HTML

Németország, Wernigerode

Félévnek induló, de 1 évesre kihúzúdó németországi Erasmus tanulmányaimról lehet itt olvasni. Az iskola - a Hocschule Harz - melyben tanulok, a Harz hegység lábánál fekvő Wernigerode nevezetű településen található, ha valaki keresi.

Friss topikok

Linkblog

Október 8. ( szerda ) - Bierpong

DeathZombie 2008.10.12. 01:33

Az órarendben gyönyörűségére igazán szerdán jöttem rá, úgyanis az első órám délután negyed 4-kor kezdődött. Fél éve 8-kor. Szóval sikerült magam úgy ahogy kialudni. Jött órára Stefany is ( előző féléves francia csaj ), miután tegnap jeleztem neki, hogy ma van német óra. A német órák a szokásos „izgalomban” teltek el. Említésre méltó esemény talán, mikor Auróra bejött a második német órára, és meglátta a francia szótárt Stefanynál. Előbb megörült neki, hogy franciát tanul, majd miután meglátta a másik nyelvet, a németet, kezdett leesni a dolog neki, na ezután örült igazán, hogy egy másik franciát köszönhetett. A tanárral még jól elbeszélgettünk, hogy milyen szomorú, hogy világosban nem láthattja a házát, mert mikor eljött már sötét volt, és mikor hazamegy, már sötét lesz. Majd tavasszal. Hazafele Stefanival kocsikáztunk haza 5-en, fő a kényelem. Este páran nagyon bulizni akartak, végül csak 4-en mentek el. Többiek, főleg Eric és Brandon, de azért Márk is egyszer kipórbálta a Bierpongot, minek lényege, hogy a vízszintesen, piramis szerűen felállított sörrel megtölött pohárba, ha az ellenfél beledobta, akkor meg kellett inni. Nagyon „szórakoztató” játék volt.

Szólj hozzá!

Október 7. ( kedd ) - Ez a német se az igazi

DeathZombie 2008.10.10. 02:26

Ügyesen megcsináltam én ezt az órarendet, régebben ilyenkor 8-ra mentem suliba, most pedig az első órám 13.15-kor volt. Ennek köszönhetően fél 12-ig aludtam, majd bementem a suliba, ahol két német volt egymás után. Az első a jól ismert Mittelstufe volt, jól ismert színvonal, ráadásul egy félévnyivel már többen tudok annál, mint amikor a múltkor kezdtem, szóval nem mondhatni, hogy hihetettlen sok mindent tanultam volna. Aztán jött a turizmus, ami még alacsonyabb színvonalon volt, annyi, hogy ezen tanultunk olyan dolgokat, hogy mit kell egy utazási irodában csinálni. Még jól jöhet. Ezek a német órák szöges ellentétei a spanyolnak, ott azt se tudom, hogy mi van, mert vagy hallom a spanyolt, amiből semmit nem értek, vagy a spanyol akcentusú németet, amiből megintcsak nem sokat. Itt hátradőlök a széken, beszélgetek a mellettem lévőkkel, a tanárral, közben minden feladat is megoldódik, aminek van értelme. A turizmus németen Márk is bent volt, valszeg utoljára. A gond, hogy ő akár a német tanár helyén is állhatna, így érthető, hogy a másik oldal nem túl izgalmas neki. A németek között egy régi jó ismerőssel, a nem kosarazó Stefannal sikerült összefutni, és megbeszélni, hogy este ugrojunk be a Brauhausba, ahol ilyenkor ugye koktél-nap van 3 Euroért. A németórák után Erikával még beugrottunk a 2-es számú közl. Órára, hol a hajók ill. a repülők vannak terítéken. Engem érdekelt, őt is, sőt ő még lehet vizsgázni is akart belőle. Másik lehetőségük a magyaroknak a szerdai óra volt, melyre pedig Domi és Márk ment be, Márknak nagyon nem volt kérdéses, hogy melyiket válassza a szerdain ugyanis a vonatok meg a buszok vannak terítéken. Igazából lehet engem is jobban érdekelne az, főleg, hogy ott Schröder a tanár. Egyetlen szépséghiba, hogy az óra szerda reggel 8-kor volt, így én arra sok esélyt nem látok.

Este elég nehéz volt embereket összeszedni, hogy jöjjenek el a Brauhausba, még Márk is gondolkodott, de végül ő eljött, Domi, Laurence salsázott, Erika beteg volt. Aztán Kill You  még eljött, és így 2 lakótársa is, egyiket még eddig nem is láttuk. Buszon aztán a két Interfórumos csajjal is összefutottunk, így őket is üdvözölhettem újra a félévben. Iszogattunk aztán koktélokat a Brauhasuban, majd 11 fele hazajöttünk. Többiek meg akik nem jöttek pókereztek, éppen a végére jöttünk haza.

 

1 komment

Október 6. ( hétfő ) - Az első tanítási nap

DeathZombie 2008.10.10. 02:25

 

Az órarend egy nagy káosz volt még, kötötségem gyakorlatilag nem volt, talán csak az, hogy spanyolt mindenképp tovább szerettem volna tanulni, illetve pár német órára még beakartam menni. Ezenkivül tetszőleges választhattam pár érdekesebb előadást, ha volt kedvem, meg amit még akartam. Spanyolból a keddire akartam menni, mert akkor lett volna volt tanárom, Delgadó, te egyik francia csaj, Laurence órarendjébe csak a hétfői illett be, így gondoltam akkor elnézek arra én is. Előtte azonban még 9-re hivatalosak voltunk Herr Gross-nál, a turizmus tanszék fejesénél. Erre a beszédre nagyon kíváncsi voltam, mert fél éve is volt ilyen, de akkor 1 mondatot nem értettem belőle. Most valszeg lasabban is beszélt a csávó, lényeg, hogy szinte, most mindent értettem, szóval ez így jó volt. A csávó amúgy ismerősként köszöntött, eleve én jeleztem a társaságnak, hogy itt van a teremben, mert Mariék már keresték volna, hogy merre van. A beszéd végén még megkért, hogy mutassam meg, hol van a projektek, ami azonban sok embert nem érdekelt, ahogy engem se. Rohantuk spanyolra, épp a spanyol tanszék fejese jött ki, és akkor megláttam a teremben Verót, volt Erasmusos társamat. Ő volt a tanárnő. Köszönhetően annak, hogy ez egy vegyes csoport volt, és a mi tanárunk az előző félévben lasabb volt, mint a másik, így az órából sokat nem értettünk páran, nem úgy Laurance aki 3 év tanulással jött ide, így egy „csöppet” gyenge volt neki a színvonal. Szünetben inkább el is ment, de addig legalább segített nekem, mert 1 szót nem tudtam abból, amit tanultunk. Ezt a két óra között meg is beszéltem Veróval, hogy páran nem vettük még ezt a leckét, így a végig ronahás kicsit gyors nekünk, így kicsit lassult az anyag. Kiderült, hogy itt sok nyelvtanárt alkalmaznak így, ennek köszönhetően sprórol a suli, de közben meg egy csomó nyelvet tudnak oktatni, anyanyelvi oktatókkal. Ezután jött a német óra megbeszélés, hogy kinek mikor lenne jó, melyik nyelvóra. A nem kezdők tanárja a másik német tanár lett, Frau Obert volt, akit én előző félévben is jobban bírtam, mint az ori heti német tanárt. Elég nehézkesen tudtuk összeegyeztetni az órákat, mert volt pár elfoglalt, nekünk magyaroknak szinte minden jó volt. Végül az egyik óra 17 órára került, mint végső megoldás. Ezután a magyarok Kutatás módszertanra mentek volna be, én pedig 3 óra között dilemmáztam, hogy melyikre menjek be, végül a probléma megoldódott, az elhúzódott beszélgetésnek köszönhetően egyikre sem. Azonban a legérdekesebbnek tarott óra végére odamentem, és a kijövő emberek között sok ismerősbe botlottam, közben meg két Erasmusost is érdekelt az óra, szóval Schreiberrel megbeszéltük, hogy valszeg jövőhéten akkor bejövünk, és kitalálunk valami prezentációt. Nekem ugyan ez nem volna szükséges, de legalább kicsit gyakorlom a németet ezzel. Ezután én hamamentem, magyarok azonban még folytatták az esti iskolát negyed 9-ig.

Aztán eljött az este, és az első kosár a félévben. 7-en gyültünk mindössze össze, ráadásul ebből is 3 teljesen új ember volt, köztük egy lány, akiket még sosem láttunk. Elsősök voltak. Stefan meg jelezte, hogy eddig 10e vették fel a kosarat, ráadásul Betti még nem is jelentkezett, szóval feltehetően majd leszünk még többen is.

 

1 komment

Október 5. ( vasárnap ) - Brocken ( 1142 m )

DeathZombie 2008.10.08. 02:16

Ma volt a hegyre menés napja. Fél 8-kor keltem, a szél tombolt, nagyszerű otthon ülős idő volt. Erikát láttam bejönni az épületbe, kijöttem az ajón, és megkiabáltuk, hogy ő biztos nem jön, még kicsit beteg is volt. Én dillemáztam, gondoltam, hogyha mennek elegen, akkor okés, mért ne ? Legalább hangulatos az idő. Erika msn-en jelezte a brockeni időjárást, mely 96 km/h-ás szél, és 0,8 fokos hőmérsékelt volt, 20 méteres látótávolsággal füszerezve, hogy igazán megérje felmenni. Végül 9.11-kor a busszmegállóban vagy 10 ember gyűlt össze, név szerint: Sarmete, Domi, Laurence, Márk, Eric, Serban, Brandon, Nicky, Ursula, Jana ill. két nem Erasmusos, Kill You, és lakótársa xy. Aztán a sulinál csatlakozott hozzánk még a két, heti kísérőnk, Marie és Katja, valamint a koordinátorunk, Stackfelth és férje, tovább még két Erasmusos, Kareen és Sebastian. Jött a javaslat a „túravezetőtől”, Stackfelt férjétől, hogy volna egy másik túra is, lent a földön, szép környezetben, szép látási viszonnyal, biszont akkor nem utaztunk volna a vonattal, és nem mentünk volna a Brockenre, Márk egyből elvetettem, mi meg nem tiltakoztunk, ha már felkeltünk, akkor másszuk meg. Buszoztunk egyet Schierkéig. Ott leszálltunk, hogy elinduljunk fölfele. Ugyanazon az úton mentünk, amin féléve, első fele földút, másik fele autóút. Egész hangulatos idő volt, eső nélkül, beszürkült, 5-8 fok. Ahogy mentünk felfele szépen elkezdett esni az eső, de inkább csak ködszitálás volt, ugyanis belemásztunk a felhőkbe. A szél 40 km/h körül volt, Márk azért megpróbálta használni az esernyőjét, melyet kb. 1 percenként kellett valahogy újra használhatóvá tennie, miután a szél kifordította.

Fázni szerencsére nem másztunk a felfele a sétálásnak köszönhetően, azonban az eső egyre erősödött. Kellemes volt visszemlékezni, hogy fél évben ugyan hó volt minden fele, de 10 fok volt, és ragyogó napsütés. Az eső azonban továbbra sem volt olyan erős, hogy igazán elázzunk, csak a kabátunk volt vizes. Az utolsó fél km-en már rosszabb körülmények voltak mint a Rysyn ( 2499 m, Vysoké Tatry ). Az utolsó 150 méter ( hosszában, fölfele csak 30 ) pedig különösen durva lett, ekkora tűntek már el mellőlünk a fák, a szél elkezdett tombolni, majndem lefújt minket az útról, az eső ami közel 100 km/h-val fújt felénk a szél ütött, nem bírtam a menetirány fele nézni, ugyanis arról fújt a szél, ill. az eső esett. Nagy köd volt, 30 méterre sem lehetett ellátni, mindenesetre a kilátást probáltam mindenkinek elmesélni, hogy merre mit lehet látni, ha valaki „nagyon erősen” koncentrálna. Aztán megláttuk megbeszélésünk helyszínét, a vasútat. Ez ugye nagy távolságot már nem jelenthetett. Bementünk a vasút melletti váróba, ott aztán eldöntöttük, hogy a fél órával későbbi vonattal visszamegyünk. A hegy igazi csúcsa még 50 méterrel arrébb lett volna, azonban ezt már kihagytuk, Eric, meg Kil You azért még átszaladt oda, de róluk tudni kell, hogy a hideg nem nagyon zavarja őket, Kill You ma egy melegítőben jelent meg, végül egy vékony dzsekit kapott valakitől, Eric pedig egész héten rövid nadrágban volt suliban ( nem nagyon volt a héten a hőmérséklet 10 fok felett, de lehet úgy is fogalmazni, hogy határozottan alatta volt ). Vett a vároban lévő boltban mindenki egy schierkei snapszot, aztán azt iszogatta a népség megfázás ellen. 1-kor aztán kivonultunk a váróból, és felszálltunk a vonatra, mentünk vele, majd negyed 3-ra érkeztünk meg a sulihoz, ott az odavalósiak leszálltak, aztán Katjáék a következő megállónál a Westertornál le, mert úgy vélték oda lehet még érni a buszhoz, mely 13.45-kor megy a Rendezvous-tól. 1 percük volt fél km-ert lefutni. Én bíztam benne, hogyha esélyt akarunk rá, hogy elérjük a buszt, akkor megéri elmenni a Hauptbahnhofig, ahova a busz később ér oda, ráadásul ott 100 métert kell csak lefutni. Sajna a vonat 3 percet állt a westentori állomáson, így sikerült nekünk is lekésni a buszt, de az esélyünk azért nagyobb volt. :) Mindegy, megvártuk a következő buszt, melyen rajta voltak a többiek is, akik a Rendevoushoz futottak, ezzel mentünk haza. A nap hátralévő részében a lakásban való melegedést, és pihenést választottuk, én egy kicsit belenéztem a spanyol könyvbe, minthogy holnap volt az első órám, és június óta ki sem nyitottam.

Szólj hozzá!

Október 4. ( szombat ) - Oktoberfest

DeathZombie 2008.10.06. 00:45

Reggel idegenvezetős városnézés lett volna 11-től, majdnem elmentem rá, de mákomra épp szürke, amolyan nagyon esős időnek nézett ki akkor, amikor kelnem kellett volna, így még 2 órára visszaaludtam, hogy bemenjek a városismerő versenyre, ahol 4 csapat volt tavaly is, most is így nézett ki, azonban ezúttal felléptek apró problémák, 1-re a társaságnak csak a fele érkezett meg, ekkor új csapatosztás lett, majd pár perc múlva befutottak még páran, így vissza az eredeti csapatok, melyek azonban kicsit hiányosak lettek, volt még ugyanis pár hiányzó. Márkkal, Nickyvel ill. Irena-val voltam egy csapatban. Fél óra után átsétáltam a Domi, Ella Keriin ( új amerikai csaj, aki tud németül ) összetételű csapatba, akiknek zöld papírjaik volt, ebből sem túl sok, ugyanis a késve megérkezők kaptak még. Elmentünk, ahova el kellett, aztán megnéztük amit megkellett, és bementünk kajálni a Döneresbe. 20 perccel a határidő lejárta előtt jöttünk ki, ekkor még volt egy papíron pár hiányzó feladat, melyekhet embereket kellett volna megkérdezni. Csajok elmentek vásárolni, Keriin még evett, én meg hősiesen nekiáltam az infokat beszerezni. A fő, emberek nélkül megoldhatattlan, a „Ki Wernigerode polgármsestere” kérdés volt, vagy féltucat többnyire közép-idős-korú házaspárt szolítottam le, hátha közülük legalább vmelyik tudja. Az első 5 vagy tovább ment, mintha meg se halotta volna a kérdést, vagy nem beszélt németül, vagy turista volt, és gőze nem volt a dologról. Aztán végre találkoztam egy értelmes házaspárral, akik helyek voltak, mert már ezzel kezdtem a kérdezést, és persze így tudták a választ. Már éppen tovább mentek volna, mikor visszakérdeztek, hogy felmérés ? Mondtam, hogy suli feladat, megkérdezték, hogy tudnak-e még segíteni, úgyhogy kitöltettem velük az összes hiányzó dolgot, mint például, hogy mi a véleményük Magyarországról, egyből Budapest, a kedves emberek jutottak eszükbe, szóval ez így jó volt, míg Lettországban nem voltak, így arról csak a hideg jutott eszükbe. Még gyorsan megirtunk az amerikai csajjal egy 6 soros verset, majd elmentünk a kávézóba, az eredményhírdetésre. Ott még énekelni kellett volna valamit, végül elég gyéren sikerült, nagyjából másfél sorig jutottunk el. Mindenesetre összesítettben a 2. helyet azért megszereztük. Ezután, minthogy bicajjal jöttem be a vásorba, elbicajoztam hazafele, utbaejtettem a Kauflandot ( mennyivel kényelmesebb ez így, mint busszal, mostanában mégis sokat buszozok ), vettem pár lét szükségletű elemorzsiát, többek közt darált húst, melyből fasírtot akartam csinálni, csak épp apukámék nem jutottak fel a skypra, így a fasírt recept ugrott. Tőlük pedig szívesebben tanulok, mint holmi netes szakácskönyből. Este aztán elmentünk az Oktoberfestre, igaz csak egy helyi verziójára, mely a münchenihez nem volt mérhető, de azért még is csak átadott kicsit a német sörfesztiválok hangulatából. Ezúttal egész sok Erasmusost sikerült rá venni, hogy jöjjön, Tobi is csatlakozott hozzánk. Talán legjobb jelenet a Westerntor előtt játszódott le, mikor 4-en magyarok beszélgettünk, és elhangzott a „Kinek” kérdés, mire a bolgár magától rögtön fenn-hangon elismételte. No ezen jót nevettünk, természetesen a srácnak nem sok sejtése volt a szó jelentéséről. A fesztiválon a sör nagyon drága volt nagy testvéréhez híven, fél liter került 3,50-be, bár a Brauhausba is 3 Euro fél liter. A hangulat kezdetben még csak simán jó volt, aztán ekkor elindultunk haza, majd a kijáratnál rájöttünk páran, hogy voltaképp még maradnánk, így hát a csapat fele visszament. Megérte.

Ekkor lendült be igazán a buli, mindenki a padokon illetve az asztalokon ugrált. 4 emberke szolgáltatta a zenét a fesztiválon, mellyel igazi sör-fesztivál hangulatot teremtettek. A legjobb az egészben, hogy spórolás gyanánt egy sört nem vettem magam, így csak amivel megkínáltak, annyit ittam, de így is nagyon jó volt, és ráadásul ingyen.

Szólj hozzá!

Október 3. ( péntek ) - Végre voltam a kastélyban !!

DeathZombie 2008.10.04. 19:45

Eljött a nagy nap, melyet már fél éve tervezek, hogy bejussak a kastélyba. 11-es busszal mentünk tehát, Katja így várt ránk, lehet ő nem tudotd róla, hogy később megyünk, ennyi baj legyen. Aztán felsétáltunk a kastályhoz, mely meglepően gyorsan ment, hiába, amikor én bicajjal kivülről megnzétem akkor a kocsi úton mentem, az meg kicsit került, bár asszem az jó, hogy nem ezen a gyalog útón bicajoztam akkor fel, mert elég „nehéz” lett volna ezen az úton felmenni, igencsak meredek volt. 12 órakot eljött a nagy pillanat, beléptem a kastély kertjében, ahol megkaptuk az óriás méretű telefon kinéztű idegenvezetőket, mely németül mondott minden egyes teremben kivárhatatlan hosszúságú esszéket. Nekem pár mondat is elég lett volna.

A kastály belülről is szép volt, nem tele tárgyakkal, meg mindegy hülyeséggel, hanem kifejezetetten hangulatos, látszólag eredeti állapotában meghagyott szobák. Ettől függetlenül én a kilátást értékeltem legjobban, ami gyönyörű volt a városra, illetve a szemközti hegyekre.

Fél órával a megbeszélt találkozási helyen végeztünk, ekkor probáltunk beülni páran a kastély kávézójába, ugyanis kint elég hideg volt. Az árak persze elég borsosak voltak, ráadásul még hely se volt ,aztán két német sajnált meg minket, és átadták a helyüket, bár végülis nagyjából már végeztek is. Ekkor valami budi szerű szag csapta meg az orrunkat, úgyfest a szelőző a kávézóban volt. Közben nem jött senki, hogy kiszolgáljon minket, ekkor megpróbáltam én odamenni a pulthoz, de visszaküldtek, hogy most lassan megy a dolog, mert sokan vannak, majd odajön ő az asztalhoz.

 A kávézóban : Domi, Erika, Laurence

 

Mi még kicsit üldögéltünk a melegben, azt már láttuk, hogy rendelni úgy sem tudunk, ha odajöttek volna hozzánk, akkor elküldtük volna azzal a szöveggel, hogy már mennünk kell, de végül erre nem került sor. Végül a városban került sor a kávézásra, ott még az árak is egész jók voltak, annak köszönhetően, hogy egy török dőneresbe mentünk be. Itt enni is olcsón lehet, meg inni is, ha németben jár az ember ide éri meg bemenni. Háromnegyed 3-as busszal hazamentünk.


Lustgarten - A kastély alatt 100 méterrel

Ezután megsütöttem a rántot sajtot, ezt megettem, finom volt. Fél-6kor aztán elmentünk Márkkal bicajozni, aki Ondrej előző félévi bicaját kapta meg Franktól decemberig 10 Euroért. Az 1-es túrán mentünk Darlingerodéig, majd egy másik útón vissza Wernibe, természetesen a vonat nézés sem maradhatott ki a napból. A bicajozás kell majd az Aktív turizmus teljesítéséhez, kérdés, hogy dolgozhatunk e együtt Márkkal, vagy majd különbözőt kell beadni.

Mikor visszaértünk jött a hír Franktól, hogy Kornélius bulit szervez a WH1-ben, és 8 fele ő átvonul. Végül Márkkal úgy döntöttünk mi is átbicajozunk. Márkus és Tobias közben meg jelezte, hogy 9 után majd mennek a Blue-ba. Többi Erasmusos közül főleg a lettek jelezték, hogy jönnének Kornéliushoz, többiek inkább a Blue-t választották, vagy az otthon maradást. Út közben tudtuk meg Franktól, hogy Kornéliusz szülinapját ünnepli, nekünk meg semmi ajándékunk nem volt. Így kissé kínos volt beállítani, ráadásul érkezésünk is kicsit meglepte, hát igen, konkrétan nem hívott meg minket. Mindegy, jó gyerek, nem zaklatta a dolog, sőt mondta, hogy ha még pár Erasmusos jön, az se gond, csak ne 10-en, márpedig úgy nézett ki, még annyi Erasmusos jönne az ameriakkal együtt, így átirányította őket előbb a Blue-ba, hogy később, ha több hely lesz éjfél fele, akkor jöjjenek ide, ennek köszönhetően a lettek se jöttek. A bulin kevés fősulis volt, a többiek Kornéliusz nem távoli szülővárosából jöttek. A dolog érdekessége, hogy a fősulisokat mindet ismertem, többnyire a cseh útnak köszönhetően. Végül 10 után mentünk át a Blue-ba de Tobiasékat így is sikerült megelőznünk. Alex meg Tobias 11 fele ért oda, jó volt őket újra látni, bár Alexet sepciel már 1 hete láttam a buszon, de akkor épp dolgozni ment, és olyan depressziós arca volt, amilyet még sosem láttam senkin. Márkus meg Veronika éjfél után jöttek, ezután visszamentünk Korni-hoz, majd fél 2 fele újra újra a Blue-ban, ekkor még elköszöntem Markuséktól, aztán elindultunk bicajjal haza, mi 3-an, illetve a még 1-etlen itt maradt Erasmusos, Brandon. Azaz neki nem volt bicaja, viszont már kellően sokat ivott, így ő futott mellettünk. Kb. úgy néztünk ki, mint a Fogd a pénzt és fuss végén, mikor a szökött rabok összebilincselve bicajjal szöknek, és csak Woody Allen-nek nem volt bicaja, így ő fut közüttük. Az út két harmadáig bírta, ekkor Márk felvette a bicaja csomagtartójára, azonban ezzel 1 km-ert tudtunk csak megtenni, ugyanis ekkorra a bicaj már az összeroskadás közelébe került. Épp ekkora hagytuk le a gyalog hazaindult Erasmusosokat, így Brandon gyalog folytatta velük az út utolsó részét.

 

Szólj hozzá!

Október 2. ( csütörtök ) - Az órarend

DeathZombie 2008.10.03. 02:05

Eljött az utolsó német oktatás napja, ugyanis másnap a nemzeti ünnep miatt ( Németország újra-egyesítése ) nem volt tanítás. Reggel már alig bírtam felkellni, mostanra az utolsó erőtartalék is elfogyott, és a délelőtti órán is elég kómás voltam. Bár egyedül nem voltam a dologgal, páran a buszon aludtak majdnem vissza. Kikaptuk a teszet, mely 111 pontos lett a 150-ből, talán valamivel jobb mint a múltkor. Utána eljátszottuk a szokásos ( mármint féléve is volt ) koktél-partys játékot, amelyben mindenki képviselt egy kultúrát, ezúttal gyorsan beszélő, és távolság tartó voltam, mint féléve Kristoffe. Most én rohantam az emberek elől, hogy nehogy közelembe jöjjenek. Közben megtartottuk a szokásos reggelinket, minden nap volt kitéve keksz, tea fű, aztán lehetet teázni, meg reggelizni, mindezt kb. 11 fele. Végül kiderült, hogy német óra közül, ami az én szintemen van, az a Tourimus Deutsch és a Mittelstufe, melyet már tavaly is csináltam, most ezeknél magasabb szintű nem indult, alacsonyabbra, azaz kezdőre meg nem igazán akartam menni. Továbbá megbeszéltük, hogy valszeg dupla lesz mindkét órából. Megérkezett a délelőtt folyamán a 4. amerikai csaj, pozitívum, ő tud németül. Ezúttal vmiért korábban lett vége a németnek, mert a programban úgy volt benne, de igazából a miértre a tanár se jött rá. Megebédeltünk, előtte majdnem bementünk a könyvtárban, csak épp zárva volt, betörni meg azért csak nem akartunk. Evés után nyomtattam volna, ha a gép engedett volna bejelentkezni, azonba úgyfest törölték a felhasználó nevemet, aztán adtak valami újat. Elmentem az automatához, hogy kinyomtassam, mellyel nem boldogultam, mákomra épp Marie jött ki, így hozzájutottam a papírhoz, és kiderült, hogy csak a kódom változott meg. Ezután a sport kurzusos nőci tartotta a szokásos előadást, olyan lassan beszélt, hogy az már szinte nem is beszélt. Nem baj, én ráértem. Kosár ára a felére csökkent, ettől függetlenül valszeg nem fogok szenvedni a fizetési procedúrával, ha Andreast úgy se érdekli. Ezután jött az órarend megbeszélés, ezúttal nem kaptunk kinyomtatott órarendet, ill. egy üres órarendtáblázatot, mint féléve, hanem odamentünk a folyosóra, hogy a falakra felragasztott órarendekből másoljuk ki, ami nekünk tetszik. Mondjuk neten is meg vannak ezek, szóval ennek így sok értelme nem volt. Mindenestre azért most jobban elgondolkodtuk az órákon, nekem elsősorban a német meg a spanyol a fontos, aztán emelett akarok még pár érdekes előadást felvenni, vizsgáznom úgysem kell belőle. Majd még elválik, hogy lesz, de úgyfest az előző félévi Freizeit tanárommal, Schröderrel sokat leszek. Fél 4 fele végzett mindenki, ekkor Marie átkísért, és befizettem az első másfél havi szállásdíjat ill. a kaúciót. Eme eseményt követően végre sikerült nyomtatnom, 5 fele értem haza, mostam egyet, mert már kellett megint, szürke pulcsim sikeresen kihagytam a sötét mosásból, mert a sarokba volt ledobva, bakockáztattam a 60 fokost, végülis világos szürke volt, így legjobban a pulcsiért agódtam, de nem lett baja látszólag. Vásároltam 3 üveg vizet, meg egy sajtot, akartam vmi kaját is másnapra, de nem bírtam volna már ki még 3 percet a boltban, elég volt előtte az az 5, ugyanis bontót kerestem, de nem volt nagyon olcsón normális, így hagytam. Este pókert szervezett Frank meg Eric, arra vonultam át, a másodikat már kihagytam, már nem volt hozzá kedvem. Közben éjfél fele igyekeztem mindenkinek jelezni, hogy a 11-es busszal menjünk, ugyanis Brandon által sikeresen elterjedt a hír, hogy a 10.41-essel menjünk, kár, hogy ünnenap híján ez a busz nem járt. Amúgy volt valami a dologban, mert 11-re kellett volna elvben odaérni, de Marie délután még mondta, hogy nem gáz, ha kicsit késünk, ha így van bsz, akkor meg naná, hogy késünk.

 

Ja, és még a lényeg, fent van a videó Erika jóvoltából a youtubon, melyben a Hamupipőkét adjuk elő, többek közt a két amerikaival, akik közül a lakótársam végig okey-za a darabot, Ericnek pedig a kiejtésén lehet jókat derülni. Hamupipőke

 

Szólj hozzá!

Október 1. ( szerda ) - Dézsavü

DeathZombie 2008.10.02. 00:59

Október 1. ,azaz ma, ezt is megéltük a félév alatt, hogy ilyet írhatok. Megint német oktatás volt, és ma meglepően sok volt a német, még egy-két új szót is tanultam az órán, mint pl. előjegyez v. felszólító. Fél 10 fele lementünk a könyvtárba, hogy megnézzük hol vannak a német tankönybek, ez nagyon nem érdekelt, úgyhogy kicsit arrébb sétáltam, és a biciklis turizmussal kapcsolatos könyvet kezdtem el keresni, ugyanis az ilyen nevezetű fehérvári órámra 5 oldalas fordítás kell valami kapcsolódó szakmai anyagból. A könyv meg lett, még ki kölcsönözni is volt időm, mire végeztem, vége lett a könyvtárról szóló beszámolónak is. Miután visszamentünk a terembe a tanár még a könyvtár fontosságát próbálta hangsúlyozni, meg is kérdezte, hogy én hányszor voltam ott az előző félévben, de ez nem volt jó ötlet, ugyanis egyszer sem voltam ott, ma hoztam ki az első könyvet. Ezután írtuk egy tesztet, melyben szavak, és szó végek voltak kihagyva, ugyanezt csináltuk fél éve is, szóval ez volt egy kis segítség, más kérdés, hogy nem sok mindenre emlékeztem belőle, meg amúgy is utáltam mindig is az ilyen hülye kiegészítős bigyulékat. Eredmény majd holnapra, negatív azért csak nem lesz. Ezután megnéztünk egy Wernigerodéről szóló filmet, melyet fél éve is, már előre sejtettem, hogy most majd angolul nézzük, hogy most se érthessem, a tanár azonban megkérdezte, én meg gyorsan bekiabáltam, hogy deutsch, még támogatást is kaptam, egy halk englih kíséretében, így németül néztük. Meg sztem a tanár is már kicsit viszonozni akarta, hogy mindig angolul beszélt. A dolog szépséghiábaj volt, hogy 1 perc után belealudtam a filmbe, onnantól már az is szép teljesítmény volt, ha a szememet nyitva tudtam tartani.Óra után az angol és német órákról fagadtuk ki a német tanárunkat, minthogy ő angolt is tanított, veszélyben került sajna az összes német óra, mert 7 fő alatt nem indulnak, nálunk pedig összesen 12en tudtak németül, tavaly 30an voltunk. 1-kor szokásunkhoz híven megebédeltünk,  majd Stackhfelth mesélt 1 órán keresztül sulis dolgokról. Ezután elmentünk a könyvtárban ahol a könyvtáros néni a lépcsőről tartott 5 perces számolót. Mármint a lépcsőn állva a könyvtárról. Fél éve volt vagy 20 perces, akkor nagyon jókat nevetett, kár, hogy senki nem értette akkor belőle senkit, a nyertes 2 %-ot értett asszem akkor. Nekem ennyi elég volt a napból, hazamentem, többiek még bementek a számtech terembe, hogy Frank előadást tartson a sulis e-mailről, mely egyebekről, én megnéztem a számlámat ( örömmel tapasztaltam, hogy 1 hét alatt sikeresen kiért az otthonról küldött pénzem ) és felszálltam a buszra, és hazamentem. Délután pár álláshírdetésre mentem el, egyik helyről elkdültek, modván, tényleg kerestek embert, de már fel is vettek valakit, érdekes, mivel ma lett frissítve újra a hidetés. Másik helyet a motivációs levéllel voltak gondok, majd máskor megkapják, harmadikat pedig már hagytam, mivel este 7 volt. Miután grilleztek Ericék átmentünk a Napóleonba. Túl sok kedvünk nem volt pénz költeni, de mivel mindeni ment, így nyílván menjünk mi is. Végülis a mindenki kb. Márkék szobája volt, na mindegy, mi is átmentünk, mármint Laraence, Domi, én, majd fél órával utánunk Márk Kill You-val, Serbannal, és Kill You új lakótársával, aki elég érdekes volt. 10.51-es busszal hazamentünk, de előtte még egy kis fekete macskával összebarátkoztunk, szegényt majdnem előtütte az 5-ös busz, de Márk még időben elrugdosta az útról.

 

0:59, épp a blog utolsó sorait írom. :) Erre vártam már régóta, végre utolértem a jelent,  nem hiába közdüttem az utóbbi 6 hónapban, igyekszem megtartani eme jó szokásom, és minden este írni egy bejegyzést, ha véletlen nagyon hulla lennék, akkor legrosszabb esetben másnap délután. Valamint, ha ennyire ráérős leszek, hogy naponta csak egy napot kell írnom, akkor igyekszem feltenni képeket, illetve pótolni július utolsó két hetét még.

 

Amúgy az előző napi bejegyzés pár sorral ki lett bővítve, az utolsó piros színű bekezdés az.

Szólj hozzá!

Szeptember 30. ( kedd ) - Ez már inkább angol óra...

DeathZombie 2008.10.01. 20:07

Megint hajnali kelés, buszozás, elkezdődik a német oktatás, bevezető egy mondatban mindenki elmondja mennyire fáradt, Brandon is igyekszik németül elmondani. Fél 11-kor megismétlődik a félévvel ezelőtti program, melyben sziszegtek, meg „mmm”-ztek, ezúttal a nevét is megjegyeztem, az albatrosz kultúrát mutatták be ezzel, tavaly valamivel többek tetszését nyerte el, mint idén, mindegy, azért én most felvettem kamerával kivülállóként.

   

Óra után elkezdtük megbeszélni a történteket, természetesen angolul, az órán német szó már nemigen hangzott el, kicsit páran kiakadtuk ezen. Megint elmentünk a pre-Menzára, után lecseréltem végre a sulis kártyámat, mely érvényességi matricájának nagy része a levegőben lógott. Természetesen ingyen volt az akció, után a lányok befizették az október szállás díjat a számlára, én pedig megállapítottam, hogy a 6napja elküldött utalás még nem érkezett meg. De jó, hogy számítógépes már az egész bank rendszer, ezalatt bicajjal is kiért volna már a pénzem. Minthogy több teendőnk nem volt, így hazamentünk, többiek még lakóhely bejelentést intézték. Este terveztük, hogy átmegyünk a Brauhausban, ahol keddenként koktél nap van, és 3 euroért lehet koktélokat iszogatni, végül fáradság, és elhúzódó evések, vagy valami ilyesmi miatt elmaradt, azonban a nép megint elkezdett gyülekezni Erikánál, és ott volt 11-ig, én akkor mentem fel, aztán éjfélkor a szobában lévő Erikától hallottam msn-en, hogy szülinapi köszöntés van, úgyhogy leszaladtam, ekkor már csak pár ember volt ott, szóval csak egy kis Boldog szülinapot éneklés volt…

Amúgy elmúlt éjfél, azaz a szeptember, Erika nem lett beteg, így elvesztettem egy fogadást Kill You-val szemben. Fogadásunk egy teórián alapult, melyet épp Kill You talált ki, miszerint, aki ki jön ide Wernigerodéba, az mind egyből megbetegszik, bár rám meg Márkra ez pont nem volt igaz, mert mi már otthonról hoztuk a kort, azonban én az előző félévben érkezés után betegedtem meg, meg most is sokan, betegek lettek, többek közt Kill You is, Domi is megbetegedett, és Brandon is elkapta, szegény most csúnyán benne van. Hm. Milyen érdekes, ezekkel az emberekkel sokat beszéltem. :)

Szólj hozzá!

Szeptember 29. ( hétfő ) - Orientációs hét 1. napja

DeathZombie 2008.10.01. 00:53

Megkezdődött az Orientációs hét, ami igazából nem azoknak lett kitalálva, akik második szemeszterüket töltik itt, de ettől függetlenül érdekelt a dolog. 9-órára kellett most is menni, ez 8 óra előtti kelés jelentett, azaz a normálisnál 5 órával korábbit. 9-kor a 9-es házban köszöntött minket a rektor, azonban ezúttal a folyosón, fél éve egy külön termünk volt. Megint Regina lett az Ori. hét német tanára, egyetlen szépséghiba volt, a csoportból 5-en ( a 3 amerika és két lett ) egyáltalán nem tudtak németül, és a spanyol csajnak is gondja volt a „hol laksz” szintű kérdésekkel, de ő vmit értett abból ha hozzábeszéltünk. Azonban ez nem változtatott a helyzeten, mivel 5-en nem értettek németül, így Regina többnyire angolul beszélt, néha ha németül beszéltünk mi szemetek bemutatkozáskor, akkor ő azt lefordította. A német tanulás kb. annyiból állt, hogy repülővel érkeztem … - ból szintű mondatokat tanítottuk meg a németül nem tudokkal. Ők ebből az oktatásból gondolom sokra nem jutottak, mi meg a halálunkon voltunk az unalomtól. Pedig reménykedtem, hogy az első héten pár új szó, vagy egy két vonzat rám ragad, tévedtem. Ráadásul már kezdtem unni, hogy angol a fő nyelv szinte mindig, kivételesek azok az alkalmak amikor tiszta „német” környezetben vagyunk, ahol mindenki tud németül. Mert ha bekerül egy amerikai, akik amúgy jó fejek, szóval nem baj, de mégis, onnantól vége a németnek. Mondjuk ennek köszönhetően elkezdett rám kicsit az is ragadni, már-már újra tudok beszélni, bár az aktív szókincsem elég hiányos. Igazán az zavar, hogy abban a hitben voltam, hogy mostmár egész jól fog menni a beszéd, azon a nyelven amit használunk ( én naív azthittem az a német lesz ), erre az angol miatt ott vagyok mint tavasszal, hogy lesem a többieket. Na jó, azért nem ilyen vészes a helyzet, szépen gyarapszanak a németek, így az „5 nem beszél német” ember szépen elszórodik a tömegben, legfeljebb ők nem tudják, hogy miről van szó. Meg ha egy 8as- társaságban bent van egy, neki néha le lehet fordítani a dolgot, akkor legalább két nyelven beszélünk, de nehogy már csak angolul…

1-kor megkajáltunk a pre-Menzán, mely még kicsit kisebb, meg savanyúbb volt ,de nyitva volt. Utána, minthogy a múlt héten megjelenteknek már nem volt dolgunk, így hazajöttünk.

Este 6-kor elmentünk a Kegelbahn-ba, pont mint féléve, azonban a prezentációk ezúttal elmaradtak, volt helyette viszont egy új dolog, egy kis színdarab, a Hamupipőke, melyben 6-an szerepeltünk, köztük a két amerikai srác, akik közül Ericnek különösen érdekes volt a kiejtése, az „ö” betű ugyanis sehogy sem ment neki, így a ich bin so schön a szájából valahog így hangzott „ich bin zóó schóón”  ill. így : „ich bin zóó shúún. Videóra felvette Erika, ha minden igaz, majd fent lesz a youtubon hamarosan.( Itt a link a videóhoz )

Az este volt még a szokásos név-ismerkedős játék, ill. a vacsora. Az ingyen volt, a pia azonban nem. Mi csoró, ám de leleményes magyarok piát nem vettünk, mert drágább volt mint a Blue-ban, helyette inkább a táskánkban lévő vizet ittuk. Utána elkezdtünk tekézni, melyben 4 csapat volt, fél éve az utolsó, azaz a nem túl dicsőséges 4. hely lett a miénk, most egyel előre léptünk, és 3. lett az én csapatom, már csak 1 évet kéne maradnom, és meglenne az első hely, szóval motiváció van. 9-kor a szokásos útvonal jöttünk haza Frank bicajos kíséretében.

 

Szólj hozzá!

Szeptember 28. - Minden Erasmusos megérkezett

DeathZombie 2008.10.01. 00:51

A vasárnap végre programmentesnek ígérkezett, nagyon szép idő volt ezen a napon is, így délután bicajoztam egyet, elindultam a Halberstadtba vezető úton, melynek az út minősége ugyan tökéletes nem volt, ilyen kavicsos, viszont szép helyen ment. Azonban csak az első település határáig mentem el, aztán visszafordultam. Így is fél 7 fele értem haza. Ekkora már megjött Erika francia lakótársa, akit ekkor nem sikerült megismernem, azonban egyszer mikor kiléptem az ajtón megcsapott 2 emelettel alúlam a francia akcentus, melyet már eddig is ismertem, nem ismerek más nemzetet akiknek ilyen jelgzetes lenne az akcentusuk, mint nekik. Megjött végül még az előző félévről jól ismert Mariának egy barátnője, Gloria, aki Dominikának lett a lakótársa. Hozzájuk mentem át este, Kill you főztjét ették éppen, még Frank is ott volt, meg a spanyol csaj, aki nagyon barátságosnak tűnt, német sajna neki sem igazán ment, angol egy fokkal jobban, spanyolból viszont penge volt. Franktól végre megtudtam, hogy hol lakik Martin, aki Stephany-nek a barátja, ki előző félévben is itt volt, és egy gyakorlat miatt maradt kint szept. 30áig, de csak hétvégente voltak itt Martinnál, amúgy egy másik városban. Szóval úgy nézett ki ez az utolsó nap, hogy itt találhatom. Áthívtam Laurencet is, minthogy ő is, meg Stephanyi is francia, had beszélgessenek kicsit. Közben megtudtam nem lett volna muszáj igyekezni, mert marad tovább Stephany itt, igyekszik valami munkát találni a közelben.

 

A nap folyamán minden Erasmusos megérkezett, a névsor tehát :

 

Bal o. balról : Jana, Ursula, Laurence, Domi, Erika, Brandon, Jobb oldal előlről : Sermana, Márk, Kill You  ( a képen nem szerepel minden Erasmusos )

 

Brandon, Eric, Nicky, Kariin - amerikai

Aurora, Laurence - francia, ill még két másik francia Halberstadtból

Sermana, Irena, Ella

Serban - román

Gloria - spanyol

Jana - finn

Ursula - lengyel

Dominika, Erika, Márk és jómagam - magyar

 

Majd ha jobban megtudom a többiek nevét, akkor majd kiegészítem a listát.

 

Szólj hozzá!

Szeptember 27. - Grillezés

DeathZombie 2008.10.01. 00:32

Mai programunk ismét Halberstadt volt, mivel Dominak még mindig nem sikerült beszerezni a kabátot, de a HS-i Plázában a C&A-ban látot egyet, ami a wernigerodei kínálat után úgy tűnt megfelelő lehet. Márk az új bérlet birtokában, mellyel ingyen lehetett utazgatni egész HB-ban is, végigakarta villamosoni a várost, én pedig gondoltam ha már arra megyünk, akkor megpróbálok pár önéletrajzot leadni. Jött még továbbá Erika, a francia csaj, Laurence, meg Kill You is. Történt egy kis probláma a buszokkal, mikor egy napja megbeszéltük a 13:50-es HB-i buszt, akkor abban a hitben voltam, hogy a hétköznap van, és így 13:30as buszt beszéltük meg. Márk 1-kor jelezte, hogy az a busz szombaton nincs, a 13.11-est pedig már nem értük el. Végül 13.20 után sikerült elindulni gyalog ez az idő pedig majdnem kevésnek bizonyult. Persze ebbe belejátszott, hogy az út első felén olyan sebességgel sétált a csapat, mint amikor egy utcai zenekar vonul. Aztán Márkkal probáltunk egy tempót diktálni, hogy legalább esélyünk legyen elérni, végül a végén már néha futva is éppen 50-re odaértünk, 1-2 perccel utána meg már jött a busz is, mely mint féléve, most is mikrobusz volt. A 14 helyből 6-ot be is foglaltunk, a sofőr meg egyszerűen csak hátrakiabált ha jött egy megálló. Ezúttal a központban szálltunk le, aztán a főtéren 3 részre szakadt a csapat. Márk ment a villamosohoz, hogy azokkal bejárja a várost, a lányok mentek shoppingolni, én meg mentem a plázában a boltokat körüljárni, hátha valahol szerencsével járok. Kiril-nek 3 választása volt, végül velem tartott, bár sztem túl jól nem döntött. Nagyjából annyiból állt a programunk, hogy a plázában minden boltba bementünk, megvártam míg épp nem volt senki az eladónál, és megkérdeztem, hogy esetleg nem tudnék e náluk dolgozni. Sajna azonban ma is midenki elküldött, volt, aki sajnálatát is kifejezte, volt olyan is, aki kétszer, de páran nem értették minek kérdezek én ilye tőlük. Fél órával később meguntam a dolgot, ekkor bementünk újra a C&A-ban, ahonnan már egyszer engem elküldtek, azonban fél órája ide jöttek be a csajok, hogy Domi kabátot vegyen. Pár perc keresés után meg is találtuk őket a kabát részlegnél, és úgyfest érkezésünk nem volt eredménytelen, mert két perccel később már megvolt a kiválasztott kabát, már csak Áfá-s számla kellett, melyet végül inkább hagytunk, errefele nem túl ismert dolog ez. Ezután átmentek a cipőboltba, mi pedig Kirillel ki a főtérre, ahol a kellemes melegben leültünk, én eleszegettem a szenvicsemet, és közben magyarul tanítgattam. A személyes névmásokat, és a létige ragozását úgy ahogy sikerült 20 perc alatt megtanulnia, miután a töbiekkel össze találkoztunk fel ismertek valamit még a magyar nyelvből. A háromnegyed 5-ös busszal jöttünk haza. Leszállás után, busz híján gyalog indultunk neki az útnak, mely a legrövidebb a síneken át lett volna, túl sok cuccunk volt, túl meredek volt, Márk meg az alkalmom kapva elkezdett mesélni egy történetet, hogy mi törént vele Németországban, mikor egyszer átszaladt a sínen, hogy elérje a vonatot. Majdnem büntit kellett fizetnie, jó sztori volt, akit érdekel szívesen elmesélem neki. Ráadásul még németet is tanultam vele, mivel a visszafele úton lévő buszon mi srácok meguntuk a magyar beszédet. Útközben beugrottunk a Kauflandba, hogy vegyünk valami grillezni valót, mert Eric azt szervezett estére. 7-re értünk haza, és volt egy félélmem, hogy késik az egész, így bekajáltam. Jól döntöttem, mivel csak 8 fele kezdte el csinálni Eric a tűzet, kaja nem nagyon volt így 9 előtt. Eric sütötte a virsliket, húsokat, Márk szidta nekünk magyarul.

Szépen bekajáltunk, közben megjött Erika amerikai lakótársa aki túl nagy szimpátiát nem váltott ki belőlem, bár nagyon baj se volt vele, hacsak nem az, hogy ő is csak angolul beszél.

Szólj hozzá!

Szeptember 26. - "I trust Gábor"

DeathZombie 2008.09.30. 00:14

Kissé bizonytalanul indult a nap, ugyanis nem tudtuk, hogy mikor találkozunk, és hogy hol. Két terv volt, minigolf, és a Baumkuchen múzeum. Mindenki mást mondott, végül a múzeum lett belőle egy fél-kettes indulással. No, ez minden volt, csak különös nem. Előszőr buszoztunk 6 percet, be a gyár telepre majd sétáltunk még 5-öt. Az egészben a legvicesebb az volt, hogy 10 perc alatt busz nélkül meg lett volna gyalog.

A „múzeum” valójában egy cukrászda volt, ahol volt egy terem, hogy hogyan készül a süti. Egyetlen jó dolog benne az volt, hogy ki volt téve egy tábla a magyar Kürtös kalácsról is 1 oldalnyi magyar szüveggel. Ugyanebben a teremben egy nőci sütögette a sütit, és ezt lehetett megnézni, ill. volt kostoló is, melyből mi falánk magyarok 3X is vettünk. Aztán leültünk egy asztalhoz, hogy majd rendelünk valamit. Végül a tegnap talált 5 Eurosból mely Katjánál landolt rendeltünk két sütit, 10 tányérral. Ez  előszőr kicsit megviselte a pincért, de aztán csak kihozta. A süti nagyon kicsi volt, olyan szinten, hogy amikor ellett osztva 5 felé, akkora már csak egy falat volt, éppen akkora, mint amiből 3X kaptunk az előbb ingyen. Kicsit röhejes hatása volt azon a nagy tányéron.

 Ezt kellett 5 felé osztani. :)

 

Miután jóllaktunk az egy falat sütitől elindultunk kicsit sétálgatni a gyár telepen. A gyár telep végén aztán kiderült, már nem lesz semmi program, aki akar haza sétál, vagy megvárja a busz. Mi nem csak falánk, hanem lusta magyarok inkább megvártuk a buszt.

Délután aztán úgy döntöttem már nem haldoklok, és még az eső sem szakadt úgyhogy elindultam szerencsét probálni munka ügyileg. 5 helyre mentem be, 5 helyről hajtottak el. „Momentán nincs hely”. Egyedül a Kauflandban volt olyan kedves az alkalmazott, hogy elkérte az önéletrajzom, mondván majd tovább küldi.

Este vacsi Kill You-nál, a srác főzött 3 félét is, köztün töltött káposzta félét is, nem paprikás volt, tán ez volt a nagy különbség, amúgy egész jó volt. Ahoz képest, hogy kb. 5ünkre várt szép tömeget sikerült oda csődíteni. Bár 1 napja már jeleztük, hogy lehet többen jönnek, ennek megfelelően ő fözött is úgy 15 emberre, viszont fellépett szék hiány. Még azzal együtt, hogy Domiéktól is áthoztuk a 4 széket, nem jutott mindenkinek, így váltogattuk, hogy aki eszik, az ülhessen. Erika áthívta a lettekek, kiket így jobban megismerhettünk, kettő egyáltalán nem tud közülük németül, az egyik még nagyon angolul se. Előszeretettel beszélnek csak egymással. Jöttek még rajtunk kívűl az ameriak, még Dave is, aki szokásához híven ép Ericéket látogatta meg. Így aztán beszéltünk az asztalnál németül meg angolul is rendesen, ki mit értett, ill. részesített előnyben. Az estén mindenkép említésre méltó még a Domi által nekem címzett mondatt, mely az alábi formában hangzott el a szájából : „Du bist very funny” . Mintha kicsit keveredtek volna a nyelvek. Sokáig nem maradt senki, jópáran jóformán kajálás után elmentek, mi azért egy félóráig még húztuk utána, és megbeszéltük, hogy este 11-kor az utolsó busszal átvonulunk mindannyian a Blue-ba, ahonnan busz híján majd visszasétálunk. Domi és Erika ezt így nem válalta be, de rajtuk kívűl a Kill You-nál jelenlévők, őt is beleértve eljöttek. Fél 2 fele döntöttünk úgy egész véletlen mindannyian egybehangzóan, hogy hazajövünk ( milyen jó kis összetartó csapat ), azonban a hazafele irány megválasztásánál már voltak gondok. Rögtön mindenki indult volna el a 4-es vonalán a haza irányába, azonban nem nagy meglepetésre ( hisz fél év alatt csak sikerült valahogy megismernem a várost ) ismertem egy rövidebb utat, amiben a poénos az volt, hogy 20 méter erejéig a suli, azaz az ellenkező irányba indult el. Ennek köszönhetően elég bizalmatlanul fogadták a javaslatom, mondjuk jópáran nem is ismerték egyáltalán az utat, mert még nem jártak erre, így nekik mindegy volt. Az amerikaiak azonban már voltak, nekik egy része el is indult a másik irányba, Eric azonban csak megbízott bennem, kérdezgette, hogy biztos vagyok-e benne, miután mondtam, hogy kb. 100 X jártam erre, még több bizalma áradt bennem, és elindult a gyanús irányba. Útközben is még erős gyanakvás volt benne, azonban mikor telefonon beszélt Dave-vel hallható volt Erictől az „I trust Gábor”. Látszódott, hogy ez a terep nagyon ismeretlen volt neki, mert minden egyes leágazáson a másik irányba akart lekanyarodni. Közben a lettek kicsit próbáltak tanítgatni minket pár mondatra, nem sok sikerrel. Mikor a kapunál köszöntünk el a másik házban lakóktól, akkor betoppant a másik csapat, de nem hitték, el, hogy nem taxival jöttünk, Eric nagy sikerelményként könyvelte el, hogy Dave-t leelőzte gyalog, büszkén emlegette a rövidebb utat.

 

Szólj hozzá!

Szeptember 25. - Kill You fogadást veszít

DeathZombie 2008.09.30. 00:12

A mai fakultatív programot, melynek legfőbb célja a vásárlás volt sajnálatos módon kihagytam, mosnom kellett. Előbb elszaladtam mosóporért, majd feltettem negyed 2-kor a mosást, majd 1 órával később a másodikat, aztán jött a szárítás. Közben megjöttek a többiek, a kabát szerzés azonban nagy meglepetésre Dominak elmaradt. Azonban vettek egy telefont, 15 Euroért Vodást, melynek az árai az első feltöltés után eurótízcentekkel lesznek jobb, mint az én T-Mobilomé. Úgyfest itt is gagyi a T-mobile, és a Voda a jó. Közben főztem egy tokányt, áthívtam minden hazámbelit enni, de végül csak Márk élt vele, többiek már elkezdtek enni. A szárítás pedig kezdett aggasztani, ugyanis még mindig ment, és a számláló is még az 5-ösön állt ami háromnegyed órát jelent, közben meg 40 perc múlva indult volna a buszunk a bowlingra, és minden ruhám a szárítoban volt, így felvenni sem tudtam volna semmit. Már-már úgy nézett ki, sehogy sem jön össze a dolog, max fél órával később utánuk mehettek volna, aztán mázlim lett, 10 perc indulás előtt valami csoda folytán kész lett, leszaladtam a ruhákért, és kezemben a két mosásnyi adagot felhozam, persze két adagban, remélem nem hagytam semmit se a lépcsőn, gyorsan felöltöztem, és elvágtattam a buszmegállóba. A bowlingpálya egy nagyon frissen felépült Pláza szerűségbe volt, a suli utánai kertes házak mögött eldugva. Volt benne, egy nagyon jól kinéző medence, no azt sikerült vasárnap kihagynunk, a többiek ugyanis ott voltak. A bowling szokásos volt, megint lealáztam mindenkit, én gurítottam a leglasabban, ( ezúttal 3km/h-val, szóval legjobbamtól jócskán elmaradva ), én értem el a legkevesebb pontot, én értem el egymás után a legtöbb 0 pontot, és én fejlesztettem ki a legtöbb dobás fajtát mely rengeteg 0 ponthoz vezetett. 1 óra után távoztunk. Miután visszaértünk ,találkoztunk a letekkel, legalábbis kettővel közölük. Igencsak zárkózottnak tűntek, a németet egyáltalán nem beszélik, és az angolt sem túl jól. 11-kor kinéztem az ablakon és Kirilt ( vagy inkább ahogy mindenki hívja, Kill You-t ) láttam meg a szemközti ház ablakában, kicsit kiabálgattunk egymással ( mármint csak a nagy távolság miatt ) és végül megbeszéltük, hogy nézzünk átt hozzá. Erika nem, Domi majdnem, Márk átjött. 3unkon kívűl még két német srác volt ott. A legnagyobb jelenet már hajnalban látszódott le, amikor a német srác konyhájában ülve elkezdtek beszélgetni hogy az ő konyhája kisebb-e Kiril konyhájánál, végül fogadás lett a dologból, a tét 2 sör. A lényeg, hogy Kiril állította, hogy nem nagyobb az ő konyhája. Nem maradt más, mint indulás a mérőszalaggal Kirilhez lemérni azt, miután végig gondoltuk a dolgot Márkkal a padlón voltunk a nevetéstől, ugyanis a bolgár srác konyhája közel kétszer volt akkora. A nevetésünket már csak az fokozta amikor visszajöttek a mérőszalaggal, hogy lemérjék ezt a konyhát is, Kiril jegyzetelte szorgosan az adatokat, és probálta magyarázni a helyzetet. Elég komikus jelenet volt.



























 

Szólj hozzá!

Szeptember 24. - Újra bicajon

DeathZombie 2008.09.28. 03:17

Ismét hajnali kelés, ezúttal 10-kor. 11:30-ra kellett kiérni az autóbuszállomásra, hogy elmenjünk a rübelandi barlangba. Jött minden ekkor már megérkező Erasmusos, megjött a francia csaj is. Laurence-nek hívják, kedves, halkszavú, aki tudott németül. A buszút nagyon hangulatos volt, amolyan igazi Anglia, 10 méterre alig lehetett ellátni. A barlangot amúgy pár hónapjra már láttam kivülről, mikor Frankkal meg Ondrej-val bicajoztunk egy 50 km-ert a Harz-ban.

 A barlang környéke

 

Most bementünk a barlangba, ahol hidegebb volt mint kint, ez pedig nagy szó, mert kint is alulról verdeste a 10 fokot a hőmérő. Aztmodta az idegenvezető néni, hogy 8 fok van bent mindig. 1 órás utunk során volt vagy 6-8 terem, az Aggteleki Baradla barlanggal azért nem lehet összehasonlítani. Volt egy nagy jelenet, amikor a legnagyobb teremben lekapcsolták a villanyt, teljes sötétség lett, majd a mobilok kijelzői szolgáltatták a fényt, ekkor az idegenvezető néni felkért valakit, hogy énekeljen, Brandon kis noszogatás után végül belekezdett, hát van hangja a gyereknek. Hazaindulás előtt még a macinál csináltunk egy-pár csoportképet, ha végre megszerzem ezeket, felrakom őket.

 Eric és a maci

 

 Balról : Domi, Gábor, Erika, Eric, Katja, Maci, Laurence, Márk, Serban, Marie, Brandon

 

Sajnos az én gépem ezúttal otthon maradt, minthogy úgyse vittem volna magammal, mert lusta vagyok ahoz, úgyis mobilommal fényképezek. Egyetlen probléma, hogy a mobilom memóriája pedig belassult, így a fényképek száma nem túl magas, igyekszem gyorsan kiküszöbölni a problémát, csak ugye lusta vagyok, mint mindig.

Hazafele beugrottunk a Kauflandba, mi magyarok, meg a francia csaj. Úgy nézett ki, mégis velük tartok, hisz ők is gyorsak lesznek már. Azonban miután a bolt legelső részlegében a gyümölcsösnél még 10 perc után is ott keresgéltek, így könnyes búcsút vettem, és 3 perc alatt összegyüjtöttem a szükséges dolgokat, melyeket kosár hiányában a kezemben vittem a pulthoz. A döntésem jónak bizonyult, a lányoknak közel 1 órába telt a vásárlás, azonban Márk valahogy megverte őket is, neki közel másfél. Délután aztán eljött a már régóta várt pillanat, kisütött a nap, a betegségem sem tűnt már halálosnak is úgy döntöttem felavatom a bicajta ebben a félévben. A sárvédőt kicsit gőrbítgettem, hogy legalább ne érjen bele a kerékbe, letörni nem volt szívem. Mivel a kerekek elég laposak voltak, így első utam a benzinkút volt. Durván sima volt az út ezzel az öszteleszkópos montival az otthoni versenybicajhoz képest. Fujtatás után pedig már hajtani sem kellett, magától ment. Útközben aztán egy kellemesnek tűnő garázssornál letelepedtem, hogy végrehajtsam a küldetésem, és az előző félévben beszedett a fék-be is nagyon zavaróan beleérő 8-ast az otthon apukám által tanultak alapján kiszedjem. 10 perc alatt végeztem. Frank pedig aztmondta rá még júliusban, hogy ezt nem nagyon lehet kiszedni. Kerékpártechnikusnak szóval nem nevezném. Még kicsit bicajoztam, majd hazatértem.

Este az amcsik hívtak minket a Napóleon nevezetű kocsmába, mely a Westen Tor mellett volt. Miután bementünk, gyorsan megértettem eddig mi mért nem voltunk ott soha. Miután egy asztalhoz akartunk letelepedni, melyen kint volt a foglalt tábla a kocsmáros egyszerűen csak megfogta, és azt mutogadta nekünk. Nem volt ám bunkó. Ráadásul a sör is drágább volt, igaz lehetett kapni 1 literest, annak a fél literes ára annyi volt mint a Blue-ban. Olyat ivott a csapat, kivéve a két magyar lányt. Végre volt alkalmam elbeszélgetni a román sráccal is, Serbannal, a Kárpátokból jött, nem túl messze a magyar lakta területektől. 11 órakot jöttünk haza az utolsó előtti busszal.

 Balról : Erika, Domi, én ( már amennyi látszik belőlem ), Serban, Katja, Brandon

Szólj hozzá!

Szeptember 23. - Halberstadt

DeathZombie 2008.09.28. 03:16

A két amerikai lakcímbejenetésre át kellett, hogy vonuljon Halberstadba. Mi is terveztük, hogy velük tartunk de a reggel 10-es indulást túl korainak találtuk, végül fél1-es buszt néztük ki. A buszállomáson vettük észre, hogy ez a  bérlet amit kaptak, csak Wernigerodében érvényes, nekem ugye volt jó kis szemeszter bérletem már, azzal nem lehetett gond. Terveztük, hogy majd a buszon megkérdezzük, hogy ezzel el lehet e utazni Halberstadba, Márk ment elől, inkább nem kérdezett, csak felmutatta a jegyet, a buszsofőr meg rábólintott, de lehet csak azért, mert 1 méterről az apró betűket nem tudta elolvasni, de az is lehet, hogy azért mert azt gondolta, hogy csak a település határáig akarunk menni, úgyhogy vártuk, mikor dob le minket, végül nem került rá sor, egészen Halberstadtig jutottunk. Ott azonban nem szálltunk le a jól megszokott helyen, inkább a végállomásig mentünk, ahol a vaústállomás is volt. Mivel ez a város szélén volt, így volt alkalmunk a villamost is kipróbálni, az én bérletem megint jó volt rá, ők pedig vettek 1-1 villamosjegyet, csak a kilyukasztás maradt el, máskérdés, hogy sokat nem spóroltak vele, mert többet nem utaztunk, mikorra meg következőnek jövünk, már lesz nekik is érvényes bérletük. A központban a csajok vásárolgattak, mi Márkkal addig körülnéztünk, a fő cél Dominak volt egy kabát, azonban ehez rövid volt a nap. A eső egész nap szakadt így sok dolgot mi sem tudtunk megnézni Márkkal, végül a fél-5ös busszal jöttünk haza, ekkor már a központban szálltunk fel.

Este aztán összejött a póker, ugyanis az elmúlt napokban sokan jelezték, hogy szívesen játszanának. Dominál játszottunk, neki elég nagy a konyhája, meg vártuk a lakótársát, a francia csajt, akinek ma este kellett érkeznie. Jött mindenki aki itt volt, és számított, tehát a bolgár, az összes Erasmusos, meg a két amerikai haverja Dave, aki szintén amerikai, de már két éve Németországban tanult. A póker hivatalos nyelve az angol úgyis, és minthogy az amerikaiak nem tudtak németül, így mi is angolul beszéltünk, szóval egész hangulatos volt, de persze azért be-be csuszott a német, meg a magyar is. A döntőt a két amerikai játszotta, hogy ki nyert, arra nagyon nem figyeltem.

A két döntős, Eric és Brandon

1 komment

Szeptem 22. - Vacsora a bolgár srácnál

DeathZombie 2008.09.26. 19:51

Ez már hétfő, a jövő heti ügyintézést előráhozták azoknak, akik már itt voltak. Nekem minthogy a 2. félévemet töltöttem itt kint, sok dolgom nem volt, de azért elkísértem a társaságot, legalább kiderítettem, hogy tényleg visszautalták a számlámra a kaúciót. A többiek számlát nyitottak, aztán megnéztük az iskolát, ezúttal nappal, a két magyar sok újat nem hallot, mivel Frank nagyából minden információt elmondott szombat este. Aztán jött a lakás szerződés aláírása, itt nálam is voltak gondok, ugyanis nekem is bekellett volna fizetnem a másfél havi bért, ill. a kaúciót, minthogy ennyi pénzem jelenleg nincs, így különösebben nem izgattam magam, majd jövőhéten megkapják. Ezután bevonultunk a Villába, mert fénymásolgatnia kellett Marie-nak, ott összefutottunk Stackfelthhel, aki régi ismerősként köszöntött, aztán oda fordult Domi és Erika felé, megkérdezte, hogy ők a magyarok, miután bólogattam, odament hozzájuk, kezet rázott velük, és jelezte nekik, hogyha bármi gond van, akkor szívesen segít. A másik 3 Erasmusos emberkét le se szarta, úgyfest a magyarokat sikerült vele megkedveltetnem az előző félévben. Következett a lakcím bejelentés, itt sok dolgom tényleg nem volt, de biztonság kedvéért én is elmentem, nem nagyon tudták a németek, hogy lesz e ott dolgom, 3-an magyarok mentünk be, mindössze elkérte a személyim, és mindent rendben talált, nem utasítottak ki az országból, és végül a másik két magyart sem. Megettünk még itt egy Dönert, előző félévben is kb. egyszer ettem valamikor az első hetekben, ez az 1 most is meg volt, pedig amúgy finom. Többiek elmentek a Stadtfeldbe vásárolgatni, én ezt inkább kihagytam. Nem sokkal később az amerikiak meg a román srác is megjött, Erika és Domi kb. 3 órával később, mint kiderült azért a cipővásárlás nem tartott ennyi ideig, feltehetően az csak 2 óráig, azonban visszafele 1 busz helyett 3-mal jöttek haza. Lehet mégis csak velük kellett volna maradnom…

Frank meghívott egy kis palacsinta evésre, aztán este a bolgár srácnál voltunk hivatalosak, aki ilyen paradicsom szósz szerű evésre invitált minket. A bolgár srác, Kiril, Frank haverja volt. Ő nem Erasmusos volt, 3 évre jött ki, hogy itt végezze el az iskolát. Pár napja ismerkedtünk meg vele, mert a Domival szemközti lakásban lakott. Rendes gyereknek tűnik, aki nagyon szeret főzni. Ezt mutatta meg nekünk hétfőn. Ekkor már éppen megérkezett Márk is, így ő is jött, innentől többet beszéltünk kicsit németül egymással is néha, Márkról kiderült, hogy szinte teljesen perfect német, talán valami magyaros akcentusa van, de hát ez legyen a legnagyobb baj, és Erikát is lehetett néha-néha hallani 1-1 szó erejéig németül beszélni. Frank miután távozott a bolgár sráctól hazakocsikázott 1 hétre.

 

Szólj hozzá!

Szeptember 21 - Az amerikaiak

DeathZombie 2008.09.26. 19:47

Mára úszás volt betervezve 3-tól, azonban én elég beteg voltam, hajnal 6ig aludni sem tudtam, csak az ágyban szenvedtem. Hajnal 6-kor szántam rá magam, hogy bevegyek egy Algopyrint, ezután elmúlt a fejfájásom, és sikerült elaludnom. 13-kor keltem, hogy még legyen időm lemondani az úszást. Mákom volt : Katjáék épp jöttek a házba, hozták Brandonnak a Hocschule Harzos kiadványokat, tollakat, úgyhogy lemondtam személyesen az úszást, valamint megtudtam, hogy fogalmuk sincs, hogy hol van Brandon. Végül 3 fele érkezett meg, mint kiderül kicsit elaludt a vonaton, és Hamburgban ébredt fel, aztán onnan kecmergett vissza. Egész jó fej, állandóan mosolygós srácnak tűnik, nagyjából utálja egyész Amerikát, szarik a kormányukra, szóval nem az a tipikus átlag amerikai. Ja és nagy gitáros, mint a másik amerikai Eric, sőt még énekelni is tud, ezt megmutatta nekünk indulásig, ugyanis 5-kor várost nézni mentünk volna a két szervezővel, Katjával és Marie-val, de elkezdett szakadni az eső, a lányoknak még nem volt esernyőjük, sőt még nagyon kabártjuk se, így kávézás, evés lett a dologból. A blue melletti kávézóba ültünk be, ott volt rajtunk kívül Brandon, a másik amerikai, Eric, a lakótársa a román Serban, és Frank is. Mindenki rendelt ételt magának, kivétel mi magyarok, így mi 3-an jót nevettünk a sarokban, szerencsénkre semmit nem értettek belőlünk. Este aztán fél-megoldásként Dominak is össze lett hozva a net Frank által, igaz ezt csak a WH5-ben tudta haszálni ő meg a 6osban lakott, tehát a saját lakásában nem, úgyhogy Erikához járt át laptoppal ekkortól kezdve. Frank még hazautazása előtt megszánt minket pár filmmel, sőt akciósan még német újságot is adott, ingyen.

Szólj hozzá!

Szeptember 20 - A bevásárlás

DeathZombie 2008.09.26. 19:44

Előző este elkövettem egy hibát, megbeszéltem a csajokkal, hogy másnap déltől vásárlunk, így kénytelen voltam 11-kor felkellni, felébredtem, aztán indultunk a Kauflandba. Erika és Domi is írt egy listát, egy A4-es lapra kifért mindkettőjüknek. Domi listáját volt szerencsém megtekinteni, mely ilyeneket is tartlamazott, hogy függöny és szőnyeg. Márk a hétvégére elutazott rokonaihoz, kik németek, így ő nem volt itt. Kauflandba negyed 1-kor értünk be, és 3 fele ki. Nem részletezném mi történt ott. Visszafele minthogy kocsink nem volt, ők meg elég sok mindent vásároltak, najó én is, így a két bevásárló kocsival jöttünk vissza. Az emberek kicsit sem néztek minket hülyének.

Délután Frankéknál kátyáztunk egyet két elsőéves német csajjal, majd Domi is belecsöppent, őt ekkor halottam előszőr németül beszélni. Kb. úgy ment neki mint nekem hajdanán. A németek elmentek, hárman maradtunk, ez meg nem jelent mást, minthogy meglehet próbálni Skat-ozni. Ez tán az egyik legbonyolultabb kártyajáték melyet valaha kitaláltak a Földön, nekem meg Ondrejnak tavaly órákig magyarázta Frank mire a szabályok nagyrészét megértettük. Minthogy mégiscsak Frank volt a penge a témában, így ő magyarázott, én csak igyekeztem fordítgatni, ha esetleg vmit nem értett volna Dominika. Fél óra alatt eljutottunk oda, hogy a játék egy alap-változatát el tudtuk kezdeni játszani, mely mondjuk a valódira még nem igazán hasonlított. Este aztán átmentünk a Blue-ba, mi itt maradt magyarok ill. Frank, meg egy haverja, ki most kezdte el a sulit bolgárként, németet egész jól tudta. A Blue előtt még útba ejtettünk egy kis éjszakai suli nézést. Este kellett volna megjönni amerika lakótársamnak Brandonnak, de nem jött.

 

Szólj hozzá!

Szeptember 19. - Visszatérés Wernigerodéba

DeathZombie 2008.09.26. 19:39

Szokásos út kocsival a reptérre. Háromnegyed 10-re megérkeztünk, mi voltunk az elsők, bevonultunk a főtérre, ott letelepedtünk a csomagokkal. Vártunk. Negyed órával később kinzétem, hátha a bejárat előtt várnak a többiek, mert elvben tán valahol arrafele beszéltük meg, és épp akkor jött Erika. Szóval aztán már ketten, azaz mindenféle kísérőkkel együtt jó féltucatnyian várakoztunk. 10.05 fele végül úgy düntöttünk csekkoljunk be gyorsan, csak A-sok legyünk már ,akkor korábban szállhatunk fel. Megtettük. Biztonsági ellenőrzésre 11-kor mentünk be, előtte egy köszönés erejéig már megismergedtünk a másik két, eddig telljesen ismeretlen,( de mostmár természetesen nem ), magyarral. Anyukám már mondogatta, hogy milyen jófejek, nekem erre 20 mp valahogy nem volt elég, de végül igaza lett, hiába, ő a pszchiológus. 11.35-kor jött volna el a beszállás ideje, de nem jött el, mert nem szállt le a gépünk, márpedig addig mi nehezen mehettünk el vele Berlinbe. Végül negyed órás késéssel leszállt, ekkor kezdődött meg a felszállás. Ugyani Márk nem volt A-s, de valahogy csak sikertül korán fellszálnia a gépre neki is, így 4-en két sorban letepeledtünk. Aztán megtörtént az, amire csak rémálmaimban gondoltam. A gép nem indul techinkai problémák miatt. Remek. A spanyol gép is ezt csinálta. Persze nyugtatgattam magam, hogy, biztos csak az eső miatt, az meg ugye természetes dolog, csak valahogy csúszás mentesíteni kell a pályát. Sajna eme teóriába rögtön hiba csúszott, a Wizzair gép ugyanis előttünk indult el, holott mögöttünk volt kiírva. Végül egy háromnegyed órás késéssel elindultunk a kifutópálya felé, aztán ráfordulás után megállt. Izgalom fokozás gyanánt, vagy csak már megint elromlott, nem tudom, de az biztos, hogy nem volt ez se nyugtató. Fél perc várakozás után elindult, és felszállt. A legrosszabb rész, de legalább már megszoktam a időkénti fél-másodperces zuhanást. A másik két csaj sem szeretett annyira repülni, szóval nem egyedül voltam, csak Márk élvezte, bár mondjuk ő is inkább a vonat híve. Végül 20 perc után kezdtem teljesen megnyugodni, jól elbeszélgettünk. Aztán 50 perc után a gép elkezdett zuhanni… Szerencsére mindez csak 5 másodpercig tartott, feltehetően teljesen természetes volt, de azért nyugodtan ki írhatták volna előre, hogy most nyugi, ereszkedni fogunk, ugyanis a leszállásnak még nem volt itt az ideje. Annál inkább nem, hogy sézp lassan elkezdtünk emelkedni. Láttunk egy gépet alattunk elsuhanni, szép volt, nagyon gyorsan száguldott. A felhők ekkor még közel voltak, de mi csak emelkedtünk, kezdett fájni a fejünk, tovább emelkedtünk, a felhők már nagyon távol voltak, a fejünk pedig a szétszakadás határa közelébe került, és ekkor a felhők már ijesztően távolinak tűntek, és már azt vártam mikor durranak szét a fejek. És még a repülőre mondják azt, hogy kényelmes. Ijesztő, kényelmetlen, drága, csak 20 kg-ot lehet cipelni vele, mért utazok én vele ? Najó, hangulatos, és szép a kilátás. Végül elkezdtünk ereszkedni, és ha valamiért szeretem a repülést, akkor azt azért a pillanatért, amikor a kerekeink elérik a talajt. Szerencsére ez megtörtént, sajna kicsit későn. Hiába siettünk 10 perc hiján lekéstük a vonatot. Végül 1 órát kellett várnunk a Hauptbahnhofon. Ó hogy szeretek én ott várakozni ! De legalább fél évvel ezelőttel ellentétben most volt társaságom, és vagy 5 fokkal melegebb volt.

Az első vonaton miután az ember tömegen átnyomorotunk, egy szintén tömeges bicaj tárolóban talátunk helyett, hol a legjobb szórakozásunk az ürülő tárolóban gurulgató sörös üvegek voltak, melyek olykor neki csapodtak az egyik-másik oldalon lévő falnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                   Márk kicsit elszundított

 

Még kétszer szálltunk át, emberkékkel ( mármint a kodósokkal ) szépen jól összeismerkedtünk, kifejezetten kellemes társaságnak bizonyultak. 1 órás késséssel végül megérkeztünk, korábban írt sms-nek köszönhetően erről Katja is tudott, így jókor fogadott minket. Elkísért a szállásra, ahol nagyon kellemes meglepetés fogadott. Ott volt Frank, így elvben a net-kérdés meg lett oldva. Azonban 5 perccel később kiderült, ő sem kellett volna hozzá, a gépem bekapcsolva automatikusan csatlakozott a nethez. Megkaptam a tv-m, a kajám egy-részét, ami nem fogyott el, természetesen ebbe a sör nem tartozott bele, és még a bicajomat is megkaptam. Kár, hogy a nyáron szauna-szerű bicaj-tárolóba elhajlott a hátsó sárvédője. Kerekek is kissé laposak voltak, szóval nemigen volt rögtön-használható állapotban a bicaj. Nem baj, úgyis hideg volt, holnaptól esőtt is mondtak, én meg kezdtem egyre-jobban megbetegedni. Netet este azért még sikeresen elintézünk az összes olyan embernek akiknek ellehetett, Domi ebbe nem esett bele, mert ő a másik házban lakott. Előbb Márkhoz küldtem át Frankot, aztán már nagyon nem volt kedve Franknak a nettel szenvedni, másnap egy bicaj versenye volt, de azért még Erikához is átküldtem, így legalább nekik lett netük.

Szólj hozzá!

2. kiutazás előtt. Szeptember 19 -

DeathZombie 2008.09.26. 19:37

Csak folytatódik a napló, az előző kimaradt részt majd igyekszem napokon belül pótolni. Lényeg, hogy hosszas sulival folytatot levelezések után már júniusban sejthető volt, hogy tovább tudok maradni, csak azért még fügött a vizsgáimtól kicsit, mert ha azok nem lettek volna meg, akkor pénzt kellett volna visszaadnom, így meg elég nehéz lett volna kijönni anyagilag, ugyanis most nem támogat a suli, szóval saját pénzből kell kijönni, melyek nagyrésze diákhitel, egyrésze rokoni támogatás, meg igyekszem munkát találni, félek nem sok eredménnyel.

 

Még Erikáék foglalták le júniusban a jegyet, meg másik két magyar emberke, kiket még sosem láttam ugyan, de a pesti Kodóra jártak, és ők is ide tervezték a jövetelt. Szóval csatlakoztam hozzájuk, nagy bánatomra még júniusban, azóta nagyon megbántam, hogy repülővel kell jönnöm, főleg még júliusban, amikor két repülőút állt a következő 2 hónapban előttem. Végül az elsőt túléltem, ezután egy ideig szuper volt, még el nem kezdett közeledni a 2…

 

Szólj hozzá!

A viszaidőszak első fele

DeathZombie 2008.09.11. 16:41

Minthogy az első vizsgám csak bő egy hét múlva 14-én volt, ráadásul az is olyan, hogy minden anyagot be lehetett rá vinni, szóval sok tanulást nem igényelt, így elkezdtem tanulni kicsit az utolsó vizsgámra ( 07.28 ), melyre az anyag mennyiség meglehetősen ijesztő volt 3 napra, ugyanis előtte 24-én is volt egy vizsgám. Elkezdeni megtanulni persze nem volt semmi kedvem, mert annak nagy részét úgyis elfelejtettem volna a 3 hét alatt, így csak kiszótáraztam a szöveget, hogy majd később legalább azzal ne legyen bajom. Sajnos két komoly probléma is felmerült, egyrészt ahhoz, hogy tisztességesen kiszótárazzam, előbb meg kellett érteni a szöveget, másképp honnan tudnám, hogy a 10 jelentés közül nekem melyik kell, így pedig kifejezetten lassan haladtam a dologgal. A másik komoly probléma pedig az volt, hogy találtam egy jó kis netes szótárt, na igen, ez önmagában még nem tűnik problémának, még az sem, hogy mióta Péter kikerült a rendszerből, meglehetősen gyors lett az Internet. ( Miért is került ki Péter a rendszerből : az Internetért ugye 7 Eurt kellet volna fizetnünk Franknak, melyet én is csak az utolsó „felszólításra” fizettem be május végén, további 1 nap késlekedés miatt kikapcsolta volna a netemet. No, de Péter sokallta a 7 Eurot, ugyanis voltak a házban itt más „Internet-szolgáltatók” is, kik nem kértek annyit, valamit tőlük lehetett hallani, hogy ők 30 Eurot fizetnek összesen a valódi szolgáltatóknak. Péter problémája pedig az volt, ha Frank is mindössze 30 Eurot fizet, akkor 12 emberből aki nála volt havonta összegyűlt ennek majd 3X-osa ugye 84 Euro, és kicsit pofátlanságnak érezte, hogy havonta több mint 50 Eurot bezsebel. Ezt valóban mi is sokalltuk Ondrej-val, de végülis Frank mondta, hogy 7 Euro lesz havonta, mi meg azt mondtuk, hogy rendben, szóval mostmár mindegy, aztán nekünk még ez a 7 Euro is egész jó. Péter viszont nem hagyta magát, jó kis történetek születtek kettejük párbeszédéből, egyszer még a szobájából is kidobta Frank, mikor Péter kérte, hogy mutassa meg, ő mennyit fizet. Szóval Péter ekkor le lett kapcsolva, azonban nála maradt egy kábel, mellyel még további 3 napig tudta lopni a netet, Frank tudtán kívül, azonban egyszer pechjére Frank meglátogatta őt. Szóval ekkortól kezdve Péter és Frank kifejezetten utálta egymást, a netünk viszont begyorsult, ugyanis Péter az állandó töltögetéseivel nem lassította azt. ). No de a másik probléma az volt, hogy a net ugyan 1 hétre meggyorsult, aztán viszont elkezdtek különböző problémák fellépni a kapcsolatban, naponta már több órát egyáltaln nem volt net, ilyenkor nem tudtam szótározni sem.
Hétfőn este két spanyol csaj ( Rocio és Miren ) tartotta a búcsú buliját, ugyanis ők már szerdán mentek. Délután azonban még előtte elmentem előtte kosarazni, minthogy a sulinak vége lett, terem már nem volt, így mostmár mindig a szabadba mentünk, azonban a nagyon szép időnek köszönhetően ez nem volt gond. A pálya alig volt nagyobb távolságra bicajjal mint a terem, 10 perc alatt oda lehetett érni, és ráadásul egy egész szép úton, patakon át, kis csendes utcákon át, az egyik úton pedig a háttérben a szép magas hegyeket lehetett látni.
A pary végülis nem kezdődött el 8-kor, ami nem volt különösebb gond, ugyanis csak 9-re értem haza kosárról. Így oda értem az egészre. Az amerikai csajjal már tök jól ellehetett beszélgetni, igaz csak angolul, mert a némethez továbbra sem volt kedve, de legalább már nem zárkózott el tőlünk.
 

Ondrej lassan az utolsó esélyt is elvesztette, hogy munkát kapjon, utóbbi hetekben egy asztalosnál probálkozott, aki viszont csak ígérgetett neki, így úgy döntött, hogy nem marad kint szeptember végéig, a sulija kezdéséig, hanem haza megy. Kristoffe szerdán utazott haza, ahogy egy másik norvég csaj is. Egyikük sem búcsúzott el nagyon az emberektől, Kristoffe természetesen minket csak nem hagyott ki, mint lakótársakat.
Csütörtöktől elkezdtem tanulni az angol-nyelvű vizsgára, a Turizmus Marketingre, melyre sokat ugyan nem kellett tanulni, minthogy minden anyagot bevihettünk. Azonban úgy gondoltam, csak végig kéne olvasni az anyagot, meg kiszótárazni, ami nem volt túl egyszerű, ugyanis a tanár előszeretettel használt totál ismeretlen szavakat, amit az én netes szótáram nem ismert. Ekkor kerestem egy új netes szótárt, és találtam, így már legalább ezzel nem volt gond. Azonban a netem lassan már többet nem volt, mint volt, ez így meg alaposan megnehezítette a dolgomat. Minthogy az én jegyzeteimben csak az volt, amit a tanár feltett a netre, így kiegészítő információk után néztem, melyet részben egy német csajtól szereztem be még a szogalmi időszak utolsó hetében, részben meg az amerikai csajtól. Ezeket felirogattam a papírra, hogy minél több információt be tudjak vinni, mert az, hogy mindent lehetett használni sejtette, hogy a vizsga nem lesz valami egyszerű. Megnéztem az előző vizsgákon - mintegy 2 volt a neten – előforduló teszt kérdéseket, meg esszé kérdéseket is, hátha azokból is kérdez. Ondrej végül pénteken távozott, ekkortól kezdve ketten maradtunk a lakásban a némettel, aki minden volt, csak szórakoztató társaság nem. Mondjuk sok időm már úgy sem volt szórakozásra, ugyanis idegen nyelven vizsgázni bizony nem volt egyszerű. Aztán társaságnak még ott volt néhány itt maradt Erasmusos, meg pár német. Ettől függetlenül nagyjából ekkortól kezdve már szívesebben lettem volna otthon, mely érzés 31-éig csak erősödött.
1 nappal a vizsga előtt untam meg a hiányos netem, így jeleztem Franknak, akit kicsit meglepett, mert másnál nem volt ilyen gond. Adott egy linux CD-t, mely a CD-ről be tudta magát tölteni, de arról sem ment. Aztán leesett neki a probléma, a frekvenciákkal volt a gond, ugyanis a házban van vagy 10 net szolgáltató, azonban frekvencia meg nincs annyi, és ezért zavarták egymást az 1 frekvencián lévő netek. Végül Frank váltott egy frekvenciát, innentől kezdve lényegesen jobb lett a netem ( legalábbis egy ideig mindenképp ).

Ahogy nálam lenni szokott, az utolsó napra érte el a tanulásom az igazi hatékonyságát, sajna a net javítása kicsit akadályozta a dolgot, végül késő estig tanultam, ugyanis kétszer végig akartam menni az angol anyagon a szótározással, meg a megértéssel, és még a magyar anyagot is végig akartam futni, ugyanis Ádámnak, meg az otthoniaknak köszönhetően eljutott hozzám az előző féléves Marketing füzetem amely részben fedte az itteni anyagot, és mivel magyar volt, így lényegesen könnyebben volt tanulható. Kb. 5 óra alvás után a vizsga előtt pár órával keltem, még átnézem pár dolgot, mire előző nap nem jutott időm, hangolva magam kicsit a vizsgára, majd bementem vizsgázni. 20 perccel értem be kezdés előtt, kb. még két hely volt üresen. A tanár jópofán beszélgetett az emberekkel, majd 10:30-kor elkezdődött a vizsga. Volt egy überbrutál teszt, melyre számítottam, a legrosszabb az volt benne, hogy tele volt ismeretlen szavakkal, melyek természetesen a számológép átmérőjű szótáramban nem voltak megtalálhatóak ill. hogy sok kérdésnél több jó megoldás is volt, így nem volt egyszerű tippelni sem, ráadásul a rossz válaszért mínusz pont járt. Összesen tán 15 kérdés volt, és 40 pont járt összesen a feladatért, nekem végül 31-32 X-elés jött össze, azaz maximum annyi pont, de értelmeszerűen minden rossz válasz esetén ez tovább csökkent. Aztán jött egy feladat, melyben tökéletes segítséget nyújtott a tavalyi Marketing füzetem. Voltak aztán olyan triviálisnak tűnő kérdések, mint mit gondolsz a fapadosok árpolitikájáról, szted ez jó-e. Ez látszólag elég egyszerű, nem hiszem, hogy van ember, aki ne tudna pár mondatot írni a dologról, de gondolom létezik olyan, hogy rossz vélemény. 12-kor egy jó biztos volt, már csak 3 vizsgám volt. Közben beszéltem Agneskával, hogy majd másnap bekísérem a munkahelyére, ahol tudok majd beszélni a főnökkel, hogy lesz e munka a következő félévben, de végül ez nem jött össze, ugyanis elutazott a főnök asszony.

Volt olyan tervem, hogy elkezdem a nap folyamán a Globalizációra való készülést, de ez természetesen nemigen jött össze. Annyira jutottam, hogy elkértem a német csajtól a füzetét, és azokból elkezdtem másolni a plussz információkat, melyek az enyémből kimaradtak, ugyanis vagy aludtam, vagy csak nem értettem amit a tanár mondott. Végül pár oldal után ezt is meguntam, és egyszerűen lefényképeztem az oldalakat, hogy majd azokat át tudjam nézni a következő napokban. Délután elmentem a kihagyhatatlan programra, a kosárra, ahol kérdezgették, hogy hogyan sikerült a vizsgám. Szurkoltak ugyanis, hogy a 4 vizsgámból meglegyen 2, máskülönben nem lenne meg a 15 kreditem a félévben, ami a Kodón automatikus költségtérítésre átrakást jelentett. Máskérdés, hogy épp ezekben a napokban volt szerencsém találkozni az Interneten az új Tanulmányi és Vizsga Szabályzattal, melyből nagy „bánatomra” kivették az erre vonatkozó részt. Szóval innentől kezdve kicsit nyugodtabb lett a vizsgára készülés, ugyanis legrosszabb esetben az Erasmus ösztöndíjam felét vehették volna el, amennyiben nem teljesítek minden tárgyat, az meg mindössze negyed millió Ft lett volna, mi az már a hátralévő 3 félévi költségtérítéshez képest. ( ungefähr 700 ezer ungarische Ft ).

Keddtől aztán elkezdtem tanulni a Globalizációt, és rájöttem, hogy ez nagyon, de nagyon szörnyű. Összefüggő szöveg volt, de rettenetesen hosszúnak tűnő, ahol minden egyes bekezdés megértéséhez kikellett szótáraznom pár szót, aztán töprengenem, hogy mit is jelent. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy állandóan arra gondoltam, mi volna, ha ez magyarul lenne, még lehet tetszene is, csak száguldanék át rajta, nem kéne mindig azon rágódnom, ez valóban azt jelenti, így van ez, hú, ez hogyan is függ össze, nem volt könnyű szöveg. Az olyan dolog, ami nem volt teljesen új, betudtam rakni az eddigi ismereteimbe, azokat még valahogy megtudtam tanulni, de voltak olyan témák, amiről még életemben nem hallottam, na az ilyenekkel gondok voltam, aztán inkább átugrottam, hogy majd később visszatérek. Közben nézegettem a saját füzetemet is, meg a lefényképezett oldalakat is, ez utóbbi kettő mennyiségileg kevesebb volt, és reménykedtem benne, hogy ez volt a lényeg, így igyekeztem ezeket alaposabban megtanulni. Szerdára rájöttem, hogy voltaképp ez a vizsga remek, ugyanis az esélytelenek nyugalmával mehetek rá, kizártnak tartottam ugyanis, hogy bármi esélyem lenne letenni a vizsgát, különösen úgy, hogy a tanárról olyan hírek terjedtek el, hogy nem kimondottan szereti a külföldi diákokat, így mindent remélhettem nálam, csak pozitív diszkrimináció nem, nekem pedig arra lett volna szükségem, de rengeteg. Volt azonban egy kis segítség, egy A6-os méretű sárga papír, melyet teli lehetett írni puskával, és azt a doga alatt lehetett is használni. Igyekeztem arra a nehezen megjegyezhető dolgokat ráírni. Ha magyarul lett volna a vizsga, sztem nemigen tudtam volna mit ráírni, képletek ugyanis nemigen voltak, magyarul meg majdcsak megjegyzek mindent, amit elolvasok párszor. Végül eljött a csütörtök, a vizsga előtti nap, azaz a szokásos hajrá. Természetesen ilyenkor eljött, hogy ami még hátravan, arra kéne annyi idő, ha folyamatosan tanulok, kicsi evés szünetekkel, hogy kb. 8 órát alhatok, és még éppen elmehetek kosarazni. Természetesen az órák folyamán egyre rosszabbul haladtam a tervvel, végül felmerült a kétség, hogy belefér e a kosár, de elvetettem a hülye ötletet, győzködve magam, hogyha itthon maradok, akkor tuti semmi kedvem nem marad tanulni, szóval sok időt nem nyerek. Így végül elmentem, Betti úgyis pont mára hozta a Tourismus Management vizsgakérdéseket, máskérdés, hogy azt 1 napja megkaptam egy csoporttársától, aki a Finkenbornon lakik, ráadásul szuper nyomtatott formában. Azért elkértem Bettiét is, ha már kinyomtatta, de abból nemigen tudtam sok mindent kiolvasni. 1 óra kosár után legnagyobb szerencsémre elkezdett esni az eső, így korán haza tudtam menni. Kellett az a plusz óra, így is késő este lett, mire sikerült elkezdenem a előző vizsák átnézését megoldásostul, ugyanis a tanár mondta, hogy ezekből lesz 1, amit 1:1-ben áttesz a pénteki dogába. Szóval érdemes volt mindet megérteni. Azonban már kezdtem hulla lenni, már utáltam az egészet, ráadásul annyi mindent kihagytam, hogy szinte esélytelen volt, hogy az 50 %-ot elérjem. ( sokat elmond a vizsgára készülésről, hogy 2 hónap távlatából is, amikor visszagondolok rá, akkor elkezdtek izzadni, és várom, hogy mikor érek e rész leírásának a végére. :D ) Hajnal 3 fele sikerült lefeküdöm, azonban 8kor kelnem kellett, hogy betudjam fejezni a még kinézett dolgokat. Ekkor még 4 és fél óra volt indulásig, de ebbe a fürdésnek is bele kellett férnie. Ekkor kezdett el komolyan hátráltatni a kis cetli, ugyanis már nem volt időm kitölteni, azonban mégsem akartam úgy bemenni, hogy nem töltöm ki teljesen miniatűr betűkkel a papírt, hogy nézne már az ki, hogy nem használom ki maximálisan a puskát. Azonban elkezdem kicsi rajzokat készíteni, melyek foglalták a helyet, végül sikerült az összes vizsgakérdést átnézni, és a papír is betelt délre. A délelőtt tartogatott még egy kis poénos történetet, Tobias - akivel együtt voltam Globalizáción - írt rám skypon, és többek közt jelezte, hogy rájött, hogy mégsem kell vizsgázni a tárgyból, ugyanis korábban már teljesítette, csak akkor elnézte, most azonban újra utánanézett, és meglátta, hogy megvan a tárgya.
Délben gyorsan elszaladtam fürödni, ettem pár falatot reggeli gyanánt, és bebicajoztam a suliba. A vizsga az előadóban volt, a tanár 1-kor indult körbe, hogy szépen végig pecsételje a puskákat, így kis késéssel kezdődött a vizsga.
Mákom volt. A doga 90 pontos volt, egy 15 pontos feladatot éppen 1 órával indulás előtt másoltam fel a papírra, amit képtelen voltam megjegyezni, meg ugye már időm sem volt más anyagot találni, aztán hátha pont azt kérdezi. Hát azt kérdezte. Továbbá még két nagyjából egyenként 5-6 pontos feladatot tudtam 1:1-ben átmásolni a kis cetlimről. Ezenkívül volt még 2-3 elméleti feladat amihez hozzá tudtam szagolni, volt ugye ezek között teszt is, melyben csak tippelni kellett. Aztán volt a gyakorlat, ami tartotta bennem a vizsga előtt azt halvány reményt, hogy esetleg teljesíthetem a vizsgát, ebből egyiket egész jól megcsináltam, egy másikkal úgy ahogy elvoltam, és a 3. kal meg megint úgy nézett ki mákom van. Ugyanis egy 20 pontos feladat volt, egy olyan, sőt pontosan az, amit egy nappal korábban átnéztem, és megállapítottam, hogy nehéz számolás, de mi nekem az, hisz matekból jó vagyok. Azért 1 napja átnéztem, hogyha véletlen lenne olyan mákom, hogy egy ilyet kérdez, akkor biztosan tudjam. Erre fel 20 perc után úgy álltam, hogy egyszerűen most nem ugrik be, hogy hogy kéne, összetett feladat, az elejét tudom, de ahogy bonyolódik, hogy is volt ez. Na ekkor inkább gyorsan megcsináltam az elméletet, és a végén visszatértem rá. Ahogy számoltam a pontokat, egyértelműen látszott, hogy ezen sok múlik, nagyjából ez dönt, hogy meglesz-e vagy sem. Ugyan biztos voltam előtte benne, hogy nem lesz meg, de most mégis az óriási szerencsémnek köszönhetően vissza jött a remény, csak ezt a feladatott kellene megoldani, de hogyan. Volt a feladathoz pár elméleti kérdés is, melyet elvben csak a feladat megoldása után lehetett volna tudni megcsinálni, én azonban ugye nagyjából emlékeztem az eredményre, illetve ezekre a válaszokra, így megpróbáltam beírni. Ez azonban csak 5 pont volt, szóval 15 volt a feladat, abból eddig csak a legeleje volt, meg 1-2 pontnyi, és még fél óra. Irogatom, irogatom be, gondolkodom, már majdnem megvan, de azért szépen kitöltöm a táblázatot, ami a feladat volt. Kérdés jól-e, hát nem voltam meggyőzödve róla, számolgatni kellet, ez nem a jó megoldás valószínűleg, azt észrevettem, kérdés hogy kell vajon jól megcsinálni, és negyed órával a vége előtt elkezdtek beugrani a dolgok, még nem tökéletesen, de már ellehetet indulni, és az utolsó percekben már egyre biztosabban tudom csinálni, de már szinte kapkodni kell, azonban úgy adhattam be végül, hogy úgy néz ki sikerült relatíve jól megcsinálni, max elszámolás hibám lehet a feladatban. Azaz úgy nézett ki csoda történt, van remény, hogy meglegyen a doga, persze kérdés, hogy hogyan pontoz a tanár, mert nem voltam meggyőződve, hogy túl rokonszenvesen fog értékelni, azonban korrekt pontozás mellett megkellett, hogy legyen.

 

Szólj hozzá!

Június 23 - A szorgalmi időszak utolsó hetei

DeathZombie 2008.08.10. 02:57

Nagyjából innentől kezdve kevéssé váltak eseménydúsá a napok, persze ha továbbírtam volna a naplómat napi rendszereséggel, akkor ugyanúgy írhattam volna vmiket, de így közel 1 hónap távlatából ( mert ma ám júli 19-én van már ) valóban nem tűnik túl eseménydúsnak. Tény, hogy a Sommerfest volt az utolsó fősuli buli, ezután már szerdánként nagy alvás gondjaim ugyan nem voltak, viszont progim se. A „fénypontokat” a hétfői meg a csütörtöki kosarazások jelentették, melyekre mindig jó volt elmenni, egész jó kis társaság alakult ki, valamint a már hajrájában lévő EB. Hétfőn előszőr nem mentem be Humán Erőforrás menedzsmentre, már úgy is leprezenentáltam, aztán inkább kosarazni mentem helyette, mert eddig mindig csak 40 perces késéssel értem oda. Jólt tettem, most nem is voltak gyakorlatok, hanem egyből játékkal kezdtünk. Másnap megírtam a spanyol dogát, mely egész könnyű volt. Szerdán buli ugyan nem volt, volt azonban meccs a Menzán, a németek játszották ugyanis az elődöntőt, a mindössze 14 játékossal rendelkező törökök ellen, a többiek ugyanis lesérültek vagy eltiltottak voltak. Ezek után nem is volt kérdés, kit tartanak esélyesnek. Minthogy a meccs előtt még 1 órával esett az eső, így busszal mentünk, jött Krisoffe, Péter és Kasia. Ondrejnak egy fellépése volt Darenburgban, így ő nem tudott jönni. A meccsen a törökök majdnem meglepték a németeket, akik vezettek is, de a németek szinte azonnal válaszoltak. Az adás nem az igazi volt, nem egyszer elment a kép, és bejött, hogy adáshiba, aztán olyankor rádiós közvetítés volt, kár hogy ebből a nagy zajban nem sokat értettünk. Azonban a kép visszajövetele után pár perccel, egy beiveléskor már Klose nevét kiabálta a riporter, amit korábbi tapasztalatokból már sejtettem, hogy mit jelent, és pár mp-cel később kiderült, nem tévedtem, a beívelést Klose fejelte a kapuba, a riporter hangja meg kicsit sietett ( vagyis inkább a kép késett ), de lényeg mi láttuk a gólt, nem úgy a magyar nézőitársaim, akik mint tesómtól megtudtam, két gólról is lemaradtak. Sajnos volt szerencsénk a következő gólt is látni, ahol a sajnos leginkább arra utal, hogy a törökök lötték, igazi török módival a meccs végén. De a legtörökösebbek a németek voltak végül, akik a 90. percben Lahm góljával megszerezték a vezetést, és a döntőbe jutottak. Meccs után nagy ünneplés kezdődött, az emberek egy része átvonult a Blue-ba, sajnos közülünk a többieknek nem volt kedve, Ondrej meg nem volt most itt, úgyhogy én is a hazamenés mellett döntöttem, végülis nekem is volt másnap hajnalban órám, csak épp én már megsozktam, hogy ilyenkor 4-5 órát alszok. Bicaj híján 40 percet várhattunk a buszra. Másnap volt szerencsém egy jót nevetni hajnali 8 órakkor, mikor a suliba bicajoztam, a Blue-nál lévő buszmegállóban Henrik ácsingózott egyedül, eléggé lefáradt állapotban, úgyfest ő elég hosszasan ünnepelte az előzőnapi győzelmet. Este a spanyol-orosz elődöntő és a kosár közül az utóbbit választottam, és jól döntöttem, egyik legjobbat kosaraztuk aznap, és tán a játék is ezen a napon ment az egyik legjobban. A meccsnek így csak a 70. percére érkeztem meg, ekkor már 2-0 volt, sajnos a spanyoloknak, a meccsnézés ezúttal Antjé-nél volt, ahol ezúttal ritka sokan gyűltek össze, összes spanyol csaj ott volt, a szokásos meccsnézőek, meg még Markus is. Mondjuk ekkor még elmentem zuhanyozni is, így sokat tényleg nem láttam a meccsből. Következő emlitésre méltó dolog a döntő volt, ahova sok kedve nem volt kedve Ondré-nak jönni, végül csak elráncigáltuk, jött Kristoffe is, szereztünk neki is egy bicajt, így 3-an bicajoztunk át. Ezúttal már én is kivettem a részem az arcra festhető német zászlóból, így az díszelgett rajtam. Egész Németország ezt a meccset várta, híradóban már mindig főhír volt a csapattal foglalkozó dolgok, sajnos nem sikerült, a spanyolok 1-0-ára győztek. A spanyol csajok is ott voltak a Menzán, akik a gólnál illetve a lefújás után is az első sorban ugráltak örömükben. Nem úgy mi, lefújás után pár percig mindenki a helyén maradt, aztán szép lassan elkezdtek kivonulni az emberek. Mi még páran ott maradtunk utána, megnéztük az éremátadást. Szegény Henriken látszott meg, hogy eléggé megviselte a vereség. Ezúttal így elmaradt a Blue-ban a buli.

Másnap átmentünk Henrikhez, hogy kifizessük az 5 Euros nevezési díjat a tipp-versenyre, melyben 15-en indultunk, és én végül 7. lettem, 21 ponttal, 3 pont kellett volna a 3. helyhez, mellyel már 15 Eurot nyertem volna. Mondjuk érdekes, hogy a 21 pontomból 10 pontot a németekkel szereztem, többek közt azzal, hogy a negyeddöntőben, meg az elődöntőben is 3-2-őt tippeltem nekik, és a két telitaláttal 6 pontot nyertem. Természetesen a döntőre is ugyanezt tippeltem, sőt már Henrik is csatlakozott hozzám, ez sajna nem jött be. A többi 4 pontból 2-őt két győzelemmel szereztem, illetve még 2-őt a horvátok elleni vereséggel, minthogy az EB előtt kellett még tippelnem, így a németeknek való szurkolásom ellenére úgy éreztem, jobbak ezek a horvátok, így rájuk tippeltem. Ha az 1. forduló után tippeltem volna ( azaz tippeltem is, a mi saját játékunkban, ahol Péter, Ondrej, Kristoffe, és csoportmeccsek utolsó hetére kiérkező Ádám játszott, hol a győztes mindenkitől nyert egy sört. Itt Ádám miatt csak a csoport meccsekre tippeltünk, és lényege csak annyi volt, hogy a meccs előtt adjuk le a tippeket, nem úgy mint Henriknél, ahol az összes csoportmeccsre az EB előtt, amikor még gőzünk nem volt az eredményekről, így érthetően itt több pontot szerzett mindenki. Mondjuk Péter még lazábban nyomta, ő általában negyed 7 fele érkezett meg vásárlásból, vagy valahonnan, és általában csak olyankor adta le a tippeket, de arra azért általában mindig vigyáztam, hogy addig ne tudja meg a meccs állását. No végül ezt a játékot én nyertem, lehet azért mert én vezettem a listát ? :) ) , akkor nem rájuk tippeltem volna, de így utólag jól jött. Henrik éppen nézte a tv-ben a berlini közvetítést, ahova megérkeztek a német játékosok, úgy ünnepeltek az emberek, mintha nyertek volna, játékosok sem tűntek már túlságosan letörtnek, néhányat kivéve. Ami még szintén érdekes volt, hogy ott pár emberke nem a játékosok, hanem a szervezésben résztvevő emberke erősen parodizálta végig a spanyolokat, szóval volt ott egy kis savanyű a szőlő páruk részéről. Kedden kikaptuk a spanyol dogát, és egész jól sikerült, feltehetően a legjobb jegyemet kaptam meg, 1.3-as lett. Aztán megírtuk a német dogát, melyre az égvilágon semmit nem készültem, mármint konkrétan a dogára, bíztam a német tudásomban szimplán. Mondjuk volt egy olyan szépséghiba is, hogy a német tudásomnak volt egy jellemzője, hogy ingadozott heti váltásokban, úgy alapvetően márciustól fejlődés volt megfigyelhető, de azonbelül voltak hetek, amikor a beszéd és a beszédértés az átlagos havi színvonalnál jobban, illetve rosszabbul ment, szóval ezekben a napokban meg éppen rosszabbul ment. Volt pedig, olyan tervem, hogy gyorsan megírom az egész dogát, úgy sem nagyon érdekelt, hogy hanyas lesz, de sajna ez nem jött össze, aztán persze a levelekhez híven itt is inkább vmi poénos szöveget akartam írni, hogy a tanár azért mégse unatkozzon javítás közben, sajna az egyiknél ezzel túlságosan eltértem a témától, így utólagos javításra szorult, de azért beadásnál már nyugodt lehettem, mert amellett hogy ritka gyengén sikerült, biztos lehettem benne, hogy a tanár nem fog unatkozni javítás közben.

Szerdán Study Skills már nem volt, így fél 9-ig alhattam, mikor Ondrej-val bebicajoztunk Tourismus Orte-ra, ahol megkaptunk a prezentáció jegyeit. A tanár, Schreiber előbb elmondta, hogy milyen rendes és nála a 2.0 az egyik legrosszabb jegy ( valójában ugye ez még erős 4-es ), no ezt én sikeresen meg is kaptam. Délután üzit kaptam Stefentől, hogy a kosár csütörtökön kint leszel, mivel már nincs hőség. Ezúttal úgy tűnt, tényleg jön Kristoffe is, aki kb. már 2 hónapja tervezte, hogy eljön egyszer, és Júlia is jelezte, hogy érdekli a dolog. Ondrejt ekkor már emésztette a depresszió, szeretett volna már hazamenni, úgyhogy őt már nem érdekelte a kosár. Mondjuk lehet belejátszott az is, hogy másnap német nyelvvizsgája volt. Csütörtökön pár órával kezdés előtt hőség valóban nem volt, az eső azonban szakadt, így értelemszerűen gondoltam, hogy akkor automatikusan újra bentre módosul a helyszín. Végül Kristoffe-fal és Júliával felszálltunk a fél6-os busszra, így 20 perccel kezdés előtt ott voltunk a teremnél, ami persze zárva volt még ilyen korán. Sosem volt szokása senkinek sem korán jönni, azonban 5 perccel kezdés előtt kicsit már kezdett gyanússá válni a dolog, hogy lehet ma nem lesz a teremben edzés, bár még mindig esett, így nem volt túl valószínű, hogy kint lennének. Aztán pár perccel 6 után csak befutott Andreas a kulccsal, meg szép lassan a többiek. Általában csütörtökönként olyan 8-an szoktunk lenni, azonban a bemelegítés alatt szépen feltűnt egy-két ismeretlen arc, majd még néhány, és végül 16-an gyűltünk össze. Így alakult gyorsan 4 csapat. Nagy örömömre a régi jó német ismerősökkel voltam együtt, nem az új, ismeretlen emberkékkel. Csapatunk 2. legmagasabb tagja voltam, ennek megfelelően erősen alacsony szerkezetű volt a csapatunk, az újak között néhányan nem voltak távol a 2 métertől. Ennek ellenére csapatunk az egyik legjobb volt. Egyszer, mikor nem játszottunk megkérdeztem Stefan-t, hogy, mi történt, hogy ma ennyi új jött hirtelen, pont így utolsó alkalommal, ismeri-e őket, mire megjegyezte, hogy párat ismer, de a zöld nadrágost pl. még sosem látta, no ő volt Kristoffe, szóval nekem épp az ő érkezése volt a tiszta.

A pénteki órára, minthogy ez volt az utolsó Bastian tantárgyából, mellesleg a szemeszterben is az utolsó, így kénytelen voltam bemenni. Az előadó bedöglött, így negyed óra után átvándoroltunk, a suli egy másik előadójában, melynek legnagyobb hibája az volt, hogy alig fértünk be. A tanár kivetítette a vizsgára megtanulandó kérdések listáját, melyet én nem írtam le, mivel abban a hitben voltam, hogy neten is megvannak, de erre csak később jöttem rá. Negyed 12-kor végeztem a szorgalmi időszakkal, hazamentem. Az Erasmusosok nagy része elment vmi népzenei fesztiválra, melyet az egyik német tanár szervezett. Engem alapból nem érdekel az ilyen népzene, és különösen nem akartam 30-40 Eurot kiadni a dologért. Az ismertebb emberek közül Péter, és Kristoffe maradt szintén itthon.

 

Bocs emberek ( ha egyáltalán olvassa még vki, bár statisztikákból még úgy tűnik, hogy igen ), hogy másfél hónap késéssel került fel a blog ezen része. Jutalmus a türelmesek hamarosan ( még idén ) olvashatják a vizsgaidőszakról szoló részt is…

Szólj hozzá!

Június 22. ( vasárnap ) - Ádám távozik az országból, bár majdnem itt maradt

DeathZombie 2008.07.05. 21:01

Keltem fél8-kor, hogy elérjük a 8 órási buszt, mely a vasútra ment. Volt kis félelem, hogy vonatkésés lesz, ehhez kikellett volna maradnia, vagy 10 percet késnie a busznak, de nem történt meg. Így Ádám elérte a vonatot, én meg negyedóra várakozás után visszajöttem. Ekkora már nem volt kedvem aludni, meg úgyis spanyolt kellett tanulni, amit nagy részében meg is tettem. Másfél órával később hív Ádám, hogy lekéste a vonatot, pedig még látta is a csatlakozást, amikor beért Halle-be. Úgyfest itt 1 percet nem várnak a csatlakozó vonatra, ha késik, akkor az utasok szívnak, de legalább egy késés miatt nem késik a 10. vonat is az ország másik végén. ( ugye Magyarországon ez történik ). Végülis megkérdezte, hogy mi más módon juthat el Berlinbe, és 2 átszállással ( melyek ezúttal sikeresebbek voltak ) és jó 1 órás késéssel végül eljutott, lényeg a gépet elérte, bár sok híja nem volt. Este megnéztük persze a meccset, mely az EB egyik legunalmasabbja volt.

1 komment

Június 21. ( szombat ) - Félév után újra focizok

DeathZombie 2008.07.05. 20:55

Alvás 1-ig, aztán kelés. Bizony enapon volt tervbe, hogy elmegyünk a kastélyhoz, vagy a Kaiserturmhoz, csak lásson már vmit Ádám a környékből. Azonban 13.50-kor volt szerencsém belépni a Stuidevz-be, és láttam, hogy Markus üzit írt, foci lenne 2-kor, a sulinál találkozunk. Ez 10 perc alatt nehéz lesz, gyorsan megsereztem Markus számát és felhívtam kiderült nem baj, ha kicsit késbb megyünk. Gyorsan hívtam Kristófot is, így Ádámmal együtt 3-an szálltunk fel a 14.11-es buszra. A sulinál találkoztunk Markussal akivel elsétáltunk a pár percre lévő focipályára, ahol még volt egy srác, így 5-en voltunk. Fél év után fociztam újra, mindig volt egy kapus, és 2-2 ellen játszottunk 1 kapura. Mi magyarok szépen kikaptunk a vegyes csapattól ( Kristoffe meg az egyik német ), mondhat papírforma. Mikor én voltam a norvéggal a németek ellen, akkor 5 mp alatt kaptunk gólt, de onnantól meg mi lőttünk 5-öt, így elvertük a németeket. Ennek a meccsnek csináltunk egy visszavágót is, ahol 2 gólt kellett lőnünk, hogy mi nyerjünk összesítésben, már 4-0 volt oda, amikor sikerült belőnünkn 1-et, majd Kristoffe nap legszebb góljával eldöntőtte a oda-visszavágós meccset. 5 fele indultunk haza fáradtan, elmaradt a kastély meg a Kaiserturm megnézése. Este megnéztük a holland-orosz meccset, ahol nagy meglepetésre az oroszok simán verék a hollandokat.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása