Németország, Wernigerode

Újabb hajnali kelés, megint 5-6 óra alvás, immár 3X-ra a héten, fogynak a tartalékok. Reggeli a Hotel éttermében, majd 8-kor indulás Plzen-ben. Ott elsőként megnéztük a HS Harz partnerintézményét, volt egy Erasmusos tájékoztató is, ami elég komikus volt, mert a suli Erasmus koordinátorai németül nem tudtak, a vezetőnk meg angolul. Így az angolul is nehézkesen megtartott tájékoztató után nem volt nagy beszélgetés a tanárok között.

Második, egybe fő napirendi pontunk a Plzen-i sőrgyármúzeum volt, ahol egy németül beszélő idegenvezetőnk volt, utunk végén meg kaptunk egy pohár Plzen Urquellt. Itt aztán megebédeltünk, kiprobáltam a sőrsajtot, és a fizetésnél miután megláttam, hogy a nőci pénzváltásnál 23-al oszt, így az előre tervezett koronával fizettem. Még borravalóval együtt is olcsóbban jöttem ki, mint ha az Eurot választottam volna. Volt még 1 óránk városnézni, aminek nagyrészét frizbizéssel töltöttük az egyik szép kis parkban, ahol nem messze tőlünk egy vizipipázó csapat volt. Amúgy a város képe kicsit emlékeztet Budapestre épületeive, és grafitieivel.

A következő állomásunk a chodovari sőrgyármúzeum volt, ahol egy németül semmit sem tudó fiatal lány olvasta fel a német szöveget, ami természetesen elég érdekesen hangzott. Utunk végén várt minket egy kút, amiből chodovari sőr folyt. Kijáratnál azért az elmúlt időszakban megtanult cseh kifejezések egyikét elővettem, és a sörre mutatva a „pohode”  ( nagyon jó ) szót mondtam a cseh csajnak. Gondolva a következő napokra is vettem 4 üveg chodovar-i sőrt, miből egyet aztán pénteken Ondrej-nak ajándékoztam.

Busszal továbbhaladva elértük MarienBad-ot ami tán az eddig láttott legszebb település volt, sok szökőkúttal, melyek közül az egyik szökőkút este 7-től zenélt is, amit miután meghallgattunk hazamentünk.

13-órási ébredés, majd fél perccel később szobatársam közli a hírt, hogy Aileen-től most kapott üzenetet, hogy Lustgartenben vannak, van e kedvünk odamenni egy röplabdával. Felmerült a kérdés, hogy hol a Lustgarten, mire válasz-sms-ben az jön, hogy a játszótér mellett. Na, biztos játszótér alatt a röpipályát értik, aztán a Lustgarten meg a suli melletti park. Jön Fabian is, de ő előbb beugrik haverjaihoz a Freibad-ba ahova 5 Euro a beugró, de van strand, ami mondjuk állítólag most elég hideg, meg ott is lehet röpizni. Ondrej-val megérkeztünk a sulihoz fél3 fele, majd gyorsan rádöbbentünk arra, hogy nincsennek itt, vagyis ez nem a Lustgarten. Egy füvön napozó csajtól megkérdeztük, hogy mégis hol van az általunk keresett helység, aki elmagyarázta, hogy a Nikolai tér-hez kell mennünk, és onnan a kastély irányában, de javasolta, hogy ott újra kérdezzünk meg vkit, amit meg is tettünk, és a középkorú nő utmutatása alapján rá döbbentem, hogy én már jártam arrafele. Valóban, csak én a kertbe nem mentem be, csak mellette bicajoztam el. Maga a Lustgarten nagyon szép volt, minden virágzott, teli volt fával, a kastély meg egy száz méterre volt tőle egy dombon, így arra is nagyon szép kilátás nyílt ( pár hónap és felkerül kép róla ). Mindenhol napozó, piknikező emberek voltak, pár perc sétálás után rá is akadtunk az ismerős csajokra, kik szintén napoztak. Megérkeztünk, dumáltunk, Francy és Aileen elkezdett spanyolozgatni, de minthogy fél év előnyük volt velem szemben, így én kb. minden 5. szót értettem meg, de hát már ez is vmi. Asel kapott egy sms-t hogy nem a sulinál vagyunk, hanem itt, ha van kedve jöjjön ki, sajna Fabiannak ugyanezt az sms-t nem tudtuk elküldeni, mert nem tudtuk a számát. Nemsokkal Asel megérkezése után hazafele vettük az irányt, röpi elmaradt, nem nagy bánatomra, annak én úgysem vagyok a híve. Minthogy Asel gyalog jött, mi meg bicajjal voltunk ( Erasmusosok ), így ő felült Ondrej bicajának a csomagtartójára, és így bicikliztünk haza.

Reggel Globalisierungon a tanár tartotta szavát, és kihívta azt a csajt, akinek a múlthéten nemigen ment az óra eleji ismétlés. A tanár tetszését ez a produkció se igazán nyerte el, ezért inkább az óra közepétől átvette a szerepet, és ő folytatta a múltórai anyag ismétlését. Az is kiderült, ez a tanár előszeretettel beszéltet engem, na mindegy, egész jól megválaszoltam amit kérdezett.

Április 18.

Najóvan, jelenleg május 11-e van, most újra rászántam magam a blog írásra, igyekszem minden lényegi információt leírni, de apró, részleteket, hogy éppen milyen színű tányérból ettem, a kövi pár hét során kihagyom.

Az biztos, hogy ezen a napon úgy döntöttem, hogy kihagyom az 1 darab 9:45 kezdődő órámat, így sikerült 12 órát aludnom. Este volt póker, kezd már itt is meghonosodni, igaz itt elég sok csaj játszik, mondhatni általában több mint srác.

Ez a blog-írás jelenleg legjobban egy gyűjtőmunkára emlékeztet. Msn-beszélgetésekből probálok valami információt kiszedni, nézem a mobilban lévő képeket, hátha fényképeztem aznap, valamint töprengek, hogy mégis mi volt akkor.

Április 19. -

Ez így nem müxik, egy időre felhagyok a naponkénti írással, minthogy már május 12-e van.

Szóval e hétvégén semmi érdekes nem történt.

Április 21-én hétfőn, kb. ezen a napon jött be a tavasz, szép napsütéses, 15-20 fokos idővel. Ezen a napon volt egy újabb Interfórum találkozó, ahol 20 percig voltunk, hogy elérjük a buszt. Brema-i út helyett Erfurt út lesz május végén, erre lehet nevezni 70 Euroért. Nem túl népszerű. Közben a Beneluxba tervezett út már 9 napos hosszúságúra rúg, fejenként kb. 300 Euros költségekkel, így én kiszálok belőle.

Másnap Ondrej kap egy tortát a német csajoktól, Anja, és Francy a két fő szakács. Szerdán, minthogy kiderült, hogy nem lesz Tourismusorte, így hülye lettem volna bemenni Study Skills-re. Este úgyis Menza-party volt, emiatt sem ártott kis alvás előtte. Amúgy ezen a napon érkezett meg Ondrej barátnője Csehországból, aki sajna németül nem tudott, csak angolul, én meg általában elfelejtettem, hogy nem tud németül, így olyankor szegény sokat nem értett.

Kövi egy két napban mi volt ? Túl sok érdekes nem lehetett, akkor csak beugrott volna, de még msn-en sem beszéltem senkivel, így esélytelen, hogy bármi infóm legyen e napokról. Á, ja beugrott valami, volt szerencsém csütörtökön Tourismusmanagementen a nőci óráján a német Stephany-tól megtudni, hogy mik is a követelmények ezen az órán, végülis még 1 hónapja se kezdőddött el a suli. A kinyomtatott anyag mellett jegyzeteleni is kellett volna órán, minthogy volt olyan ami nem volt benne a nyomtatott formában megvehető anyagba. Miután megálapítottam, hogy már kár elkezdeni írnom, Stephany meg relatíve olvashatóan ír, így a félév végi másolás mellett döntöttem.

Szombaton este azonban nálunk volt a fősulis buli, és íly módon végre nem nekünk kellett utazni. Frankék már pár napja elkezdtek készülni, beszereztek a Kauflandból kocsikat, melyek a buli utáni takarításhoz kellettek. A bicajok kikerültek a bicajtárolóba, mert sok nem maradt volna belőlük, ha ott maradnak. A ház elől az elővigyázatosabbak a kocsival is elálltak az 50 méterre lévő parkolóba. Este fél 9 fele átvonultunk Péterkéhez, Aztán kezdtek el jönni az emberek, akik a földszinten lévő térségben növelték a tömeget. Éjfél fele már több száz ember préseődött be oda. Jegy elvben 5 Euro lett volna, de bolondok lettünk volna venni, mikor mi itt laktunk. Mondjuk további előnye volt, hogy azért korlátlanul lehetett inni. 4 fele az utolsó ismerős is elhagyta a térséget, akkor tértünk mi is nyugovóra. Ekkora már csak pár tucat ember maradt.

No eztán jött vasárnap, amikor este Pókereztünk, és sikeresen ki estem elsőnek, egy többnyire csajokból álló társaságban, ahol a srácok is max pár hónapja kezdtek el pókerezni. Lehet tényleg sok szerencse kell a pókerhez ? ( bár erre május 13-ig - mert már az van – sikeresen rácáfoltam )

Ezután jött április 28. E nap volt az első hétfői nap, hogy kosarazni mentem, miután az „edzővel” megbeszéltem múlthéten, hogy nem gáz, ha kések egy órát, ugyanis a kosár fél8kor kezdődött nekem pedig 8ig órám volt. Sajna Stephany ( a francia ) nem kocsival jött, így elbattyogtam a központban található pályához. Kis futással megsépekelve negyed óra alatt odaértem, így csak 50 percet késtem. Kis dobálás volt még, aztán már kezdtünk is játszani. E nap miután lenyugodott, jött az éjszaka, majd a következő nap, melyet keddnek hívnak Magyarországon. E nap kigondoltam, hogy kéne egy bicaj, miután már nagyon meguntam a buszok azon szokását, hogy vagy a gyárakhoz megy be ( 4-es busz ), vagy pedig a központba megy be, ahol még 3 percet várakozik is ( 1-es busz ) . Ez utóbbi volt a poénabb, ugyanis majd fél óra volt a menetideje, míg gyalog az iskola 45 perc. Bicajjal meg max negyed óra lenne. Meg amúgy is csábító volt, hogy szinte minden ember bicajjal jár, suli bicajtárolójában meg vagy 200 bicaj volt napközben. Hegével ( egyik norvég csaj ) tárgyaltam, aki 50 Euroért szerzett be használtan egyet, az egyik bicaj boltban. Elhatároztam, hogy másnap elmegyek oda, újan ugyanis 200 Euronál kezdődnek a bicajok.

Másnap : Tourismusorte und Regionennel kezdtünk, miután Study skills-en múlthéten többen jelezték, hogy nem tudnak menni, így elmaradt az óra. Óra után a városba vettem az írányt. A buszon sikeresen beszélgettem 10 percet német lakótársunkkal. Ennyit eddig még összesen nem beszélgettem vele. Jó fejnek tűnik ő, kicsit visszahúzódó, pedig kinézete egyáltalán nem az. Mondjuk mi sem jelzi ezt jobban, hogy az ajtót mindig bezárja magára, kulccsal, még akkor is ha csak 2 percre megy be. Amúgy nagy foci fan, majd EB idején bizti jól elbeszélgetünk újra. Legnagyobb hibája tán az, hogy alig lehet érteni valamit abból amit beszél, sztem ez még németeknek is kicsit zavaró lehet, nekünk meg ugye elég gáz, mert minden 5. szó megértéséből elég nehéz következtetni, hogy mi volt a téma.

Szóval a városban megtaláltam a sétálóutcán azt a bicajboltot, amiről beszélt Hege, de negyed órás várakozás után közöltek ,hogy most perpillanat nincs használt bicaj, talán majd pár hét múlva. Kérdésemre, hogy mégis hol tudok még használt bicajt venni a városban, először közölték, hogy sehol, majd annyit kinyögtek, hogy persze lehet máshol is. Fél órás keresés után rátaláltam egy másik bicaj boltra, de perpillanat ott se volt, itt aztán tényleg azt a választ kaptam, hogy máshol nem lehet használt bicajt venni. De nem értem, ha egyszer nekik nincs, akkor mibe kerülne segíteni. Szóval azért vannak ám nem kedves emberek, bicaj üzletbben különösen. Tovább bújtam a sétálóutcákat, sajna kevés sikerrel, egyetlen reményem egy hasznlt árukkal foglalkozó elég lezülött üzlet volt, de sajna órákon át a rögtön jövök tábla volt ott kitéve, meg ablakon belesve sem láttam bicajt. Terveztem, hogy lehet átmegyek a szomszéd településre, Halberstadba, de az mindenestül lett volna vagy 3-4 óra, annyi időm már nem volt. Úgyhogy még utolsó reményként elmentem a Kauflandba ahol a legolcsóbb bicaj mindössze 139 Euro volt. Nagyon gondolkodtam, hogy megvegye me, de előzetesen én csak 100 Euroig akartam elmenni, igaz ez új volt. Átnéztem még a Reálba, ahol meg a legolcsóbb 111 Euro volt, ráadásul egy öszteleszkópos. Úgyhogy azt vettem meg, még vettem hozzá egy lakatot is, és kitoltam a boltból a bicajt, majd hazatekertem vele. Jó volt gyakorlatilag 5 hónap után újra bicajozni.

Este volt a Boszorkány est, a Harz-hegység környékének legnagyobb programja, több városban voltak rendezvények, többen kitalálták, hogy menjünk át Thalé-be, vagy Schierké-re, de oda 10-15 Euro lett volna a belépő, meg nekem nemigen volt kedvem utazgatni. Végülis 1-2 emberen kívűl senki nem ment. Előbb nálunk volt grillezés, majd Péter és Júlia ( lett ) bementek a városba, majd a két norvég csajjal 1 órával később mi is bementünk, ahol épp akkor kezdődött el egy koncert, ahol egy együttes játszott mindenféle együttesektől számokat, mint pl. a Rammstein-tól a Du Hast-ot, vagy az ACDC-től a Highway to Hell-t. Éjfél vele lett vége. A nap folyamán amúgy mindenféle ördögnek, meg boszorkánynak beöltözött emberek járkáltak, már biciklikereséskor is összefutottam velük.

Május 1-én néhányan kitalálták, hogy menjünk el a suli melletti strandröplabdapályára röpizni, elmentünk. Fábiánnal, meg Péterrel mi bicajjal, még Anja érkezett bicajjal, de ő a belvárosból, Kasja ( lengyel csaj ) megAsel ( kazahsztáni csaj ) busszal érkezett. Nagy kár, hogy nem tudok röpizni, és minthogy nem is szeretek, így nincs is nagy motivácó, hogy nagyon megtanuljak játszani. Egy jó része van a játéknak, amikor az ember a háló előtt ár, és nagyot ugorva, az éppen csak átjönni akaró labdát visszaüti, ez olyan kosárra emlékeztető. Mindegy mondjuk, mert jó poén volt a játék, még érkezett két lelkes kisgyerek is, őket is bevettük a játékba.

Pénteken Thalé-be szervezett fejenként 5 € fejébe utazást az Interfórum. Pétert meggyőztem, hogy jöjjön el, így ketten indultunk el a szakadó készülő esőben az autóbuszállomásra, míg Ondrejék a kastély felé vették az irányt. Az autóbuszállomáson kiderült, nem sok ember jön Thalé-ba, úgyfest a többség hazautazott. Németek közül Veronika, Kornél ( ismertebb nevén, „mmmmmm”, minthogy még az orientációs heti programban ő adta ki abban a müsorban ezt a hangot ) Anja, valamint még egy német csaj jött, továbbá két orosz, egyik csajt már ismerük az orientációs hétről. Mikor felszálltunk a buszra elkezdett szakadni az eső, Ondréjékra gondoltunk, akik egész biztosan nem érhették el a kastélyt, vagy ha igen, annak nem örülhettek, mert akkor szétáztak. Az 1 órás buszút után megérkeztünk, csatlakozott hozzánk még 1 német csaj ( Sylvia ) az apjával, ők kocsival jöttek. Thalében elindultunk a hegy felé, megtekintettük a lanofkát, és végül úgy döntöttünk, hogy visszafele fogjuk igyénybe venni, fölele sétáltunk egy szép hegyi úton. Ott megnéztünk egy nagyon szép kis szabadtéri színházat, ahol a színpad mögött gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre és az alföldre. Ellátogattunk a Hexen-Platzra is ( boszorkány-tér ) itt voltak szintén rendezvények a boszorkány napon, mint ez logikus is. Különböző boszorkányok díszítették ezt a teret. Ekkroa tűnt fel, ennek itt mennyire van kultúrája, busszal jövet egyik település körforgalmában is volt egy boszorkány-szobor, valamint Wernigerodében is van egy ilyen tér, igaz ott Nikolai Platz-nak hívják. Amúgy itt Thalében tele volt a tér kis boszorkány figurákkal is, amiket különböző árusoktól lehetett megvenni. 2 órakkor elmentünk a Bob-pályára, és kaptunk két jegyet, melyet felhasználhattunk. Nem igazán vagyok az ilyenek híve, attól sosem tartok, hogy én ki esek, mert olyan pancser nem vagyok, de mi a garancia arra, hogy amikor 40 fokos szögben el van dőlve a Bob-om, akkor nem esik le a sínről. Ennek következtéven első alkalommal elég sokat használtam a féket, és így majdnem utolértek, ami nem lett volna jó, de szerencsére jött a vége. Második alkalommal megfogadtam, hogy kevesebbet fogok fékezni, nehogy utolérjenek, de pechem volt, két kemény csávó volt mögöttem, kik együtt furikáztak, indulás előtti félelmem beigazolódott. Pedig szinte alig fékeztem, azonban gondolom ők egyáltalán nem, de mégis mákom volt, pár méteren múlott, hogy nem tudtak belém futni. A harmadik kör fakultatív volt, aki akart, vett magának jegyet,én ezt kihagytam. A lanofkával mentünk le, ahol összetalálkoztunk két ismerős német csajjal, mármint csak az egyik volt ismerős, a másik csak a barátnője volt. Milyen kicsi Wernigerode környéke !

Szombaton  jött az ébresztés kora reggeli 13 órakkor Franknak köszönhetően. Az az egyébként brilliáns ötlete támadt, hogy bicajozzunk fel a Brockenre, amint amúgy épp ekkor olvadt el a hó, 1 hete még több mint fél méter hó volt rajta. Sajna így reggel nemigazán volt kedvem bicajozni, meg negyed 4-től az M1 adta a Szolnoki Olaj-Pécs meccset, melyet a netes adása is adott, így azt szívesen megnéztem volna. Végül Frank beérte egy kisebb bicajozással egyedül, én pedig negeyed 4-től másfél hónap után újra olaj meccset láthattam. A poénja a dolognak az volt, hogy a kamera nagyjából ott volt, ahol ülni szoktam, így eléggé ott éreztem magam, bár maga a látvány nem épp olyan volt, minthogy csak kis képernyőn volt normális a minősége a meccsnek. Ettől függetlenül néhány utólagos emlékemben néha úgy szerepel a meccs, mintha ott lettem volna. Mellesleg az utolsó negyed előtti esélytelennek látszó –14 pontos hátrányunkat sikeresen behoztuk 8 perc alatt, és a végén meg a vendégek legtapasztaltabb játékosának köszönhettük meg a győzelmet, aki ha két büntetőből 2-őt bedob, akkor ők nyernek, 1-gyel „csak” hosszabbítás lett volna, azonban a 0 meg a mi 1 pontos győzelmünket eredményezte. ( 75-74 )

Délután újra röpiztünk egyet. Este lement a nap, 20.45 fele, azaz háromnegyed órával később mint Szolnokon szokott, hajnalban 5.40 fele felkelt a nap, azaz mindössze 20 perccel később, mint Szolnokon ugyanezen a napon. Ennyit jelent, hogy északabbra vagyunk, és ez még június 21-éig fokozódik. Este megint lement a nap vasárnap, azonban már 1-2 perccel később, míg a nap felkelte, 1-2 perccel korábban volt. Hétfői nap ugyancsak hasonló csillagászati jelenségekről lehet beszámolni. Ja, meg arról, hogy elszaladtam bicajjal a Kauflandba pénzt felvenni, hogy a Sparkassébe befizethessem a májusi havi szállás díjat, amit napokon belül megprobáltak levonni, és jobbnak láttam, ha sikerül is ez a tranzakció. Már múlthéten befizettem volna a pénzt, de a Sparkassánál a nemzetközi MasterCardommal nem tudok pénzt felvenni, holott elvben mindenféle kártyát lehet használni. Még az a szerencse, hogy a Kauflandban tudok pénzt felvenni, de ugye fizetni a kasszánál ott se tudok vele. Humán erőforrás menedzsment után ezúttal a bicaj birtokában már lényegesen gyorsabban odaértem a kosárra.

Reggel Globalisierungon nem volt mázlim, miután valaki mondott egy számot, rám esett az a megtisztelő feladat, hogy kimehettem a táblához előadni az előző órai anyagot. Szerencsémre, még egy másik srác is jött velem, ráadásul az, akit ismertem, ő volt az aki a sportot az én gépemen próbálta meg felvenni. A tanár meg mondjuk nem veszi véresre az óra elei ismétlést, füzetet lehet kivinni, meg segít ő is. Minthogy Erasmusos voltam, gyorsan belátta ő is, jobb ha én írok a táblánál, a másik srác meg beszél. Némi szépséghiba, hogy a srác, meg előző héten nem volt bent, így még én tudtam a többet, probáltam felrajzolgatni előző órai ábrákat, aztán pár dolgot megbeszéltem a sráccal, aki a nyomtatott jegyzet segítségével pár dolgot elmondott. Végül túléltük. Hazementem, majd pár órával később jöhettem vissza Freizetra, ahol meglepetésre egy egész tanári kar volt bent, ahonnan leginkább a mi tanárunk hiányzott. Nagy dilemmánk volt a francia csajjal, hogy bemenjünk e, végül kiderült, hogy van egy új tanár, aztán annak lesz próbaelőadása, valami hasonló témáról, mint amilyen óránk lenne. Végül bementünk, a tanár megtartotta az előadását, majd 1 óra után kivonult ő is a tanárok kiséretében, csak a mi tanárunk, Schröder, meg Schreiber maradt, aki elkezdett kérdezgetni minket, hogy hogy tetszett az előadás, majd a tanár osztályzására is elkért minket, az emberek 2-2.3-at mondtak. ( itt 1.0 a legjobb, és 5.0 a legrosszabb ) Még egy órám volt, aztán hazamentem, este meg kosárral zártam a napot.

A tegnap, vagy inkább mai késő megérkezés miatt, és a grillezés korai kezdési időpontja miatt nem sikerült túl sokat aludnom. A 13.11-kor induló 4-essel terveztük a grillezésre a menetet, de történt egy olyan sajnálatos esemény, hogy a szemből érkező 4-es járat előbb jött meg. Minthogy amikor 1-essel megy az ember suliba, akkor épp az az irány a jó, így mindenki átvágtatott a másik oldalra, de én meg épp ebben a pillanatban értettem meg a buszrendszer működését, így igyekeztem az embereknek jelezni. Azonban mikorra már biztos voltam a tényben, hogy az nem jó busz, és határozottan kezdtem jelezni e tényt, akkora már mindenki felszállt.  Minthogy buszozni nem volt kedvem visszamentem a másik oldalra. Kemény fél perc elteltével meg is jött a jó busz, mivel aztán 10 perc alatt beértem a sulihoz, ahol már folyt a grillezés, meg volt egy csomó kész tészta, saláta egyéb finomságok. A többiek végül a központban leszálltak, és egy fél órás késéssel érkeztek meg.

A kb. délután 1-es kelés után napon jó része blog-írással telt, majd este fél10 fele megérkeztek lakótársaim. Ezután az egyik német csajhoz mentünk el, ott kezdődött a buli, majd éjfél előtt nem sokkal átvonultunk a Blue-ba, ahova lakótársaim már nem jöttek, minthogy a lipcsei út lefárasztotta őket.

Reggel érthető okokból kissé kevesen voltunk Globalisierungon, a tanár, ahogy ígérte visszakérdezett két embert, szerencsémre nem engem, bár akkor legalább szembesült volna vele, hogy Erasmusos vagyok. Egész órán szerencsére csak egy „Wine” szót kellett kimondanom, mikor szavazást intézett, hogy melyik árut kéne gyártani Spanyolországnak a feladatban. Miután előttem 10-en is ezt mondták, így én is ezt mondtam. Óra végére aztán csak megtudta, hogy Erasmusos vagyok, mert egy papírt kellett minden tanárral aláíratnunk a tárgyjelentkezés keretében. Óra után hazamentem pár órára, és eldöntöttem közben, hogy a csütörtöki 13 órási órára visszanézek, mert az egy turizmusos tárgy volt, aztán csak jobb mint a Personal Tourismus. A Freizet nevezetű óra volt ez, és valóban jobbnak bizonyult. Anyag is kisebb volt, valamint sokkal érdekesebb, és érthetőbb. A tanár sajna szuper gyorsan beszélt, ennek köszönhetően elég nehezen volt követhető a beszéde, de legalább tisztán beszélt. Ezután következett az Einführung Tourismusmanagament II. egy nőcivel, akiből a középső sorok egyikében, csak annyit értettem, mintha valaki egy költeményt adna elő.

Sajnos e reggel kiderült, hogy a szerda nem csak azért lesz szörnyű, mert korán kell kelni, hanem mert aznap valahogy mindenki másnak is 8-kor kezdődik a tanulás, így a busz ismét 100%-os kihasználtsággal ment, ami annyit jelent, hogy több víz (ember) nem fér bele az edénybe ( busz ), hanem kifolyik belőle ( jobb esetben ott marad a buszmegállóban, és sétál. )

Az első órán, a Study skillsen összesen 6-an voltunk, két lakótársam, és én előadtuk a prezentációnkat, többiek minthogy előző órán nem voltak, majd csak kövi órára csinálják meg. Prezentációm legsikeresebb része a Forint volt, amit élőben is betudtam mutatni. Miután megmutattam, hogy mekkora a Forint-Euró árfolyam, az első kérdés az volt, hogy hány milliót kellett akkor átváltanom.

Következő óra a Turismusorte und region volt, amire a 3 cseh emberke is bejött, miután említettem nekik, hogy Schreiber-ről az a hír járja, hogy rendes, valamint a vizsgalapon se szerepel, tehát gyanús, hogy nincs vizsga. Azonban még óra előtt Ondrej megkérdezte az egyik német csajt, hogy itt vizsga van e, vagy prezentáció. Minthogy a vizsga választ kapta, kivonultak a csehek. Órakezdés után pár perccel azonban a tanár megemlítette, hogy itt csoportprezentáció lesz, megmutatta a témát, és jelezte, hogy kezdjük egy megbeszélni, kivel és melyik témáról akarunk prezentálni. No e pillanatban írtam egy sms-t a lakótársamnak, akik 5 perc után visszajöttek. Azonban ekkora már minden téma elfogyott, oda jött hozzánk a tanár, és miután megállapította, hogy Erasmusosok vagyunk, kaptunk egy olyan témát, hogy Csehország és Magyarország turizmusa. Az óra ekkor vége is lett, mert még mindig beteg volt a tanár ( szóval ezért maradt el múlthéten ), majd külön nekünk is jól érthetően elmondta, hogy jövőhéten minden a normális rend szerint folytatódik.

Nem nagy kedvvel, de bementem a Turizmusjog nevezetű tantárgyra, amiről mindenki aztmondta, hogy még a németeknek is nehéz, továbbá két vastag könyv volt mellékelve az anyaghoz, valamint az előző félévben megbukott az egyik Erasmusos spanyol csaj ebből a tárgyból. Szóval már óra előtt voltaképp eldöntöttem, hogy ezt a tárgyat nem fogom tanulni, mert ha megbukok egy tárgyból, akkor nem csak fölöslegesen szenvedek vele, hanem még az ösztöndíjamból is elvben visszavehetnek. Az óra amúgy lehet tényleg érdekes lett volna, ha értettem volna, a tanár nagyrészben csak magyarázott, nem végig futott az anyagon.

Délután átmentem az egyik csajhoz, aki a Globalisierungon volt csoporttársam, rám fért egy kis korrepetálás, minthogy a tanár kijelentette, hogy minden óra elején valakitől visszakérdezi az előző órai anyagot. Végül negyed óra alatt sikerült is megértenem a lényeget. Minthogy ő csoporttársam volt Personal Tourismuson is, így azt is kicsit áttnéztük, hogy  mégis mik lesznek a vizsgakövetelmények, és minthogy második ránézésre is túl nehéznek, és unalmasnak tűnt, így úgy döntöttem új turizmusos tárgy után nézek.

Újra kezdődött a hajnali kelés. A 8 órási spanyolórára Erasmusosként a szlovák srác, Péter, az egyik norvég csaj, valamint a másik francia csaj jött, továbbá még úgy 35 német. Miután soknak vélték ezt a számot a tanárok, így a csoport egy részét áthívták a szomszéd terembe, így maradtunk kb. 20-an. A mi tanárunk egy Peruból érkezett férfi volt, az óra nagy részében spanyolul beszélt, csak egy-két dolgot mondott el németül, ami nem is volt gond, így legalább nem voltunk hátrányban a németekhez képest. A 180 percnyi spanyolóra után következett a Tourismus Marketing, ahova a tanár ezúttal behozott 6 féle sajtot ( svédet, lengyelt, franciát, cseh-t, németet és európait ), azokat végigkóstoltuk, majd utána egy tesztlapot kellett kitölteni, amin a sajtokat értékeltük. Én két kedvencem a svéd és a francia lett, a legrosszabb a lengyel lett. A lengyel és svédes sajtos véleményemet a többség is osztotta, a dolog érdekessége, hogy a teszt után a tanár megmutatta, hogy mely sajtokról van szó, és azokat mennyiért lehet kapni a Kauflandban. Az általunk legrosszabbnak ítélt lengyel a legdrágább sajt, majd 10 Euro kilója, míg a legfinomabb, a svéd az egyik legolcsóbb, 5,5 Euro kilója, úgyhogy ezt majd igyekszem beszerezni. Az általam másik finomnak talált sajt a francia pedig Jonggouda, én pedig az ehhez hasonlót, a Goudát szoktam enni, ami meg mellesleg az európai volt, melyre a tesztben 21 pontot adtam ( a francia és a svédre 23-at ).

Végül ellátogadtam egy német órára is, ami elég jó hangulatban telt, valami németet is lehet ott tanulni, kell majd levelet írni, amit a tanár kijavít, így legalább a nyelvtant sem felejtem el teljesen, szóval úgy döntöttem, hogy ezt felveszem.

Este mozi lett volna a fősulin mindössze 1 €-ért, de minthogy egy szerelmes filmet adtak épp a mai nap, így lemondtunk a dologról, úgyis még a másnapi Power Point-os prezentációmat kellett befejezni.

A közg. tanszékre hatott a két friss levél, visszaírtak ( másfél hét után ), és elfogadták az új tárgyat a Globalisierungot, a társ. Tud. Tanszék előtt meg le a kalappal, fél nap alatt visszaírtak, ráadásul ők is elfogadták a kért tárgyat.

Az első hétfői suli nap. Alvás szempontjából ez igen jó nap volt, ugyanis az első órám 17:30-kor kezdődött.

Kora délután felkeltem, írogattam kicsit a bloggomat, ebédeltem, visszaértek a lakótársaim az órákról, ez kicsit lehangoló volt, mert nekem még azután kellett bemenni a suliba.

Perosanal Tourismus nevezetű tárgy volt az első órám, ahol első ránézésre kissé rémisztőnek tűntek a követelmények. 90 fólia volt a maximum megtanulandó anyag, 30 fólia meg a minimum megtanulandó anyag, a dolog szépséghibája csak az volt, hogy ez mindössze 1 óra anyaga. Ráadásul az óra dög unalom volt, Personal Tourismus helyett a tanár Personal Managament-et tartott. Valóban tanított ilyet is a suliban, aztán úgy volt vele ez is hasonló nevű, jó ide is az. A kövi óra Human Resource Managament volt, de ez angolul. Elég kevesen voltunk, talán 8-an, köztük a francia csaj is, akiről mint megtudtam, csak angol nyelvű órákat vett fel. A tanár egész jó fejnek tűnt, belement abba is, hogy vizsga helyet egy prezentációt készítsünk. Sajna azonban ennek az órának az anyaga is elég unalmas volt, nem beszélve a sok ismeretlen szakkifejezésről, de minthogy kevesen voltunk egész szépen bevont minket a tanár az órában, így kilehetett bírni.

Jelen pillanatban memóriazavarral küszködök, mikor e hétvégét próbálom felidézni, nem alkoholos állapotom miatt, minthogy ennyire józan már 2 hete nem voltam, mint e hétvégén, avagy a mai nap. Szóval részletekbe nem megyek bele, legalább gyorsabban haladok az írással, és megtudom közelíteni a jelent.

2008. április 5.

Végre újra aludhattam egy jót, és minthogy a többiek délután 5 fele elmentek Halberstadba, ahol a halberstadti Erasmusosok szerveztek bulit, nekem meg még mindig nem volt kedvem inni, így itthon maradtam. Bár mondjuk összesen 5-en mentek el innen, többieknek meg utazni nem volt kedve.

2008. április 6.

Megint aludhattam egy jót, majd tervbe vettük, hogy megnézzük a kastélyt, de olyan információk jutottak a birtokunkba, hogy 4-kor zár, és a 4 Euró-s belépőt nem poén fél órára kifizetni. Mondjuk 1 órával később Interneten megláttam, hogy 6-ig van nyitva, de már mindegy volt. Minthogy a közg. tanszéknek másfél hét alatt nem sikerült visszaírni, így úgy döntöttem, írok még1-et nekik, meg az egyik közg-és emberkének is, akinek még régebbről tudtam a számát, meg a magyar koordinátorom, Kingát is megkértem, hogy próbálja valahogy elérni őket, mert lassan le kell adni a tantárgyjelentkezést. Továbbá volt egy hülye gondolatom, hogy a jogot mégiscsak megpróbálom, van ugyanis egy Turizmus jog nevezetű tárgy, ami csak egy tárgyból áll, és még jól is hangzik, így írtam a társ. Tud. Tanszéknek, hogy a Wirtschaft Recht-et hagy változtathassam meg a Recht in Tourismus-ra. ( lehet nem érted, ez esetben olvasd vissza ápr. 1., keddet, mert történt egy kis kiegészítés  )

április 3. 

Ma 9-től lehetett jelentkezni a sportra, ennél fogva laptoppal indultam el a suliba. Ismét 8-kor volt az első órám, és ismét a korábbival mentem, mert nem volt kedvem még1x a gépet kitenni a tömegnek. Beültem az utolsó sorba, kiraktam a laptopot, leteszteltem a netet - bár a lényeg a tegnapi főpróba volt - aztán vártam a 9 órát, amikor aztán rekordsebességgel lecsaptam, bejelentkeztem, és kiválasztottam a kosárlabda 2. , azaz a csütörtöki kurzusát. A mellettem lévő srác szintén jelentkezni akart a sportra, de nem sikerült beüzemelnie a netet, így átült a másik oldalamra, ahol a gépem volt, és megpróbálta felvenni ott, de a tanárnak ez már valamiért nem tetszett, és kérte, ha netezni akar, akkor kint tegye, úgyhogy a srác fogta a saját gépét és ki ment vele, majd 10 perc múlva visszatért. Óra után hazabuszoztam, a turizmus tanszék csodák folytán visszaírt, elfogadták a változtatásokat. Este meg a buli közepette elég sok félét sikerült összeinnom…

április 4.

…minek másnap lett meg következménye, elég leverten, felkavart gyomorral sikerült felébrednem. Tourismus Managament I-en pedig egy kvízjátékott hozott be a tanár, kérdésenként 4 válaszlehetőség volt, ez csináltuk óra végéig. Annak ellenére, hogy izgalmasnak tűnt, nemigen sikerült koncentrálnom a dologra, a hazafele busz meg csak tovább rontott a helyzeten. Aztán próbálgattam filmet nézni, meg aludni, estére helyre állt a rend.

Péter hallott valami koncertről a belvárosban, arra mentünk el, az egyik lett csaj kíséretében. Végül a koncert annyi volt, hogy egy ici-pici kocsmában egy srác gitározott meg énekelt, ráadásul a pia-kaja méreg drága volt. De minthogy a mai nap még csak 3 szelet kenyeret sikerült lenyomni a torkomon, így egy paradicsom levessel megpróbálkoztam, egész jól esett. Sört kihagytam, majd 10 fele megunva a dolgot leléptem, lakótársaim úgyis a lakásunkba csődítettek egy rakat emberkét.

Ismét a 6 óra alvás, majd ezúttal egy későbbi busszal, a 7:30kor indulóval mentünk suliba. Ez azonban 1-es, és ennek 22 perc a menetideje, ráadásul annyian voltak rajta, hogy az egyik megállóban már nem is tudtak felszállni rá. A legjobb az egészben, hogy épp ma vittem be a laptopomat, hogy kipróbáljam a Wifi-t a suliban, így nem csak magamra, hanem a táskára is vigyázni kellett, ami nem volt egy könnyű feladat. Ezúttal Study skills az első óra. A 3 norvég, meg én mentem volna órára, ahol senki sem volt. Természetesen most sem volt kiírva az óraelmaradás oka, nem úgy az ezt követő, a nap másik órája, a Tourismusorte und Regionen, ami ki volt írva, hogy elmarad. Legalább volt időm kipróbálni a Wifi-t, amit 10 perc alatt sikerült is beüzemelni, progit kellett leszedni, felrakni, gép újraindítás, progi elindítás, kód megadás.

Fél órával később a tanárt kerestük irodájában, azonban ott nem volt, nem úgy a terembe. „Kicsit késett”. Bementünk, bemutatkoztunk, és kérte, hogy készítsünk jövőórára egy 5 perces prezentációt magunkról, országunkról.

Elkezdődött a tanítás. Felkeltem hajnalban, hogy spanyolt tanulhassak, felszálltam a 7.11-kor közlekedő 4-es buszra, mellyel fél után pár perccel bent is voltam a suliban, ahol természetesen alig volt valaki. Kicsit ismerkedtem a sulival, volt időm most megnézegetni a földszinten található folyosórészt, ahol a különböző szemeszterek órarendjei vannak kitéve, terembeosztással, valamint mellette különböző papírok, melyek az óraelmaradást, és egyéb információkat tartalmaznak. A termek előtt kis táblán van kitéve a terem órarendje, így nem áll fent a veszélye, hogy véletlen, rossz helyre megy az ember. A spanyolóra termét épp akkor nyitották ki, mikor felértem, még senki sem volt bent, majd 8 óra előtt pár perccel megérkeztek páran. Tanár azonban nem jött, így 8:10 fele kivonultak az emberkék a teremből. Ennek nemigen örültem, szerettem volna spanyolt tanulni. A spanyolóráknál óralemaradás nem volt kitéve, ezért átmentem a Nemzetközi irodába, ahova épp akkor ért be a Stackfleth, a fő-koordinátor, aki megpróbálta felhívni telefonon a csávót, de nem volt válasz. Ezután átmentem a spanyol irodába, de ott nem volt senki, kicsit sétálgattam, majd egy fél órával később visszamentem a spanyolirodába, ahol ekkor már ott volt, egy erős spanyolakcentussal beszélő nőci, aki mondta, hogy csak jövő héttől kezd a spanyolóra. Minthogy dupla-spanyolóra lett volna, és még mindig csak az első ért volna véget, bementem az Intercultural Competences-re amit ugyebár a továbbiak folyamán nem tudok tanulni majd a spanyol miatt. Itt bent volt még két lakótársam is. Angol nyelvű óra volt, ennek okán, ha az ember figyelt, akkor lehetett érteni a dolgot. A tanár rossz arcmemóriájára hivatkozva megkért minket, hogy fotózzuk le a mellettünk lévőket, majd írjuk le a nevünket, hogy tudja, hogy ki kicsoda. Ezt én kihagytam, minthogy csak vendégként voltam jelen. Aztán a prezentációkról beszélt, ugyanis e tantárgyból nem volt vizsga. Lehetett választani, kinek melyik kell, voltak jók, meg kevésbé jók is, ha többen jelentkeztek egyre, akkor megkérdezte a kedvenc virág nevét, majd a hosszabb nevűé lett a téma, aztán meg a kedvenc italt kérdezte, ahol mindkét csaj megpróbált valami igazán hosszú nevűt mondani, mire a tanár a magasabb alkohol-tartalom alapján ítélte oda a témát.

Következő óra ugyancsak vele volt, ugyancsak angolul, és ugyancsak fényképezéssel kezdődött. Ekkora már lakótársaim eltűntek. Tourismus Marketing volt, amire később is beterveztem járni. Monoton beszédére nem tudtam folyton koncentrálni, de mikor a vizsgáról kezdett el beszélni, ott szinte mindent értettem, lényege, hogy ő nem akarja, hogy halálra tanuljunk magunkat, csak tudjuk mi a tourismus marketing lényege. Ennek keretében különböző csokikat osztogatott ki, majd a jó válaszok után további csokikat adott ki. Sajnos nehezen megy nekem egyszerre 2 idegen nyelv beszéde, értéssel nincs gond, mint már írtam, de ha a németre vagyok ráállva, hogy szinte csak azt használom, akkor elég nehézkesen tudok megszólalni angolul. Ha lenne egy nap, mialatt csak angolul beszélek, akkor nap végére már tuti jól menne újra a beszéd, de 90 perc hallgatás erre sajna nem elég egyenlőre.

Ezután következett volna a Wirtschaft Recht, azaz Gazdaságjog, de szerencsémre egy ismerős német csajjal együt volt az óra, aki mondta, hogy a Wirtschaft Recht I és Wirtschaft Recht II-ből 1 vizsga van, azaz az nem működik, hogy csak az egyiket tanulom, én meg hülye lettem volna kettőt tanulni 1 tárgyért. Úgyhogy végül ezzel az órával nem szenvedtem.

Újabb 7 óra alvás, és német oktatás. Délután megkaptuk a Hochschule Harz-os kártyánkat mellyel lehet fizetni a menzán, fénymásolásnál, ill. mosásnál a lakóházban. Valamint ez a kártya volt egyben a szemeszter buszbérletünk is. Megkaptuk a kódunkat is, ami a sulis dolgok intézéshez kellett, és bemutatta a jól ismert Frank a számtech. termet, meg néhány fontos oldalt. Két hasznos info volt, egyik hogy, hogyan lehet átirányítani a fősulis e-mail címünkről a leveleket a saját normál e-mail címünkre, ill. a Wifi használata a Campus területén saját laptoppal.

Délután, miután kitaláltam, hogy szeretnék spanyolt tanulni itt a fősulin, és a két kezdőcsoport mindkét időpontja, ütközött egy órámmal, a mozdíthatóbb órát, az Intercultural Competences nevezetűt, a Study skills-re cseréltem le gondolatban, majd írtam is a turizmus tanszéknek, akik sajna még mindig nem írtak vissza, hogy ezt a módosítást is szíveskedjenek elfogadni.