Felkeltem a szokásos hajnali időpontban, délután fél 1-kor, aztán viszonylag gyorsan úgy döntöttem, hogy itt az idő egy nagyobb városnézésre, tán még a kastélyhoz is ellátogatok. Kabátom zsebében szerencsésen elfért a fényképező, így nem kellett táskákkal bajlódnom. Végül á sétálóutcán át eljutottam a kastély lábáig, de ott egy kicsit arrébb ténferegem, és végül nem ütköztem neki a kastély feljárónak. Gondoltam sebaj, nagy kedvem úgyse volt belépőt fizetni, inkább csak a kastély mögötti hegyre szerettem volna eljutni, mert onnan is szép kilátás nyílik állítólag a városra. Egy patak mentén menegettem, ami sajnos egy főutca mentén ment, így elég sok autó háborgatta a nyugalmamat. A kastély mellett elhaladtam, így arról teljesen lemondtam, úgyhogy már bármilyen hegyre vezető utat elfogadtam volna. Gondoltam, hogy a patak nyílván egy hegyből ered, így ha azt követem előbb utóbb eljutok a magasba, azonban úgy nézett ki, hogy a patak határozottan követi, a városból kifelé vezető utat., Pedig a hegyek tőlem mindössze 50 méterre voltak, de sajna mindekét oldalon házak voltak, így nem tudtam eljutni a hegyekig. Végül egy, a patakon átívelő híd túloldalán az út a hegyoldalához vezetett. Nagy szerencsém volt, nem csak egy turista utat találtam meg, hanem egy hegy térképet is. Egy ideig nézegettem, de miután túl tartalmasnak bizonyult, az eső felhők meg gyülekeztek, gyorsan készítettem róla pár képet, és elindultam az úton, be az erdőbe.
Annyit megállapítottam rövid nézelődésem alatt, hogy ez az út két kilátóhelyhez is el fog vezetni, és ráadásul az egész nem hosszú. Sajnos sok ideig téli álmot alvó, kopasz fák között tartott az utam, de ahogy emelkedett a szint, kezdtek megjelenni a fenyők, és ezzel együtt a hó is. Bő fél órás gyaloglás után, végül eljutottam az első kilátóhelyhez. Sajnos valamit a térképet elnézhettem, ugyanis ez a kövekből összetákolt kilátó nem a városra nézett, ugyanakkor gyönyörű panoráma tárult a szomszédos hegyekre. Ráadásul tovább növelte a szépségét a tájnak, a néhol felhőkbe vesző csúcsok. Több tucat fénykép elkészülte után, tovább folytattam utamat. 
Nem sokkal a másik kilátóhely előtt a hegy túloldalára kerültem, azaz éppen Wernigerode oldalára, és egy sípálya felől gyönyörű kilátás nyílt a városra, még lakhelyemet is sikerült lefotóznom a magasból.
Pár perc után elértem a másik kilátóhoz, ami egy valódi kilátó volt, és így onnan zavartalan kilátás nyílt a városra, és környékére. Sajnos az időjárás elkezdett rosszra fordulni, fent magasan elég hideg szél fújt, valamint eső felhők száguldottak felém.
Amilyen ijesztő volt a látványa, ahogy közelednek felém, annyira szép is. Gyorsan csináltam egy rakat képet, majd mikor már majdnem ideért, gyorsan lerohantam a kilátóból, és a fejvesztett futásnak köszönhetően rossz úton indultam el, így sikerült visszaérnem az előző kereszteződésbe, ezzel 500 méteres kitérőt okozni magamnak. Közben elkezdett szakadni, de mázlim volt, nem eső, hanem hó. Azért az messze kellemesebb érzés. Sajnos már ennél a kereszteződésnél feltűnt, hogy a táblák néha kicsit érdekesek, pl. az eddig határozott „Stadt, Wernigerode” jelzés eltűnt, így csak reméltem, hog jó úton haladok.
Délután fél 5 volt, a hóesés miatt már így sem volt túl világos, szóval szomorú lettem volna, ha pár kilométer múlva jövök rá, hogy ez az úta nem a városba vezet. Végül megint szerencsém volt, megjelentek az emberek, és egy újabb kereszteződés táblákkal, ezúttal újra megtalálható volt a „Stadt” felirat. Azon indultam el nagy boldogan a következő kereszteződéssel, ahol egy nyilacskával gyűlt meg a bajom, ami ugyan mutatta, hogy utam, a zöld kör most elkanyarodik balra, de sajnos balra két út is vezetett. Az egyik lefele ment, de látszólag nem a város irányába, a másik ugyan felfele, de az meg inkább a város irányába. Végül ez úttobin indultam el, mert a zöld kört is hiába keresem, nem szokásuk túl gyakran kitenni. Jó 500 méter után jöttem rá, hogy jól döntöttem, akkor láttam meg a zöld kört az egyik fán. Végül ez az út is elkezdett ereszkedni, aminek sajnos a kárát is láttam, a hóesés átváltott esőbe. Mikor beértem a városba, egy ideig csak sejtettem, hogy merre lehetek, végül egyszer nem kellett rossz irányba fordulnom, mindig jól éreztem az irányt, egészen a legvégéig, amikor már táblákkal ki volt írva, hogy az én városrészem, a „Harzblick” jobbra van, nekem azonban az előre irány szimpatikusabb volt. Sétának nem volt rossz, az eső úgyis elállt, eső után meg szép tiszta, és friss a levegő, csak sajnálatos módon beleakadtam egy gyárba, ahol ráadásul rövidíteni akartam, így kétszer is sikerült kerítésbe kilyukadnom. Jó negyed óra után, ismerős terepre bukkantam, és egyúttal meg is láttam, mi lett volna, ha hiszek a táblának : 300 méter, és ott lettem volna, ahova végül bő negyed óra után jutottam el.
6 óra tájban, kissé sárosan megérkeztem szállásomra.
