Németország, Wernigerode

Nem túl eseménydús délután, tán el kellett volna vhova mennünk ? Aztán 5-kor bevásároltunk, megvettük az esti főzéshez valót 15 fő részére. Kissé késésben voltam, negyed 7 fele tudtam csak elkezdeni a húst felvágni, márpedig 2 kiló húst felvágni nem kevés idő, úgyhogy másfél kilónál végül abbahagytam. Természetesen tokányt szándékoztam készíteni az embereknek, mint egyik jó kis specialitásom. 1 üveg bort elhasználtam a főzéshez. Végül háromnegyed 7 fele sikerült feltennem a kaját, így a hús 8 után vmivel kész is lett, közben főztem két adag tésztát, és akkor 8 fele jött a hír, hogy Markuséknak még idő kell, úgy nagyjából 9-re lesznek kész, akkor fogunk enni. Úgyhogy a tésztát kénytelen voltam háromnegyed 9-kor újra megmelegíteni. Ekkora már kész volt a terep lent, az asztalok összetolva, tv kitéve, hogy lehessen nézni a horvát-török meccset, és a különféle nemzetből jött emberek kitették az asztalra, amit főztek/sütöttek. A németek szintén valami főttet főztek ( Markuson kívűl még Fabian és Dorén főzte ), a lettek a jól ismert süteményt, a csehek palacsintát ( mielőtt vki arra gondolna, hogy Ondrej is részt vett a főzésben, nekik mondom, ő természetesen nem ) a szlovákok ( azaz Péter egymaga ) lángost a spanyolok mindenféle apróságot. Ezeket fogyasztottunk el, a meccsből így sokat nem láttam, de nem is érdekelt. Bármikor amikor ránéztem az eredményre 0-0 állt ott, szóval megnyudotam mindig, hogy sokat nem vesztettem. Nemigen fogyott a tokány, bár lehet ez azért volt, mert az asztal szélén volt az emberektől 4 méterre, tettem egy próbát, beraktam középre. 1 órával később már alig volt benne. Közben a már a hosszabbítás ment a meccsen, minthogy ez sem volt még túl izgalmas, így továbbra sem figyeltem. Na a 115. perc fele már vátuk a 11-eseket, azért az csak poén lesz, aztán egyszercsak bumm, a 119-ben, Horvátország gólt lő, ennyit a 11-esekről. 2 perccel később nézek újra oda, no az 1 perces hosszabbításból még 6 mp hátra, Rüstű ívelheti fel a labdát, és góól 7 mp.cel később ( így már a 122. percben ), nagy örömmámor a Finkenbornon, csak lesznek 11-esek, melyne a Horvátok már megvoltak tébolyodva, ketten is mellélődték, egyik a kaputól jobbra, másik a kaputól balra, egy harmadik meg csak egyszerűen kihagyta, török-német meccs lesz az elődöntőben. Pár órán át még maradtunk, a tokányom közben telljesen elfogyott, a német csaj Doren, meg mondta, hogy majd érdekelné a receptje.

Tényleg nem, így kicsit álmosan, de felkeltem, bár az az 5 óra alvás rekodrszámban ment a többi szerdához képest. Bemásztam órára, majd hazamásztam, és ezúttal nem feküdtem vissza aludni, tényleg nagyon sok volt ez az 5 óra most. Pár órával később meg visszamentem Freizet-ra, majd arról is hazajöttem, ezzel befejezve a heti sulit, mivel a pénteki órára nem terveztem a bemenetelt. Ondrej végülis nem jött kosarazni, így megkaptuk a bicaját, amivel Ádám tudott jönni, így nem kellett busszal menni. Mindösze 5-en voltunk, mi voltunk 3-an Ádámmal, meg Betti-vel, ellenünk meg Andreas és Stephen, de többnyire így is levertek minket. A kosarazás végeztével, 8 fele elindultunk a Menzára, sajna megbizonyosodott az a dolog, hogy Ádám nem bicajozik sokkal gyorsabban, mint gyalogol. ( mentségére legyen mondva a nem túl színvonalas bicaj ). Azonban így csak fél9-re értünk oda, de még mákunk volt, volt 2 szabad hely. Többi Erasmusos ma nemigen jött. Lényeg azonban megvolt, a németek lefocizták a pályáról az esélyesebbnek kikiáltott szuper-sztár-beképzelt portugálokat. Meccs után azonban nem volt mákunk, elkezdett szakadni az eső, mi azonban ugye bicajjal voltunk. Ugye normál esetben ez esti szélviszonyok között 10 perc, most azonban jó 20 percig áztunk, még jó hogy egy dzseki mindig nálam van. Hazaérkezés után lezuhanyoztunk, majd elkészítettem két csomagolt tésztát. A gond az volt, hogy a kettő egyidejű főzése kicsit túl nagy feladatnak bizonyult nekem, és sikerült mindkettőt leégetnem, főleg a sajátomat, mely így szinte ehetettlennek bizonyult ( persze azért csak meg ettem ), valamint 1 héten át lehetett mosni az edényeket.

Nekem ismét 7 órási kelés, aztán be Study skillsre, majd Tourismusorte-ra. A norvégok értek be előszőr a terembe, így ők választottak helyet. Minthogy ők a múltórán nem voltak, így a terem másik oldalába ültünk. Hogy ennek mért van akkora jelentősége ? Múltórán a Anetta meg Ondrej volt bent Eramusosok közül, most meg Hanna, és a 2 norvég, szóval a tanár – aki amúgy elég jófej volt - szeretett kicsit cseverészni a diákokkal óra elején, mint az egyetlen lelkes erasmusos Tourismusorte-ja járót, azaz engem kezdett el személni. „Hm, maga múltórán nem a másik oldalt ült ? ”, mondom, a többiek választottak, nekem már ezmaradt. Egy szépséghibát követtem el, a „wählen” igét, „wahlen”- formában mondtam, így 3X kellett elmondanom, mire lejött a tanárnak, hogy mit akartam.A prezentáció végén a szokásos tézisek jöttek, egyetért e az ember vele, vagy sem. A 3. tézisnél megkérdezte az emberkéket, ki ért egyet vele? A többség feltette a kezét, nekem épp akkora sikerült kikeresnem az egyik ismeretlen szót a tézisből, így épp mikor már a kezeket tették le az emberek, akkora tettem fel a kezem, de mindez csak fél mp-ig tartott, mert akkor már jött a ki nem ért egyet kérdés. No, a tanár :
„Maga nagyon rövid ideig jelentkezett, megtudná indokolni, hogy mért ért egyet vele ?”
Minthogy szombaton a koncerten kiderítettem a tagoktól, hogy ma 6-kor játszanak a Sommerfesten ( legnagyobb fősulis buli az évben ), így akkora mindenképp szerettem volna odaérni. Sajna Ádámnak nem volt bicaja, így kénytelenek voltunk busszal menni, ami pedig nem nekem való, így két lekésett busz után végül a 18.11-essel mentünk, mivel fél7-re értünk oda. Már javában játszottak akkor, sajna a Dammit ezúttal kimaradt tőlük, pedig az utsó szám előtt, mikor megemlítették a Dammitot, odaáltam a mobilommal, hogy most a jó látási viszonyok között felveszem, de végül a Sunshine-t játszották el. Ekkor összesen egy max 10 ember figyelte a koncertet, a többiek távolabb, a sörsátrak körül voltak, aztán a rektor megnyitotta a Sommerfestet, jelezte, hogy csak éjfélig lehet zene, melyet megtudtam a németektől, hogy egy egészen friss rendeletről van szó. Ekkora már többen voltak a színpadnál, és jött a másik együttes, kik a Finkenbornon laknak. Koncert után, minthogy világos volt, elindultam pár ember keresésére, így a kosarasokéra, emrt kiváncsi voltam, hogy lesz-e kosár. Stephanba gyorsan bele is futottam, de sajna ő mondta, hogy nem tud jönni, így Andreason múlik a dolog. Innentől ő volt a fő célpont, egy jó ideig el voltam a keresésével, pedig elég feltűnő személyiség, 2X2-es termetével. Ennek ellenére nemigen lett meg, végül újra összetalálkozva a csapattagokkal kiderült, hogy lesz másnap kosár, kint, fél-6kor, ők ugyanis már találkoztak Andreassal. Ezidőtájt sikerült Ádámot otthagyni vhol, mármint ő hagyta abba a követésemet, hiába sokat járkáltam. Markustól olyan infok derültek ki, hogy pénteken megcsináljuk a jó kis nemzetközi főzőestet a Finkenbornon, hívjunk össze minnél több embert.
 

Végül beesteledett ( mondjuk ez itt este fél11-et jelent ), orosz csajt nem sikerült megtalálni, pedig vele volt úgy, hogy beszélünk, érdeklik az infok Magyarországról, meg a kodóról, mert ugye kövi félévben ő oda megy.
 

Elég sok ember összegyűlt már, sok jó emberrel sikerült összefutni, mint a Tourismusorte-on lévő csajokkal, valami haszna csak van már ennek az órának is.
Egyik nyugodt sétálásom közepette egy kéz nyúlt ki a tömegből, és húzott be. Andreas jelent meg a szemem előtt, aki jelezte, hogy fél-6kor van másnap kosár, bár ez már nem volt túl új info.
 

Brazil-estnek hívták e estet a Sommerfestet szervezők, joggal, a szinpadot a két koncert után, mindenféle brazil ruhában öltözött emberek táncai lepték el, köztük brazil táncos hölgyeké, továbbá, jó kis ….. lehetett venni 1 Euoroért.
Csak belefutottam az orosz csajba, aki mint kiderült, azért nem volt, mert nézte a svédek elleni meccset. Így megtudtam tőle a végeredményt is, mely legnagyobb megdöbbenésemre orosz győzelem volt, így a svédek mehettek haza bánatomra.
Éjfél fele vége lett a zenének, ekkor hívott Ádám másodszorra, minthogy már nem voltam a tömegben, így felvettem a telót, és megtaláltam. Fél-1 fele átvonultunk a Blue-hoz amiben olyan sokan voltak, hogy nem lehetett bemenni, így hazafele vettük az irányt. Minthogy gyalog voltunk, így is csak 2 óra fele sikerült elaludnom, ami a reggel 7-es alvásig nem volt túl sok.


 

Nekem suli reggel 8-tól 3-ig, Ádám ezalatt megtekinti a várost, bevásárol, meg persze alszik. Nagy „örömhír”, hogy kiderül, nem az utsó héten írjuk a spanyol vizsgát, hanem 1 héttel előtte, azaz jövőhét kedden. Úgyhogy a délutánom egyrészét spanyol tanulással töltöttem Túl sok érdemleges nemigen történt e nap, vagy legalábbis nem ugrik be. Ja, persze este szokás szerint megtekintettük Péternél a meccset, bár ne tettük volna, olyan unalmas volt.

Előzetes tervekkel ellentétben végül nem jött be Ádám az előadásra, legalább gyorsabban megjártam, minthogy neki nem volt bicaja. Délután megszerveztük az esti Menzára menetelt, Maria egyik lakótársa, a német csaj kocsival tervezte a menetelt a Menzára, ahol volt Ádámnak is hely, így ő velük ment, én meg Ondréjval bicajjal, minthogy nekünk volt még egy előadásunk előtte. 8-ra így mi meg is érkeztünk a menzára, egyből óra után, és ekkor még könnyű volt helyet foglalni az érkezőknek. Kicsit gáz, volt hogy az illetők még himnuszra sem érkeztek meg, mi meg 5 helyet foglaltunk nekik, ami bizony elég csábító volt. Végül éppen meccskezdésre beestek, Péter azonban még nem érkezett meg, mindegy, jött Lolita aki meg elfoglalta a helyét. 5 perccel később megjött Péter is, frissen megivott fél liter snapsszal. 1 hely volt a környékünkün szabad, előttünk két csaj között. No, ott foglalt helyett Péter, és biza meglátszott rajta az a fél liter snapsz. Szidta a németeket, éltette az osztrákokat, de mindezt szlovákul, így senki nem értette, csak mellettem Ondréj, aki már a padlón volt a nevetéstől. A Péter jobb oldalán lévő csaj elég látványosan húzódott a szék Pétertől távolabbi oldalára. A meccs egyetlen gólját a szokásos ünneplés követte.

Az esti meccs folyamán lévő megbeszélés folytán alakulgat a kosár.

Délután 4 fele bicajozni indultunk, Lénával, Ondrjéval, és Ádámmal, akinek Kasai-tól sikerült bicajt szerezni. Bebicajoztunk a belvárosba, ott még mindig tartott a 3 napos ünnepség, szóval rengeteg ember volt. Így bicajunkról leszálltunk, és gyalog folytattuk utunkat. Sétáltunk a tömegben, 10 perc alatt meguntam, de még 1 órán át folytattuk utunkat. Legalább Ádám látta az óvárost. Aztán bicajjal haza, amikoris jött az ötlet, mármint még hazafele, mert megérkezés után már száguldani kellett, hogy kész legyen, szóval a rántott sajt. Kirántottam, megettük, ízlett, de kár volt sietni, mert az elvben 6-kor érkező Tobias nemigen jött 6-ra. Mondjuk nem jól alakultak a dolgok egyébként sem, mert úgyfestett, Tobiason, meg Ádámon kívűl nem fog más pókerezni jönni. Még 7-kor sem jött meg, ekkor csöngetett egy ismerős csaj fentről, hogy van e kedvünk römizni, minthogy pókerre már sok esélyt nem láttam, így felmentem, Ádám maradt. Fél 8 után megérkezett Tobias, szóval azután nem sokkal távoztam a römitől, és elkezdtünk pókerezni, sajna tényleg csak 3-an. Mindegy, sok időnk úgyse volt a meccsig. Rekordot értem azonban el, meccset nem nyertem, és úgy estem ki félóra után, végül Tobias megynerte a játékot. Aztán 9 előtt lementünk Péterhez a meccset nézni, a csehek játszottak, a törökök ellen, ennek megfelelően Ondrej eléggé izgatott volt, ennek megfelően nagy örömünnep volt az első, meg a 2. cseh gólnál, mármint Ondrej részéről. Najó, értelemszerűen mi is szurkoltunk nekik. Vitánk újra előjött, mikor a riporter azt találta mondani, hogy Cech, a csehek kapusa a lgjobb a világon. No, sztem Van der Sar. 2-0nál már biztosra vettem, hogy csehek bejutnak, nem értettem mit aggódik Ondrej, hogy egy tiszta gólhelyzetet hagynak ki a csehek. Aztán jött egy török gól. Még mindig jó, és már csak 4 perc volt hátra, amikor egy beadás után Cech kezéből kicsúszott a labda, és így a török játékos elé pattant, aki könnyedén belőtte. Ondrej sokkolva volt, melyet csak a 2 perccel későbbi ugyancsak török gól tudott növelni, ráadásul ebben is benne volt a kapus kicsit. Míg döntettlennél 11-esek lettek volna, addig vereség a csehek kiesét, és a törökök továbbjutását jelentette. Ondrej gyorsan elhagyta a szobát, de még 1 mondatot megejtett : „Nem Cech a világ legjobb kapusa !”

Kis felkelés, kis blogírás, kis evés a program. A házban már erősen látszott a Finkenbornpartyra készülődés jelei, fóliával takarták le a belső udvart, ami úgyfestett, hogy ezen a napon nem fog rosszul jönni, majd 6 órakkor elkezdődött a spanyol-svéd meccs. A spanyol csajok örömére, és az én bánatomra, a spanyolok vezetést szereztek, ezt egyenlítették ki aztán a svédek. Némi szépséghiba volt, hogy a második félidő nagyrészét nem láthattam, mert az elejébe belenyúlt a fürdésem, aztán meg mennem kellett Ádámért, aki e napon érkezett meg Magyarországról 1 hétre, hogy megtekintse Németország e kis pontját, illetve, hogy meglátogasson. Szóval a fél8-as busszal elmentem, és 40 fele meg is érkeztem. A dolog érdekessége volt, hogy Ádám nem volt ott, holott a vonata elvben már negyed órája beérkezett. Találkozási pont volt a peron, illetve a vasútállomás, de ott se volt. Pár perc keresés, majd épp lépek vissza a pályaudvarra, és ő meg lép be oda a másik oldalról. Közel 3 hónap után ( egész pontosan 88 nap után ) újra beszéltem magyarul személyesen vkivel, aki természetesen Ádám volt. Hazamentünk a busszal, majd lepakolás után mentünk is meccset nézni. Háromnegyed 9-kor kezdődött a nem túl izgalmasnak igérkező orosz-görög. Jött közben a hír a svédek utolsó percben bekapott góljáról, így a vereségükről, úgyhogy nem baj, hogy nem láttam. Közben  kezdtek gyűlni az emberek a Finkenbornpartyra is, és végül nagyjából a 2. félidő elkezdésekor elkezdett játszani az együttes, a Ready Made Cake, mely szerdán igen elnyerte a tetszésemet. Úgyhogy a meccset hagytam, úgyis uncsi volt, és őket néztem, pár videót is készítettem, ezúttal okulva szerdai hibámból több helyet hagytam a videón.

Kár érte, hogy itt nemigen voltak fények, így a videók minősége hagy kis kivánnivalót maga után. Végül a többi emberke is kivonult, kicsit kevesebben voltunk mint áprilisban, de azért több mint 200 ember most is összegyűlt.

Éjfél fele Pétert láttam betérni odujába, volt ugyanis kis probléma, vki leverte az ajtófélfát a wc-ben. Szerencsénkre mi az első emeleten vagyunk, de így is mindig zárjuk Finkenbornparty idején, az ilyen baleseteket megelőzve. Miközben Péter nekem, meg egy csajnak mesélte a tragédiát a wc deszkán üldögélve, hogy ez bizony sokba fog kerülni helyrerakni, hirtelen leszakadt a wc ülőket, amin ült. Na, ez már kicsit komikus volt. Miközben ital utánpótlást gyüjtöttünk be, akkor  hozzánk is beszaladt vki wc-re, lehet pénzt kellett volna szednünk. Közben Ádámnak nem ízlettek a sörök, hiába ő nem sör party, nekem azonban másom nem volt. Kaptunk azonban egy infot, hogy hol van más ital, így bementnk Lolitáékhoz ( egyik lett csaj ), és az asztalon lévő üvegek közül, az egyik et elvette, egy háromnegyed üveg 37,5 %-os Bacardit, és azt szépen eliszogatta.

4 fele megéheztünk, így egy csomagolt tésztát elkészítettem, azt ettük meg, majd még 5 fele visszanéztünk, de akkora már csak pár embert volt ott. Vége lett a bulinak, az este már ránk virradt, úgyhogy a redőnyt kicsit lejebb húztam, és így tértem nyugovóra. Ádám a konyhában található kanapén aludhatta ki magát.

Minthogy nem mentem be órára, aludtam sokáig, aztán 6-tól megint néztük a meccseket, ezúttal előszőr az olasz-románt, ahol Péteren kívűl mindenki az olaszok ellen szurkolt, és nag örömünknre, a románok 1-1et játszottak az olaszokkal, így Itália 2 pontot ma is bukott. Este meg a hollandok újabb gyönyörű játékát nézhettük meg, az EB tán egyik legjobb meccén.

Szokásos rémesen korai kelés, suli, majd hazajövetel, alvás, majd pár órával később újra suliba mentel. Azonban a terem üres volt. Akkor néztem fel a kivetítőre, amin pár perc után megjelent, hogy nincs a héten Schröder, tehát Freizet. No mehettem haza, ezek szerint minden nap 5 percig azt kellett volna nézni, hogy tudjam, hogy elmarad. Pedig van egy faliújság is, mint mindig nézek, de oda ritkábban teszik ki az óraelmaradásokat. Délután fél6kor átmentünk a Menzára, ezúttal még éppen időben ahhoz, hogy legyen helyünk. 70 perci német alvás után két kapott gól, a Menzán ettől függetlenül a B-közép csinálta a hangulatot, különösen Podolsky szépítő gólja után, de sajna nem lett meg az egyenlítés, ettől függetlenül nem volt túl letört a hangulat. Végülis az osztrák-lengyel meccset csak nem a Menzán néztük meg, nem akartuk 1 órát várni a meccsre, ahogy nagyon a többiek se, így Péternél néztük meg a meccset, ahol a meccs egyrészében természetesen Kasia is ott volt.

Este még egy party, dumálás, így minden esélyt elvesztettem rá, hogy bemenjek másnap órára.

Szokásos Study skills, ezúttal ez egyik spanyol csaj, Miren prezentált az agy-térképekről. Tourismus Orte-on egy szokásos prezentáció, már igencsak megcsappant létszámmal, akik prezentáltak, azok már nemigen jártak be. Közülünk is csak Ondrej, Anetta meg én voltam bent. Hazaérkezés után nem sokkal kezdődött a főzés, ugyanis ma volt az International Abend, melyre, hogy ingyen mehessünk be, jelentkeztünk főzésre. Péterrel fél 4 fele el is kezdtük pucolni a fokhagymát illetve a krumplit. Aztán megjött csapatunk 3. tagja, Júlia is, és elkezdtük a fokhagymát illetve a krumplit reszelni, aztán nagyjából kész is voltunk. Beleraktuk mind ezt egy ngy edénybe, jött hozzá pár fűszer, és jött a próba sütés. Az étel neve magyarul tócsni volt. A logisztikával a többiek foglalkoztak. Ondrej nem csak a logisztikát hagyta ki, hanem a főzést is, illetve a tálalást, ugyanis 6-kor játszottak a csehek a portuágálok ellen, én annak csak az első 10 percét tudtam megnéznni ( épp a portugál gólt ) mert fél 7-re ott kellett már lennünk. 7-től kezdve jöttek az emberkék, akik 70 centes jegyért vehettek a különböző kajákból. Sajnos minket beraktak két gyönyörű süti mellé ( csehek és lettek ) így nem volt túl kapós a kajánk.

Az első fél órában csak Michi jött enni hozznánk. Aztán 1 óra után már 5 fő evett nálunk, míg az angol puding elfogyottt. ( ez kb 70-80 adagot jelentett ). Aztán szépen sorba fogytak el a kaják, és ezzel párhuzamosan kezdett élénkülni a forgalmunk. A sütési idő azonban elég lassú volt, így azt is megéltük, hogy kigyózott a sor nálunk.

Én közben sokszor elbandukoltam, minthogy 4 ember nem kellett a felszolgáláshoz. Probáltam az érkező ismerősöktől kideríten a meccs eredményét, de sok ideig csak a félideji 1-1ről tudtam, aztán jött a 80. perci 2-1. Aztán a begyüjtött kajajegyekből mi ingyen ehettünk, bár én már a csehek süteményét megdézsmáltam, mert vol ott sok selejtes, de még van sós is jól jött volna. Végül egy igazi német specialitást sikerült szerezni, szalámis szenvicset. 9 órára elfogyott a mi ételünk is, aztán kezdődött a buli, vagy legalább folytatódott. Jó kis koncertek voltak, mint a Finkenbornon lakók, kiknek a basszusgitárosa, a látványosan sötét ellenére is napsemüvegben feszített.

Időközben megérkezett Ondrej is, de már pár perccel előtte Michitől megtudtam a végeredményt, 3-1.

Ezután az udvaron következett egy jó kis bemutató, hol egy emberke, meg egy nőci volt, volt ott tűznyelés, óriáskigyó meg minden.

Ezután egy újjabb koncert a Ready Made Cake, akik sok jó ismert számot játszottak el, mint egyik kedvencem a Dammit-ot.

Szokásos fél1-es időpontban lett vége a bulinak, aztán következett a Blue…

Sok nem ugrik be a napról. Tehát sok izgalmas biztos nem történt. Este természetesen megnéztük a meccseket, a szokásos új helyünkön, Péterék nappalijában, aholva ki lett víve Hege TV-je, szokásos érdeklődök mellett ( Kristoffe, Ondrej, Péter, Julia és én ) mellett ezúttal a spanyolok is jöttek nézni a meccset, hisz a spanyolok játszottak, este pedig a svédek darálták be, Kristoffe meg én örömömre a görögöket.

Felkeltem, hogy megtekintsem az e-mailen, hogy megjött e végre Elenától a prezentáció, legnagyobb örömömre megjött, azonban volt egy kis probélma. A Powerpointom nem tudta megnyitni, Kristóffé, és Anettáé se, e-mailben viszont azt írta, más formátumban nem tudja lementeni. Úgyhogy lementem, és akkora bizony már működött a más formátumban való letárolás. Bementem Tourismusmanagement-re majd hazajöttem, és a szokásos szokapcsolat szerűségeket irogattam a lapra, hogy majd azt tudjam mondani. Megcsináltam a tartalomjegyzéket, meg a tanár által kívánt hátteret beraktam. Aztán 6 után útrakeltünk Ondréj-val a prezentáció helyszínére, az előadásra. A tanár szokásához híven, még fél órán át beszélt egy témáról, aztán jöhettünk mi. No, most elválik pontosan mennyit fog Elena beszélni. 10 percet. Azaz nekem kellett volna aztán 35 percig beszélni, ez elég lehetettlennek bizonyult, tekintettel az anyagom mennyiségére. Bár hála az angolomnak, 25 percig elhúzódott. Jópár néme szó szokás szerint meg volt, aztán a prezentáció közepére nevetett az egész cosport, még a tanár is. No mindegy, prezentációkat ezzel befejeztem. Óra után száguldás kosárra, Ondrej is velem tartott, mert a floor-ball pálya is abban az irányban volt.

A kosárral csak egy apró gond volt, hogy a 8 órás kezdés és a 10 órás befejezés egybeesik a holland-olasz mecs nagy részével. Végül fél10 fele léptem le, untam is kicsit a kosaradt, és így legalább a 2. félidőt láthattam. Nagy megdöbbenésemre, bár ugyanekkora örömömre már 2-0 volt, aztán a 3. góllal totál kiütötték Itáliát, ezt már én is láttam.

Napon jórészében a prezentációmat írtam humár erőforrás menedzsmentre, illetve probáltam a finn csajt munkára ösztönözni, ugyanis kettőnknek együtt kellett 45 percig prezentálni, én meg örültem, hogy egy 20 perces anyagot összehozok. Elena azonban aztmondta, neki kb. 10 perces anyaga van, szóval ez nem volt túl biztat. Végül mondta, hogy még kiegészíti Finnországgal, aztán majd átküldi.

Délután előbb megnéztük itt az osztrák-horvát meccset, majd átbicajoztunk a Menzára, ahol a fősulisok gyűltek össze, hogy megnézzék a meccset. Végül 350-en összegyültünk, sajna hely már nem volt 10 perccel a kezdés előtt, így csak álló helyünk volt. Ondrej német-ellenes volt, így a mai nap a lengyeleknek szurkolt. Nem messze tőlünk volt a B-közép, ők csinálták a hangulatot, de minden második embernél volt egy zászló. Még néhány tanár is eljött megtekinteni a meccset, melyen végül 2-0-ás győzelem született.

A héten immár nagyon sokadjára korai kelés, ráadásul ez most rekord, fél 7-es kelés. Pár szenvics elkészítése, táskába berakása 3 sör mellé, és 7-kor indulunk Ondrjéval bicajjal a sulihoz, ahonnan indul a busz Heidepark-ba. Többiek a 7.11-es busszal mennek a sulihoz, de mi a visszaút miatt döntünk a bicaj mellett. A buszt megelőztük, így szabadon választhatunk helyet a Heide Parkba kibérelt buszon, utsó sort elfoglaljuk, megérkeznek a többiek is, majd még páran gyalog, fél 8 után pár perccel indulunk. A csapat fele Erasmusos, a másik fele német, jórészük ismeretlen, vagyis UO ( Unidentified Object ). Az út tervezett hossza két és fél óra, 2 óra után tartunk 20 perces pihenőt. Majd továbbindlva fél óra alatt megérkeztünk. Útközben számtalan szélmalmot látunk, és elmesélem, hogy Magyarországon ez csak turista látványosság, 100 km-eneként van maximum 1 darab, csak hogy lássa a magyar, biza számunkra is fontos a megújuló erőforrás. Itt 5 km-eneként botlik bele az ember egy 20-as csoportba. Az is eszünkbe jutott, hogy iylen is lesz a Heideparkban, bele kell kapaszkodni a karjába, és egy kört megtenni vele. Nagy dilemmánk volt, hogy vigyünk, vagy ne vigyünk táskát,  fő ok, ami a táska mellett szólt, hogy víz csak kéne, mégse ott vegyünk már, aztán ami meggyőzőtt, hogy akkor én viszek táskát, az a pulcsi volt, mivan ha lehűlik az idő. Így Ondrej vizét is vihettem. Tehát fél11 fele megérkeztünk, megvették nekünk a jegyet, ami 20 Euro volt fejenként, ami azt jelenti, hogy az utazásunkért 2 Eurot fizettünk, ez elég kedvezményesnek mondható. Parkba beérve szerzünk park térképet, kialakul egy nagyobb csoport, néhány a Heide Park iránt nagoyn érdeklődő ember gyorsan eltervezte mivel kezdjünk, én követem őket, igazából az elmebeteg módjára száguldó micsodákért, amiből az ember majd kiesik, nemigen vagyok oda.

Na mindegy, első attrakció, a szuper módjára gyorsuló, mely 2,4 mp alatt gyorsul fel 100 km/h-ás sebességre. A belépő amit fizetett az ember, azzal minden további ingyen volt, és sajna szombat volt, így fél órás sorbaállás előzte meg a játékor. Bár lehet annyira nem is bántam, annál később kellett felülni a száguldó szerelvényre. Végül ránk került a sor, táska gond is megoldódott, volt egy hely ahova belehetett tenni a táskát, ami aztán a másik oldalon jött ki, ahova érkeztünk. Beültünk, és elindult, gyorsulás része még király volt, de aztán elfordult jobbra, nagyjából 40 fokos kidőléssel, és úgy száguldott tovább, majd a másik irányba. Nem a forgással volt bajom, hanem azzal, amikor kifordult állapotba volt, akkor az embert csak a gagyi biztonsági öv tartotta. Nem túl biztonságos érzés. 40 mp-es volt kb. az egész, szerencsére, aztán meglehetett tekinteni a képeket, amik a rajt után 1 mp-cel készültek. Meg is lehetett volna őket venni, de a 7 Euro-t darabjáért kicsit sokaltuk.

Következett a Colossos, mely egy elég hosszú hullámvasút volt, egy Guiness rekorddal, ugyanis itt volt a világ legmeredekebb része, az első lejtő 61 fokos volt. Fél órás sorban állás közben volt szerencsénk 5-6 fekete polóban lévő emberkét látni, melyen a felirat Németországot igencsak szidta, akik kezdetben még mögöttünk voltak, végül 10 perccel előbb értek a célhoz. Ezúttal Péterrel mellett ültem, aki jószokásához híven jópár szlovák szót ( feltételezem nem a legköltőibbeket ) mondott el az utazás alatt. Hát bizony, a 61 fokos lejtő az meredek volt.

Ezután következett az a gagyiság, melyben az embernek lóg a lába a levegőben, és úgy megy fejjel lefele. Minthogy ezt már előre kinéztem, hogy erre nem ülök fel, így inkább elnéztem újságért, persze egy újságárus nem volt a parkon belül. Úgyhogy visszatértem a még két kint maradt emberkéhez. Júliához, és Fränzé-hez. A többiek még mindig sorban álltak. Kinéztem egy jó kis videozó helyet, hogy majd felveszem őket. A rajtnál már láttuk, hogy gyülekeznek, na akkor most ők biztos beszálltak, csakhogy ezt nem lehetett jól látni, de a videót persze elindítottam, mikor a végén láttam, hogy ezek nem ők voltak. Mindezt 3X megcsináltam, mire 4X-re már tényleg ők voltak benne. Utólag kiderült nem ez volt a legdurvább, mindegy, én megvoltam nélküle.

Egy vízen lesikló vmit láttunk, melynek hátterében lefényképeztettük magunkat, ezt követően pedig két csapatra szakadtunk. Nekünk megtetszett ez a vízen lesikló vmi, így mi mentünk azt kipróbálni, többiek meg nem követtek. Szóval maradt a 3 cseh, és 3 lengyel, meg én. A vízen sikló vmi várakozása közben mindenféle beszélő alakokat lehetett látni egy folyosón, akik a párszáz évvel korábbi hangulatot festettek. Megfordult a fejünkben, hogy csak ez lesz az attrakció, és olyan lesz mint a South Parkban, valósághű sorbanállás, de végül eljutottunk a hajókhoz, ahol egybe elvben olyan 3 ember szálhatott volna be, de a 3 csehvel együtt mi 4en befértünk oda. Ez elég békés volt, az előző 3 attrakcióhoz képest, lassan ment a hajócska, néha kis víz, főleg ha egymást fröscsköltük, egy meredek része volt, amit fényképeztük, ahol egy adag víz repült a nyakunkba.

Ezután jött az un. Scream, ahol 71 méteres magasságból, szabadesésnél gyorsabban ( közel 100 km/h-ás sebességgel ) 2 mp alatt esik le az emberke, mialat így súlytalan lesz. Itt a sorbanállás egyész gyorsan haladt, mert a zuhanó micsodában egyszerre vagy 30-40 ember fért be, és az 1 perces emelkedés után 2 mp alatt ugye le is ért. Közvetlen közelről még durvábblátvány volt, ahogy az emberek 2 tízemeletes ház magasságból pillanatok alatt leértek, mondhatni lezuhantak. Aztán mi jöttünk. Volt pár biztonsági öv, amit bekellett csatolni, aztán emelkedéskor meg egyre szebb panoráma tárult elénk. Kár, hogy azért ilyenkor nehezen élvezi az ember. Felérés után még pár másodperc várakozás, nem életem legkellemesebb pillanatai, aztán zuhanás. De végülis, ez egész jó volt, meg legalább rövid.

Ezt követően láttuk meg a Bob-ot, úgyhogy erre is felszálltunk. 4 Bob szerelvény közlekedett a pályán, minden különböző zászló volt, a szerelvényekben kb. 5 kocsi volt, és mákom volt, mienk lett a svéd. ( német, angol, holland, magyar nem volt ). Elég durva volt ez egyik része, ahol a Bob bement egy korom sötét helyre, és az ember semmit nem látott, hogy merre ment a Bob.

Eztán jött az, amihez szintén nem volt sok kedvem, de kiakartam probálni. Az a hullámvasút, amely fejjel lefele is megy. Gyanúsan kevesen álltak sorban, 5 perc alatt sorra is kerültünk, aztán gyanúsan gyenge volt a biztonsági intézkedés, semmi biztonsági öv, csak egy korlát, ami végülis lezáródott. A fejjel lefele részt szinte észre sem lehetett venni, aztán jött itt is a szokásos ferdén menés, csak itt még kis fejjel lefelével egybekötve, de végülis nem volt ez se rossz. Többieknek annyira megtetszett, hogy nincs sorbanállás, hogy mentek egyből még1-et, én azt azért már kihagytam.

Szerencsére nem volt több agresszív dolog, én repetázni semmiből nem akartam, és a korábbi lelkesedés után, a többieknek se volt már kedvük. Mentünk viszont egyet a vízi raftiongos micsodával, ahol szintén kicsit ellehett ázni, de nagyon nyugis volt, sajnáltuk, hogy kaját nem hoztunk be.

Közben összetalálkoztunk a töbiekkel, mint Péter meg Kristoffal.

Ezután következett volna az evés, de megláttunk egy jó kis vmit, azt még kipróbáltuk, kellemes ringatta az embert, volt hogy kicsit zuhanz, de nem volt vészes, na ezután már tényleg következett az evés, majd jött volna a delfin-bemutató, de sajna lemaradtunk róla, így az nem jött. Jött viszont vmi más bemutató, ahol különböző tornagyakorlatot mutattak be. Mint pl. hogy lehet 10 szék tetején fenntmaradni. Elvben ekkor már fél 6 volt, háromnegyedkor volt a találkozás, de még Péter Ondrej meg én menni akartunk még egyet a békés raftingos hajókázással, csak sajna 10 percig tartott megtalálni, így háromnegyed lett mire sorra kerültünk. A beszállás úgy nézett ki, hogy egyszerre kb. 5 hajó tartózkodott a parton, abból az utsó kettőből épp még kifele szálltak, az első kettőbe már befele, és kb 1 volt üresen. Mikor elkezdtünk beszállni, akkor láttuk meg, hogy a két spanyol csaj épp száll kifele, utánuk kiáltottunk, és még éppen betudtak ugrani hozzánk. Jó buli volt, még tudtunk volna párat menni, de sajna már 10 perce a talákozási helyen kellett volna lenni. Úgyhogy gyorsan siettünk a kijárathoz, persze előtte a wc-t nem lehetett kihagyni, mire kiléptünk a bejáraton, épp megláttuk a buszunkat, mely már láthatóan mozgó állapotban volt, de azért még felvett minket. Azonban nem mi voltunk az utolsóak, páran még nem jöttek meg, úgyhogy rájuk vártunk egy 5 percet, és aztán indulhattunk haza.

Közben elkezdődött az EB, így elkezdtem keresni a rádióban a meccset, sajna kevés sikerrel. Félóráig kerestem, de semmi, csak néha az eredményt mondták be vhol, emg 1 percre odakapcsoltak a stadionba. 19.25 fele azonba tartottunk egy kis pihenőt, egy parkolóban. No mondom, benézek már a benzinkútra, hátha adják a meccset, és adták. Úgyhogy Ondrjéval odaálltunk a tv elé, és azt néztük. 2 perc sem tellt be, és a csehek belőtték az EB első gólját, csak nem maradtunk le róla. Ondrjéról bizony kiderült, tényleg nagy cseh szurkoló, nagyon látványosan örült a gólnak. Több helyzetük se volt a cseheknek, nem úgy a svájciaknak, de negyed óra után, csak elindultunk visszafele a buszhoz, ne várjanak már ránk annyit. Így azonban a láttotak alapján volt egy kis félsz, hogy tényleg nyertek e a csehek, 10 perc ugyanis még hátra volt. Elvben a meccs végeztével jött a rádióban egy hír, hogy 1-0, de Ondrej még csak nem akarta elhinni, hogy nyertek, az otthonról kapott sms azonban meggyőzte, melybe ugyan az eremédmény nem volt beleírva, de a gratulácó, meg a „szép gól volt” egyértelműen a  csehek 1-0ás győzelmére utalt.

Nagyjából 10 perccel a második meccs kezdés előtt értünk be Wernigerodébe, a visszaút miatti bicaj mellett döntés úgy nézett ki rossz megoldás, ugyanis megálltunk a gyártelepnél, és ott egy csoportkép készítése után a többiek mintegy 10-15 perces gyaloglásnyira voltak, nekünk azonban még visszakellett menni a sulihoz a bicikliért. A biciklim birtokában nemigen vártam meg Frankot, meg Ondrjét, hanem hazaszáguldottam, nem kis meglepetésre megelőzve a gyaloglókat. Laptop gyorsan bekapcs, és lehetett nézni a tv kártyám birtokában ( melyet Henriktől kaptam kölcsönbe ) a portugál – török meccset. Szép lassan a többiek is megérkeztek, így a szobámat ellepték a nézők.

Eljött a félév második fele a TM, szempontjából, a csütörtöki óra megsznünt, és lett helyette a hétfői óra, Schreiberrel, akit már jól ismertem Tourismus Ort óráról. Nem kellett benne csalódni itt sem, egész jó kis előadást tartott, erre sokkal jobban megérte bemenni, mint a csütörtökire.

Este a szokásos kosár volt még, de előtte befizettük Ondrjéval a második részletét a szombati Heide Park-i vidámparki kirándulásnak. Összesen volt 22 Euro.

Kedden szokásos spanyolóra, utána akartunk jegyet venni a következő hét szerdai International Abendre, ami elég borsos 4 Euroba került volna, ekkor a csehek hirtelen kitalálták, hogy főznek, no, akkor már én se veszek jegyet, hanem csatlakozok Péterékhez, úgyhogy kihagytam a Tourismus-marketinget, hogy megtaláljam Pétert, és jelentkezni tudjak, mert annak határideje e kedd volt. Végül megtaláltam, és jelentkeztem negyedikként a csapatba, Antje ( német csaj, Júlia lakótársa ), és Júlia után.

Szerdán ezúttal Kristoffe prezentált, úgyhogy bementem, pedig a Tourismusorte utána megint elmaradt, úgyhogy aztán jöttem haza, lényeg, hogy megitn korán kellett kellni. Este voltak Rock-koncertek a Blue-ban, két gond volt. Egyrészt nem tudtuk, hogy pontosan mikor kezdődik, másrészt, Ondrej 10-ig flootballoztik. Végülis 11 fele átbicajoztunk Ondrej-val a Blue-ba, és akkor tudtuk meg, hogy az első két banda lement, de a legjobb, a norvég, még most jön. A hátsó részre, a csocsó asztal helyére voltak bepakolva a zenészek, és az egész hátsó részt megtöltötték a nézők. Egész jól játszottak, koncert után szétszóródtak az emberek között, de sajna nem volt itt Kristoffe, pedig poén lett volna, mert ugye ő is norvég. Nem sokkal később elhagytuk a Blue-t, ahol egy csávó szólított meg minket, akiről néhány perc után kiderült, hogy ő volt az első zenekar dobosa. A poén a dologban, hogy mikor még nem tudtuk, hogy ki ő kérdezgette tőlünk, hogy milyen volt a koncert, mire rávágtuk, hogy a norvégok jól játszottak nagyon. A srác erre: „Und ich ?”. De hát ugye őket sajna nem láttuk. 1-2 fele hazabicajoztunk, szóval 5 órát megint sikeresen aludtam a Globalisierung óráig.

Aztán óráról hazajövet szokás szerint visszaaludtam, majd felkelés után indulhattam újra előadásra, sajna 5 méterrel az elindulás után sikerült is a kavicsos részen eltanyáznom a bicajjal, így kissé sérülten értem be Freizeit-ra. Esti kosarat pedig sikeresen így kihagytam, minthogy még mindig fájdogált a kezem.

Már elég fáradt voltam, de a dolgot tovább rontotta az a tudat, hogy tudtam, hogy szombaton sem tudom még magam kialudni, mert fél8-as indulással megyün Heideparkba, és ennek ellenére épp most éreztem úgy, hogy már bekéne mennem a pénteki órára, mert már kétszer nem voltam, szóval 9-kor kelnem kellett, hogy háromnegyed 10-re beérjek. Az óra nagyjából azzal telt, hogy bent voltam, porbáltam kicsit figyelni, meguntam, aztán láthatóan Stephan is, és elővette a laptopját ,aztán azon mutattot mindenfélét. Ezért igazán megérte felkellni, és bemenni, mindegy, ekkora eldöntöttem, hogy kövi 2-re tuti nem fogok bemenni.

A nyár első napja. Délután Fabián hívott a sulihoz, hogy ott van vmi érdekes. Minthogy akkor ébredtem, még nem volt kedvem menni. Másfél órával később elnéztem, de csak 4en röplabdáztak, úgyhogy inkább továbbálltam. Aztán kedvem lett kicsit kinézni a hegyekbe, minthogy ez nagyjából a telepüés határán van, így nem sok időt igényelt elmenni oda. Gondoltam elbicajozok a Kaiserturmhoz, érdekel a kilátás a városra, most hogy már jobban ismerem. Nem mondhatni, hogy nem volt meredek, de legalább jó kis beton út vitt a csomópontig, a várostól 2 km-re lévő Försterplatz-ig. Nem igazán vagyok a hegyi bicajozáshoz szokva, ennek következtében nagyjából minden 2. kanyarban megálltam kicsit pihenni, de így is bő negyed óra alatt felértem. Innentől már turista úton vezetett az utam, ami annyira nem bicajra volt kitalálva, bár mivel fél km-nél már nem volt több, így nem volt vészes. Kicsit meglepett, hogy a vasárnap délutáni jó idő ellenére senki nem volt a kilátóban, pedig gyalog is legfeljebb 1 óra az út ide. Fölmentem, és lehetett nézelődni. Sajnos elég párás volt az idő, így a távolba kilátás elmaradt, viszont a várost megszemlélhettem. Egy fél óra után visszaindultam. Visszafele megint megbizonyosodtam, hogy errefele bizony elég sok elágazás van, de legalább belepotlodtam egy jó kis lejtős földútba, és ezen mindenféle hajtás nélkül száguldhattam el a Försterplatzig, majd onnan 4 perc alatt leszáguldottam a városba, ahol leginkább a féket kellett használnom, ha nem akartam egy völgybe esni. Így is az egyik fékezés közben a vizes úton majdnem elcsúsztam. 6 fele hazaértem, majd takarítottam kicsit a pókerezők tiszteletére. Sajna 8 fele szembestültem azzal a ténnyel, hogy nincs zseton. Amelia ugyanis valószínű bevitte a szobába a zsetont, és most meg épp nem volt otthon, úgyhogy zsetonkereső hadjáratra indultam. Reményem az egyik WH6-ban lakó pokeres srác volt, aki épp akkor érkezett meg, amikor kiderült a zseton hiánya. Sajna ő nem rendelkezett ilyennel, viszont adott egy ötletet, hogy kinek lehet. Úgyhogy becsöngettem oda, és sajna kiderült, hogy az illető épp nincs otthon akinek van, de szerencsém ott kaptam egy másik címet, ahova szintén becsöngettem, és szerencsémre az ottani pókeres otthon volt. Némi szépséghiba, hogy még életemben nem láttam a srácot, ahogy ő sem engem. Fél percnyi dilemma után végül úgy döntött megbízik bennem, megnézte azért mi van a dobozban, és odaadta nekem.

Tobias már megérkezett, Kristoffe is a pókerre várt, azonban Péter még tollasozott. Mondjuk nekem meg a mosáshoz kellett rohangálnom, épp a szárítót kellett elindítanom, Pétert a többiek probálták addig rávenni, hogy jöjjön, és nagy nehezen 9 fele elkezdtük. Júlia is játszott. Ondrej közben korábban megérkezett Berlinből, így evés után ő is csatlakozott hozzánk. Fél 11 fele már csak 3an voltunk, Péter, Tobias és én, kis szünetet tartottunk, megnéztük a a tegnapi születésnapi bulin készült képeket, majd folytattuk. Végül ismételten Pedróval játszottam a döntőt, és ezúttal a tanítvány legyőzte a mesterét.

Stuyskills-t inkább kihagytam, egyrészt nem volt kedvem felkellni 7-kor, este úgyis buli, meg aztán megint kelés, szóval jól jött az a plussz 90 perc alvás, másrészt nem volt kedvem angolt hallani, nehogy bezavarjon az azutáni német prezentációban. Bár az angol után, általában a német szinte anyanyelv szokott lenni, ennek ellenére nem volt kedvem kockáztatni. Így aztán Ondrjéval bicajoztunk be a prezentációnk színhelyére, ahol Kristóf már rakosgatta össze a gépen, szép lassan meg is jelent a kép a kivetítőn. Tovább nézegettem a lapokat melyen a jegyzeteim voltak, és rájöttem egy nagy hibájára, helyenként átláthatattlan, zavaros és olvashatattlan volt, így még szorgosabban kezdtem el nézegetni, hogy a nagy részét tudjam fejből. Többiek nem voltak hülyék, egyszerűen kinyomtatták, vagy gyöngybetűkkel leírtak mondandójatk, így csak olvasniuk kellett, nekem meg olvashatattlan szavakból kellett kibogoznom a beszédem. Mari kezdte, de csak egy rövid felvezetéssel, minthogy ő beszél legjobban közülünk, majd jöhettek a csehek. Ondrjéé a legizgalmasabb rész, képek Csehország nevezetességeiről. Nagy örömömre ilyen dolgok is szerepet kaptak, mint MarienBad és Pilsen, ahol már én is voltam. Aztán jöhettem én. Önbizalomnövelőként előre raktam Magyarország adatait, és főbb nevezetességeit, amihez nem kellett a lap, így arról magamtól tudtam beszélni. Gyorsnak tartották a beszédem, végre eljutottunk ide németből, úgyhogy lassítottam. Majd jött a papíros rossz. Eleje még ment, ott még emlékeztem a dolgokra, aztán szépen lassan egyre többet kellett nézegetnem a papírok közé, majd volt, hogy 10 mp-ig probáltam kibogozni mi is lehetett az, a legvégén meg inkább kihagytam egy részt, ugorjunk. Így is meglett negyed óra a tanár kérdéseivel együtt, amire természetesen nem mindig tudtam tökéletes választ adni. Azért arra a kérdésre, hogy Magyarországon akarok e dolgozni, vagy nyugaton, már könnyen ment a válasz. Jöttek a norvégok, zárásként egy Norvégiáról szóló filmmel.

Nem sikeredett természetesen a prezentációnk egész órásra, igaz mi 6an voltunk, míg a többi prezentáló, akik kitöltötték az egész órát 3-an. Na mindegy, legalább korábban mehettünk ebédelni, aztán meg bevásárolni mentem, majd haza.

Már ismert tény volt, hogy mától szombatig minden nap lesz este egy party, ezért különösen jól esett amikor délután elkezdtem érezni a torkomat egyre erősebben. Na mindegy, ha menni kell, hát menni kell. Este volt az un. Turizmusparty. Minthogy Ondrej floorbalozott, így csak fél 11-kor tudtunk elbicajozni, szokásos módon, én szépen kivilágítva, ő meg sötétben, így általában mindig ő ment a járda belső részén, hogyha rendör jön, akkor engem lássanak. 1 órási zárásig ott maradtunk, közben sikerült megtalálnuk a helyet, ahol a jegyünkkel járó ingyenitalban volt részünk. Aztuán átmentünk a Blue-ban és 3 után bicajoztunk haza. Egy szépséghiba volt csak, nekem reggel 8-tól órám volt, így 3,5 órát sikerült aludnom, felkelés után 10 percig dilemmáztam, hogy menjek, vagy ne,ha nem lettem volna beteg, akkor csak iszonyú fáradt lettem volna, de így még fáradtabb voltam, ennek ellenére bementem az órára nagyon lelkiismeretesen. Megérte bemenni, ugyanis az idén előszőr Tobias is bejött. Nem kamuzott a múlthéten, tényleg van neki is ilyen órája, pedig elvben már pár szemeszterrel túlhaladt. Csak miután megbukott belőle, azután Spanyolországba ment ki Erasmusra, és így csak most tudta felvenni. Szóval neki volt egy szépen telejegyzelt füzete, így azt elkértem tőle. Óra után meg hazajöttem, és további 2,5 órát aludtam a következő órámig a Freizeit-ig mire aztán szintén nagyon lelkiismeretesen bementem. Mért nem ilyenkor vannak azangolnyevlű órák, biztos nem lennék akkor ilyen lelkiismeretes. Benéztem még a nőnél a már tényleg utolsó Tourismusmanagement órára, majd miután Stephan szépen leirogatta a vizsgára szükséges dolgokat, én lemásoltam azt.

Felkeltem, és bizony öltözködésnél feltűnt a pulcsi hiány. Ráadásul a legjobb pulcsi hiánya. Volt ugyanis olyan, amúgy egész hasznos szokásom, hogy órára, illetve kosárra tiszta, jó illatú pulcsiban mentem, de minthogy nem volt kedvem minden kosár után új pulcsit szerezni, így elvittem mindig egy már félig koszos pulcsit, azért nem kár, ha izzadtan felveszem. No de azt a hibát elkövettem hétfőn, hogy a jó pulcsit nem raktam a táskámba, miután levettem, miután meg hazaindultam, meg ugyancsak nem raktam be. Így úgy döntöttem spanyolórára menet, a város fele megyek, és benézek az öltözőbe, hogy ott van e a pulcsi. Pont az általános iskolások akkor jöttek ki futni, így én gyorsan beosontam, de sajna nem volt ott a pulcsim. Szóval bementem spanyolra, tervezgettem, hogy ellógom a legnehezebben viselhető órát, a Tourismus Marketinget, hogy kérdezősködjek a pulcsi iránt. Spanyolon a tanár bingó játékkal várt minket, kapott mindenki egy kártyát, melyen 6 féle kép volt, a tanár meg sorba mutogatta, és mondta a neveket spanyolul, az első 4 helyezett részesülhetett, az általa Oroszországból behozott csokiból. Mire meglett a 4. nyertes, már én is csak 1-re voltam. Spanyolóra szünetében kimentünk a folyosóra, mint mindig, és épp akkor jelent meg a kosaras csaj. Megkérdeztem tőle, hogy nem tud e vmit a pulcsimról, de mikorra kimondtam, már eszembe jutott, hogy totál fölösleges volt, ő nem a mi öltözőnkben öltözik ugyebár. Annál inkább meglepett, hogy mondta, hogy nála van. Szürke színű, tehát az enyém. Kérdem hogy került hozzá, mire kiderült, hogy a srácok átvitték hozzá a pulcsimat, aztán ő meg mondta, hogy majd csütörtökön kocsival elhozza a kosárpályára. Szóval lényeg megvan. Így spanyol után bemehettem újra a roppant izgalmas órára, a Tourismus Marketingre, ami nem is volna lehet rossz, de vhogy olyan gyorsan beszél, annyi infot ad át, nekem meg olyan kevés kedvem van az angol nyelvű előadáshoz, hogy max 1 óra, aztán már menekülnék ki a teremből. Nem menekültem ki azonban most sem, 1 órán át pedig kitartóan figyeltem. Mindenesetre nem szomorkodtam 1 órakkor, mikor vége lett az órának. Aztán jött a német, végre, bár ilyenkorra már hulla vagyok, ez az óra, általában kellemes, főleg amikor beszélünk rajta.

Szokásos deles kelés után munkálkodtam tovább a prezentációmmal, majd elmentem a Humán erőforrás nevezetű tárgyra, ezúttal Erasmusosok prezentáltak. Óra után elszáguldottam a terembe, mert már újra bent kosaraztunk.

Már tegnap eldöntöttem, hogy kihagyom a Tourismusmanagementet, így alhattam délután 1-ig.

A hétvége nagyrészében pihentem, illetve elkezdtem munkálkodni a Tourismus Orte nevű tantárgyra készülő prezentáción, ahol Magyarország turizmusának felépítéséről és piacra viteléről kellett prezentálnom a norvégokkal és a csehekkel együtt, akik persze saját országukról írtak. Nagy örömömre e prezentációt németül kellett csinálni. Azon a nyelven még beszélni is tudok, máskérdés, hogy ez a téma is olyan távol volt tőlem, mint ide Tókió. Szóval itt se volt elég elkészíteni egy prezentációs anyagot, hanem további szöveget kellett kiírnom egy lapra. Ma június 5-e van, és gyanús volt, hogy nem csak prezentáltam, illetve pihentem a hétvégén, így megkérdeztem Kirstóft, nem rémlik e neki valami, mi volt a hétvégén, mire mondta, hogy Bremen, ja igen, Halberstadt, szóval akkor május 24…

Estére hivatalosak voltunk a halberstadti erasmusosoknál. Kristóf Bremen-ban votl, így ő nem tudott jönni, jöttek viszont a csehek, meg Fábián. Kissé késve indultunk el az utolsó buszhoz, és akkor jött a hír, hogy Hanna egyik ismerősének van egy kocsija, de abba nem fér bele mindenki ugye, vki kimaradna. Ez így nem volt poén. Buszból meg az első reggel fél9kor jött volna, vonat pedig 20 Euroba kerül, így az sej jó. Mindenesetre a beszerzett hálózsákokat, felfújható ágyakat ott hagytuk, kevés darabot majd csak tudnak ott is adni, minek cipeljük. 7-re megérkeztünk, a buli csak 8kor kezdödött így körülnéztünk a város sétálóutcáján, mindenféle árus volt még ott. Majd fél 9, 9 fele érkeztek az emberek, egy részük ismeretlen, páran rég nem látott ismerősök. 11-ig bírtuk a discó zenét, aztán páran rock, illetve egyszerűen más zene kedvelőei szépen megszálltuk a gépet, hogy vmi értelmes zene is legyen. Aztán szép lassan mindenki oda járogatott, és a youtubon kikeresetett hallgattuk. Mákunk volt, ott volt Markus is Verkonikával, meg Alex, és bizony ők autóval voltak, és hazaterveztek menni. Ráadásul Márkusnak egy nagy furgonja volt, így még ketten be is értek volna, Fábiánon, meg rajtam kívűl. A csehek 1 fele, a bizonyos ismerőssel hazamentek, mi negyed 4-kor, miután mindenki elment tettük meg ezt. Már reggeledett mire hazaértünk, közben a telljes sötétség csak fél11-től van, így ellehet mondani, hogy errefele nem túl hosszúak az éjszakák.

Globalisierungra bemásztam, óra közepén tanár 5ünket kihívott a táblához, vmilyen görbét kellett berajzolni a diagrammra. Miután nem telljesen értettem, hogy milyen görbét, így megvártam előbb míg 3an berajzolták a saját görbéjüket, majd én is vmi hasonlót berajzoltam. Miután megvolt minden görbe szavazást tartott a nem rajzolók között a tanár, hogy melyiket tartják jónak. 2-re ment a szavazatok nagy része, de 2 szavazatot én is kaptam. Végül az 5 görbéből csak 1-et jó, nem nagy meglepetésra, az nem az enyém volt, annál nagyobb meglepetésre a mindössze 1 szavazatot kapott volt az. Úgyfest nem csak én nem értettem a dolgot.

Study Skills. Szóval jön az első prezentáló. Ondrej is belátogat az órára, hogy meg nézze mit alkotok, pedig ő ezt a tárgyat már leadta. Így együtt bicajozunk be a suliba. 8 óra után pár perccel még „csak” a Mari ( az egyik norvég csaj ) Kristóf, Ondrej meg én vagyunk ott a tanáron kívűl. Úgyhogy kis beszélgetés, nem kis örömömre, mert így legalább kicsit beletudok rázódni az angol nyelvben. Aztán megérkezik a két spanyol csaj is. Kamerát kezeli Kristóf, mert sajna a tanár szereti megörökíteni a prezentációkat, és elkezdhetem mondókámat. Nem kellett csalódnom, valóban nem igazán ment az angol, és bizony szép számmal ugrottak be a német szavak, melyeket általában kiejtés előtt sikerült lefordítanom angolra. Nem baj, úgyis a testbeszédről kellett beszélnem, azokat szépen mutogattam, aztán a lapról leolvasott szófoszlányokból több/kevesebb sikerrel összeraktam egy mondatot. Mindenesetre volt, hogy megprobáltam hozzáfűzni valamit, aztán ha nem jutott eszembe a szó, megesett jó pár 10 mp-es hallgatás, tippelgetés. Tán ez ok folytán, de a vége fele a videó lejárt, rövid volt a kazette ? A végén kiderült, nem feltétlen, csak épp a 15-30 perces prezentációm 42 perces lett. Na mindegy, lényeg csak vége lett. Megvitatták emberek, mi volt jó, mi nem. Az idő meg az angolom nem az igazi, aztán az elején volt pár érdekes dia több soros szöveggel, azok sem az igaziak voltak, nem úgy a a prezentációs anyag többi rész, ott már csak a prezentálás alatt mondott szövegem nem volt az igazi, a powerpointos anyag már kafi volt, aztán mondtak olyat is, hogy jól tartottam a kapcsolatott a nézőkkel. Tanár javasolt egy minimum 2.7-et, aztán majd a többiek prezentációjától függően ez még javulhat. Németországban amúgy az 1.0 a legjobb, aztán jön sorban 1.3 , 1.7 , 2.0 , 2.3 , 2.7 , 3.0 , 3.3 , 3.7 , 4.0 , 5.0 . No ez a legutóbbi jelent nálunk 1-est, szóval ezt kell elkerülni, azon kívűl totál mindegy hanyast kapok két egyszerű ok miatt. Egyrészt állítólag bármilyen bukástól különböző jegyet ha kapunk, azt automatikusan 5-ösnek veszik odahaza, bár ez lehet csak Urbán Legenda, de amúgy is totál mindegy, mert elég kevés tárgyam van az otthonihoz képest, tehát ösztöndíj sansztalan.

Következett a Tourismusorte, és egy újabb bezámoló, ezúttal a Dizájnról, és már csak 1 hét volt, hogy mi következzünk. Ebéd, jó kis gyümölcsös gríz, majd hazamenetel Huhn Tourismusmanagement II. anyagának megvétele után a nyomtatvány boltba, hol ezzel foglalkoznak, csak nem mindig a legpontosabban kapcsolják össze a kinyomtatott oldalakat, ezúttal nagyjából 4X vált irányt az anyag, mely mellesleg elég vastagnak bizonyult, aztán további aggodalmam a tárggyal kapcsolatban, hogy Stephany emellett még oldalakat szokott irogatni órán, ami nemigen van benne ezekben a nyomtatott anyagokban, ráadásul ez az egész vizsgának csak az 1/4ed része, mert júniustól majd Schreiber fogja tartani ezt az órát ( TM2), amiből van külön anyag, igaz az nem túl vastag, ahogy továbbá a TM1-gyel együtt lesz egy vizsga, melyből péntekenként van óra Bastiannal, amelyből ugyancsak nem vékony a tanulandó, bár Huhn-énál igen.

Sztem sok érdemleges nem történt, tán alvás, meg persze, rájöttem, hogy elkéne kezdeni készíten a prezentációmat Study skills-re. Miután az utazás előtti szerdán sikeresen elcseréltem a Testbeszédre, így egy relatíve értelmes témám volt. Angol oldalakat lapozgattam, és találtam is gyorsan pár hasznos oldalt. Végül vasárnap, hétfőre el is készült az anyag, 28 dia, már csak szöveget kellett hozzá kitalálni, mert csak kéne mondani valamit prezentálás közben. Hétfőn jött egy e-mail közben, hogy a cseh út olcsóbb lett, így 3,15 Euro visszajár mindenkinek. Volt egy elszámolás, mi mennyibe került, szállás, busz, sofförnek adott borravaló, szóval mindenről, és kijött. Szóval e pénzért lehetett bemenni, és visszakapni. Lehet én vagyok feledékeny, de nem rémlik, hogy bármelyik Magyarországon szervezett osztály kirándulás után visszaadtak volna pénzt. Pláne nem ilyen precízen. A dologban már csak egy szebb volt, a visszakapott pénzben az 1 Euros, pont az a ritka, különleges Euro volt, amit a hazaút folyamán kellett a wc-s néninek odaadnom.

Miután péntek este találkoztam Alex-szal, az egyik kosarassal, és megtudtam tőle, hogy a mai nap folyamán valahol kint lesz kosár, mert terem nem volt a héten. Hogy pontosan mikor azt sajna nem tudtam meg, pedig Andreas, egy másik kosaras meghívott egy baba nevezetű klubbra, mely feltehetően a basketball-t takarta, de sajna nem engedett a rendszer belelépni, így 8 óra után elszáguldottam arra a kosárpályára, amit ismertem, hát ott nem voltak, még jó hogy 1 hete a másikba is sikerült egy bicajozás közben belebotlanom, és bizony ott voltak. Játszottunk egyet, aztán sajna ezzel vége is lett, ők ugyanis már fél 6 óta ott voltak, de legalább megtudtam, hogy csütörtökön is lesz mókraw, újra kint.