció volt a jövőheti amerikai választásokról, a két jelöltről, ez nem is volt rossz. Aztán viszont elkezdtünk unalmas dolgokat csinálni, mint német szavak angol megfelelőjét megtalálni, najó végülis szörnyű ez se volt, de olyan nagyon izgalmas sem. Szóval valszeg visszatérek a Geschäftreisemarktra. Megebédeltünk, majd bementünk a Study skillsre, ahol visszanéztünk a prezentációnkat videóról. Délután aztán nagyon tudtam ( volna ) örülni annak, hogy nem kell dolgozni mennem, ugyanis szörnyű idő volt, hideg, havas-eső, latyakos, csúszos utak. Némi szépséghiba volt azonban, hogy Domi most ment dolgozni, és mivel busz nem volt vissza, így bicajjal volt több kedve menni, amit Márktól kért el, viszont nem tudta az utat pontosan, hogy merre kell menni, így elkísértem. Nem mondhatni, hogy kellemes körülmények voltak. Bár odafele amellett, hogy majdnem elcsúszott a hóban komolyabb gond nem volt, visszafele sem, csak sajna elkövettem azt a hibát, minthogy már egyedült voltam, hogy gyorsabban mentem, márpedig hátsó sárvédőm nincs, mióta a nyáron megolvadt a tárolóban, így egy „picit” vizes lett a nadrágom. Este aztán elmentem még kosarazni, természetesen biccajal, utána meg volt Brandon szülinapjának a második fele, előtte már pár emberke felköszöntötte egy tortával. Én egy magyar bort adtam neki, csak kostólja meg ezt is. Kill You, meg a marokkói lakótársa ekkora olyan részegek voltak, hogy közveszélyesek voltak az egyszerű emberekre, végül Brandon kísérte át őket a házukba, a buli persze megint Erikánál volt, de éjfél fele aztán elmentünk. Brandonék a hétvégére Berlinbe utaztak, miután az egész asztalunk szabályosan teli volt tortával, ( nem túlzok ), megkért szépen, hogy egyem őket.