Beadandókat irogattam, minthogy ezen a héten végre nem kellett dolgozni. Két fordítást kellett jövöhét vasárnapig leadnom ppt-anyaggal, egyenlőre még csak az egyik tárgyét,a  kerékpárosét fordítgattam. Délutántól aztán elkezdett esni a hó…Minthogy még pár hete Andreas megemlítette, hogy pénteken is kosaraznak ők néha, és végre nem kellett dolgoznom, így elmentem. Elég más csapat volt, bár erre számítottam, jórészük felnöttek, de azért nem játszottunk rosszat, bár az igazi csapattal jobb. Meccs közben már éreztem, hogy elég fáradt vagyok, mikor épp nem voltam a pályán örültem neki, hogy üldögélni tudtam, de aztán valaki pont lesérült, így pár perc után újra vissza kellett mennem. Szóval jól elfáradtam. Aztán szépen elsétáltam a buszmegállóba, ekkor már elég vastag hóréteg gyűlt össze, én meg elégé fáztam, jobban mint a hideg miatt kellett volna. Hiába, izzadt voltam, meg fáradt. Busz meg negyed órát késett, kicsit megviselte a hóhelyzet. Aztán végre hazaértem. Lezuhanyoztam, mindig ekkortól szoktam jobban lenni, ha véletlen túlságosan elfáradnék. Most sajna nem. Többiek kimentek hógolyózni, én inkább kihagytam azt. Aztán még ettem kis pizzát, a végét már nem kívántam. Viszont rosszullétemnek köszönhetően végre volt kis időm filmet nézni, persze azért végig most sem tudtam nézni, csak úgy belenéztem a Fészkes fenevadakba, meg a Nincs kettő négy nélkülbe. Aztán szörnyű éjszakám volt. Az a gáz, ha alszok, akkor álmomban nem jut eszembe felkellni, amikor fáj a hasam, csak szenvedek, aztán betudom az álomnak. Mikor világos lett, akkor jöttem rá, hogy felkéne kicsit kelni, jártam egyet, aztán már végre tudtam aludni. Kora délután azonban Brandon zenés ébresztőjére keltem. Gitározott. Nem baj, lassan már úgyse sütött a nap. Sajna továbbra sem voltam jobban, még mindig fájt a hasam, szóval úgy döntöttem, hogy diétát kezdek. Azonban ehez csak kenyerem volt, de pirítóm se, így a villanytűzhelyen pirítottam meg két szelet kenyeret, azt eszegettem meg teával. Este aztán átbicajoztam a –5 fokban a Kauflandba, hogy vegyek diétás kaját, hisz már lázasnak egyáltalán nem éreztem magam, viszon a pirítoson kívűl mást is szerettem volna enni. Vettem tehát kekszeket. Abból ettem még kicsit, de sokkal jobban nem lettem estére sem, de legalább már jót aludtam. No, akkor ezzel már vége. Legalábbis reménykedtem benne, de nemigen lett, mindenestre egy sajtos tésztát benyomtam, de kicsit megviselt. Szóval ettem még további két szelet kenyeret. Közben a többiek meg ma elmentek Brauschweigba, meg Hannoverbe, hova én is szívesen mentem volna, de inkább az alvást választottam, nem volt kedvem kissé betegen nem kialudni magma, és aztán a –5 fokban félnapot végigsétálni. Fordítgattam inkább, közben elkezdtem a másikat is, ami a bicajosnál sokkal durvább volt. Bekezdésenként 1-1 mondatnál csak lestem, valamint a német szakszavakat nem nagyon tudtam lefordítani, mert nem ismertem a magyar megfelelőjüket, így csak valami hasonlót irogattam.

Végül nagyon hétfőre sem lettem jobban, ráadásul ekkor már órám volt, spanyolon nem voltam távol attól, hogy behányok a terembe. Ráadásul a hasfájáson kívűl még a fejem is fájt. Közben meg már éhes is voltam, aztán végül úgy döntöttem, hogy a legkellemesebbnek tűnőt választom. Nem megyek be a 2. spanyolórára, hanem inkább elmegyek a Menzára, és eszek valami finomat. Szóval ettem egy husit, sültkrumplival. Kezdetben jól esett tényleg, aztán elkezdtem érezni a hasam, viszont ez 10 percig tartott kb. Hazamenet pedig már kifejezetten jól voltam. Úgyfest mostanra meg már éheztem, aztán az volt a bajom.