A héten immár nagyon sokadjára korai kelés, ráadásul ez most rekord, fél 7-es kelés. Pár szenvics elkészítése, táskába berakása 3 sör mellé, és 7-kor indulunk Ondrjéval bicajjal a sulihoz, ahonnan indul a busz Heidepark-ba. Többiek a 7.11-es busszal mennek a sulihoz, de mi a visszaút miatt döntünk a bicaj mellett. A buszt megelőztük, így szabadon választhatunk helyet a Heide Parkba kibérelt buszon, utsó sort elfoglaljuk, megérkeznek a többiek is, majd még páran gyalog, fél 8 után pár perccel indulunk. A csapat fele Erasmusos, a másik fele német, jórészük ismeretlen, vagyis UO ( Unidentified Object ). Az út tervezett hossza két és fél óra, 2 óra után tartunk 20 perces pihenőt. Majd továbbindlva fél óra alatt megérkeztünk. Útközben számtalan szélmalmot látunk, és elmesélem, hogy Magyarországon ez csak turista látványosság, 100 km-eneként van maximum 1 darab, csak hogy lássa a magyar, biza számunkra is fontos a megújuló erőforrás. Itt 5 km-eneként botlik bele az ember egy 20-as csoportba. Az is eszünkbe jutott, hogy iylen is lesz a Heideparkban, bele kell kapaszkodni a karjába, és egy kört megtenni vele. Nagy dilemmánk volt, hogy vigyünk, vagy ne vigyünk táskát, fő ok, ami a táska mellett szólt, hogy víz csak kéne, mégse ott vegyünk már, aztán ami meggyőzőtt, hogy akkor én viszek táskát, az a pulcsi volt, mivan ha lehűlik az idő. Így Ondrej vizét is vihettem. Tehát fél11 fele megérkeztünk, megvették nekünk a jegyet, ami 20 Euro volt fejenként, ami azt jelenti, hogy az utazásunkért 2 Eurot fizettünk, ez elég kedvezményesnek mondható. Parkba beérve szerzünk park térképet, kialakul egy nagyobb csoport, néhány a Heide Park iránt nagoyn érdeklődő ember gyorsan eltervezte mivel kezdjünk, én követem őket, igazából az elmebeteg módjára száguldó micsodákért, amiből az ember majd kiesik, nemigen vagyok oda.
Na mindegy, első attrakció, a szuper módjára gyorsuló, mely 2,4 mp alatt gyorsul fel 100 km/h-ás sebességre. A belépő amit fizetett az ember, azzal minden további ingyen volt, és sajna szombat volt, így fél órás sorbaállás előzte meg a játékor. Bár lehet annyira nem is bántam, annál később kellett felülni a száguldó szerelvényre. Végül ránk került a sor, táska gond is megoldódott, volt egy hely ahova belehetett tenni a táskát, ami aztán a másik oldalon jött ki, ahova érkeztünk. Beültünk, és elindult, gyorsulás része még király volt, de aztán elfordult jobbra, nagyjából 40 fokos kidőléssel, és úgy száguldott tovább, majd a másik irányba. Nem a forgással volt bajom, hanem azzal, amikor kifordult állapotba volt, akkor az embert csak a gagyi biztonsági öv tartotta. Nem túl biztonságos érzés. 40 mp-es volt kb. az egész, szerencsére, aztán meglehetett tekinteni a képeket, amik a rajt után 1 mp-cel készültek. Meg is lehetett volna őket venni, de a 7 Euro-t darabjáért kicsit sokaltuk.
Következett a Colossos, mely egy elég hosszú hullámvasút volt, egy Guiness rekorddal, ugyanis itt volt a világ legmeredekebb része, az első lejtő 61 fokos volt. Fél órás sorban állás közben volt szerencsénk 5-6 fekete polóban lévő emberkét látni, melyen a felirat Németországot igencsak szidta, akik kezdetben még mögöttünk voltak, végül 10 perccel előbb értek a célhoz. Ezúttal Péterrel mellett ültem, aki jószokásához híven jópár szlovák szót ( feltételezem nem a legköltőibbeket ) mondott el az utazás alatt. Hát bizony, a 61 fokos lejtő az meredek volt.
Ezután következett az a gagyiság, melyben az embernek lóg a lába a levegőben, és úgy megy fejjel lefele. Minthogy ezt már előre kinéztem, hogy erre nem ülök fel, így inkább elnéztem újságért, persze egy újságárus nem volt a parkon belül. Úgyhogy visszatértem a még két kint maradt emberkéhez. Júliához, és Fränzé-hez. A többiek még mindig sorban álltak. Kinéztem egy jó kis videozó helyet, hogy majd felveszem őket. A rajtnál már láttuk, hogy gyülekeznek, na akkor most ők biztos beszálltak, csakhogy ezt nem lehetett jól látni, de a videót persze elindítottam, mikor a végén láttam, hogy ezek nem ők voltak. Mindezt 3X megcsináltam, mire 4X-re már tényleg ők voltak benne. Utólag kiderült nem ez volt a legdurvább, mindegy, én megvoltam nélküle.
Egy vízen lesikló vmit láttunk, melynek hátterében lefényképeztettük magunkat, ezt követően pedig két csapatra szakadtunk. Nekünk megtetszett ez a vízen lesikló vmi, így mi mentünk azt kipróbálni, többiek meg nem követtek. Szóval maradt a 3 cseh, és 3 lengyel, meg én. A vízen sikló vmi várakozása közben mindenféle beszélő alakokat lehetett látni egy folyosón, akik a párszáz évvel korábbi hangulatot festettek. Megfordult a fejünkben, hogy csak ez lesz az attrakció, és olyan lesz mint a South Parkban, valósághű sorbanállás, de végül eljutottunk a hajókhoz, ahol egybe elvben olyan 3 ember szálhatott volna be, de a 3 csehvel együtt mi 4en befértünk oda. Ez elég békés volt, az előző 3 attrakcióhoz képest, lassan ment a hajócska, néha kis víz, főleg ha egymást fröscsköltük, egy meredek része volt, amit fényképeztük, ahol egy adag víz repült a nyakunkba.
Ezután jött az un. Scream, ahol 71 méteres magasságból, szabadesésnél gyorsabban ( közel 100 km/h-ás sebességgel ) 2 mp alatt esik le az emberke, mialat így súlytalan lesz. Itt a sorbanállás egyész gyorsan haladt, mert a zuhanó micsodában egyszerre vagy 30-40 ember fért be, és az 1 perces emelkedés után 2 mp alatt ugye le is ért. Közvetlen közelről még durvábblátvány volt, ahogy az emberek 2 tízemeletes ház magasságból pillanatok alatt leértek, mondhatni lezuhantak. Aztán mi jöttünk. Volt pár biztonsági öv, amit bekellett csatolni, aztán emelkedéskor meg egyre szebb panoráma tárult elénk. Kár, hogy azért ilyenkor nehezen élvezi az ember. Felérés után még pár másodperc várakozás, nem életem legkellemesebb pillanatai, aztán zuhanás. De végülis, ez egész jó volt, meg legalább rövid.
Ezt követően láttuk meg a Bob-ot, úgyhogy erre is felszálltunk. 4 Bob szerelvény közlekedett a pályán, minden különböző zászló volt, a szerelvényekben kb. 5 kocsi volt, és mákom volt, mienk lett a svéd. ( német, angol, holland, magyar nem volt ). Elég durva volt ez egyik része, ahol a Bob bement egy korom sötét helyre, és az ember semmit nem látott, hogy merre ment a Bob.
Eztán jött az, amihez szintén nem volt sok kedvem, de kiakartam probálni. Az a hullámvasút, amely fejjel lefele is megy. Gyanúsan kevesen álltak sorban, 5 perc alatt sorra is kerültünk, aztán gyanúsan gyenge volt a biztonsági intézkedés, semmi biztonsági öv, csak egy korlát, ami végülis lezáródott. A fejjel lefele részt szinte észre sem lehetett venni, aztán jött itt is a szokásos ferdén menés, csak itt még kis fejjel lefelével egybekötve, de végülis nem volt ez se rossz. Többieknek annyira megtetszett, hogy nincs sorbanállás, hogy mentek egyből még1-et, én azt azért már kihagytam.
Szerencsére nem volt több agresszív dolog, én repetázni semmiből nem akartam, és a korábbi lelkesedés után, a többieknek se volt már kedvük. Mentünk viszont egyet a vízi raftiongos micsodával, ahol szintén kicsit ellehett ázni, de nagyon nyugis volt, sajnáltuk, hogy kaját nem hoztunk be.
Közben összetalálkoztunk a töbiekkel, mint Péter meg Kristoffal.
Ezután következett volna az evés, de megláttunk egy jó kis vmit, azt még kipróbáltuk, kellemes ringatta az embert, volt hogy kicsit zuhanz, de nem volt vészes, na ezután már tényleg következett az evés, majd jött volna a delfin-bemutató, de sajna lemaradtunk róla, így az nem jött. Jött viszont vmi más bemutató, ahol különböző tornagyakorlatot mutattak be. Mint pl. hogy lehet 10 szék tetején fenntmaradni. Elvben ekkor már fél 6 volt, háromnegyedkor volt a találkozás, de még Péter Ondrej meg én menni akartunk még egyet a békés raftingos hajókázással, csak sajna 10 percig tartott megtalálni, így háromnegyed lett mire sorra kerültünk. A beszállás úgy nézett ki, hogy egyszerre kb. 5 hajó tartózkodott a parton, abból az utsó kettőből épp még kifele szálltak, az első kettőbe már befele, és kb 1 volt üresen. Mikor elkezdtünk beszállni, akkor láttuk meg, hogy a két spanyol csaj épp száll kifele, utánuk kiáltottunk, és még éppen betudtak ugrani hozzánk. Jó buli volt, még tudtunk volna párat menni, de sajna már 10 perce a talákozási helyen kellett volna lenni. Úgyhogy gyorsan siettünk a kijárathoz, persze előtte a wc-t nem lehetett kihagyni, mire kiléptünk a bejáraton, épp megláttuk a buszunkat, mely már láthatóan mozgó állapotban volt, de azért még felvett minket. Azonban nem mi voltunk az utolsóak, páran még nem jöttek meg, úgyhogy rájuk vártunk egy 5 percet, és aztán indulhattunk haza.
Közben elkezdődött az EB, így elkezdtem keresni a rádióban a meccset, sajna kevés sikerrel. Félóráig kerestem, de semmi, csak néha az eredményt mondták be vhol, emg 1 percre odakapcsoltak a stadionba. 19.25 fele azonba tartottunk egy kis pihenőt, egy parkolóban. No mondom, benézek már a benzinkútra, hátha adják a meccset, és adták. Úgyhogy Ondrjéval odaálltunk a tv elé, és azt néztük. 2 perc sem tellt be, és a csehek belőtték az EB első gólját, csak nem maradtunk le róla. Ondrjéról bizony kiderült, tényleg nagy cseh szurkoló, nagyon látványosan örült a gólnak. Több helyzetük se volt a cseheknek, nem úgy a svájciaknak, de negyed óra után, csak elindultunk visszafele a buszhoz, ne várjanak már ránk annyit. Így azonban a láttotak alapján volt egy kis félsz, hogy tényleg nyertek e a csehek, 10 perc ugyanis még hátra volt. Elvben a meccs végeztével jött a rádióban egy hír, hogy 1-0, de Ondrej még csak nem akarta elhinni, hogy nyertek, az otthonról kapott sms azonban meggyőzte, melybe ugyan az eremédmény nem volt beleírva, de a gratulácó, meg a „szép gól volt” egyértelműen a csehek 1-0ás győzelmére utalt.
Nagyjából 10 perccel a második meccs kezdés előtt értünk be Wernigerodébe, a visszaút miatti bicaj mellett döntés úgy nézett ki rossz megoldás, ugyanis megálltunk a gyártelepnél, és ott egy csoportkép készítése után a többiek mintegy 10-15 perces gyaloglásnyira voltak, nekünk azonban még visszakellett menni a sulihoz a bicikliért. A biciklim birtokában nemigen vártam meg Frankot, meg Ondrjét, hanem hazaszáguldottam, nem kis meglepetésre megelőzve a gyaloglókat. Laptop gyorsan bekapcs, és lehetett nézni a tv kártyám birtokában ( melyet Henriktől kaptam kölcsönbe ) a portugál – török meccset. Szép lassan a többiek is megérkeztek, így a szobámat ellepték a nézők.
